Álmodtál már Istennel?

Ez egy nagyon érdekes kérdés. Igen, egyszer én is álmodtam.. nagyon fura álom volt. Tudtam azt, hogy van Isten. és tudtam azt, hogy engem is kiválasztott. Nem kell félnem a haláltól, mert nincs halál, csak egy másik fajta létezés. Ebben az álomban nem fizikai valóságban, de ott volt velem Isten is. Azóta sokszor gondolkodom azon, milyen nehéz is azoknak, akik nem hisznek, akiknek nincs ott a remény. Nem tudom mik az álmok ( igen.. tudom a tudományos magyarázatát.. DE.. mégis nem csak ennyi.. ) Sokszor álmodtam már olyat, amiről tudom, hogy nem pusztán álom volt. Sokszor álmodtam már a meghalt szüleimmel,.. amiről tudom, hogy álom volt csupán. Ezekben az álmok szinte mind egyformák. Mindig újra élnek ( egyikük, vagy mindkettejük) és én elutazok valahova, majd arra jövök rá, hogy napok telnek el, és ők eltűntek... és nem találom őket sehol sem, és tudom, hogy haldokolnak, vagy meghaltak. Nos ezek a csak álmok. De vannak másmilyen "álmok" is. Ezek azok, amik ugyan álmok, de mégis többek annál. Egyik ilyen álmom volt, hogy találkoztam mindkettejükkel, elbúcsúztak tőlem, és mondták, hogy mennek haza. S én nagyon jól tudtam, hogy a haza alatt a mennyországot értik Istennel. Együtt, megbékélve indulnak haza. Ez volt az első ilyen "álmom", de nem az egyetlen. Ezek az álmok egészésen mások, mint a "sima" meghalt családtagokkal álmodás. Ez utóbbi természetes, hiszen így dolgozzuk fel az elvesztést. Mégis azokban az álmokban.. azonnal tudjuk, hogy nem pusztán álmok. Valami egészen más. Tegnap este is ismét velük álmodtam. Együtt voltunk, szüleim, én, édesanyám nővére( érdekes, vele még sosem álmodtam, pedig már sok évvel ezelőtt meghalt. És még Isten jelenléte volt az álomban. Ők hárman, Isten jelenléte, és én. Azóta azon gondolkodok, hogy vajon Ők jöttek el az én álmomba, vagy én mentem el hozzájuk álmomban. Teljesen ismeretelen helyen voltunk, ami mégis otthona volt Nekik. Tudtam, hogy mindhárman halottak, mégsem éreztem őket halottnak. Léteztek, de valahogy máshogy. Olyan volt, mintha meglátogattam volna őket egy napra, vagy ők engem. Álmom végén megjelent Isten is, de nem fizikai létében. Hirtelen egész más történt, éreztem, hogy megjelent a Gonosz, és engem akar. Már éreztem, hogy szinte megérint.. rettenetesen féltem. A Gonosz volt maga ( ekkor már nem a szülőknél voltam.. és egyedül voltam ) Tudtam, hogy Isten meg tud védeni tőle. Emlékszem ( álmomban) becsuktam a szemem, lehajtottam a fejem, hogy ne láthassam amikor elér és körbevesz a Gonosz és Istenre gondoltam. Mondtam a gonosznak, hogy nincs hatalma felettem, mert én Istenben hiszek, az "Övé vagyok". És azonnal elkezdtem imádkozni, hogy Isten mentsen meg. Még mielőtt elérhetett volna a Gonosz.. eltűnt a jelenléte, és ismét éreztem Istent, hogy ott van velem. Biztos vagyok benne, hogy ott akkor az álmom végén tanúbizonyságot tettem Istennek, hogy hiszek benne, és "Övé vagyok". Ilyen álmom még sosem volt.. talán hasonló az az egy amiről fenntebb írtam. Mindezeket úgy álmodom, hogy életemben sosem neveltek vallásosnak, sosem jártam tepmlomba .. 46 életévem alatt talán 5-6x ha voltam templomba, nem olvastam a Bibliát, nem is ismerem azt, max annyit amit a karácsonyi filmekből látni lehet. Ma már nem hiszem, hanem tudom, hogy van Isten. Mégis gyarló ember vagyok, életem során Isten már sokszor bebeizonyította, hogy gondoskodik rólam Isten, ha nagy szükségben vagyok, mindig van / volt / és minden bizonnyal lesz olyan helyzet, ami megoldja a problémát. Egész életen át éreztem a gondoskodását... ezért is hiszek annyira benne. Mégis nekem is vannak még félelmeim. Azt hiszem ez az emberi létünkből fakad, a tökéletlenségünkből. De Isten ezt elfogadja. ( legalábbis én úgy érzem)