Az eleve elrendelést hogyan értelmezitek a Szentírás alapján?

Szia!

Az eleve elrendelés tanát főképpen Augustinus és Kálvin fejtette ki a keresztény teológiatörténet során. A predesztináció tana, amely Augustinus (a választottak eleve elrendelése és az elvetettek eleve ismerése) és Kálvin (kettős predesztináció: a kiválasztottak eleve elrendelése az üdvösségre, az elvetetteké pedig a kárhozatra) nevéhez fűződik, Isten szuverenitása kedvéért feláldozza az emberi szabadságot, és Istent az igazságtalanság vádjának teszi ki.

A Szentírás alapján az isteni előrelátás sértetlenül hagyja az emberi szabadságot. Isten senkit sem kényszerít. Csupán előre látja minden egyes embernél, hogyan fogja használni szabadságát, és ennek megfelelően cselekszik. Isten predesztinációja, azaz előre tervezése vagy rendelkezése azonos az egész történelmet átfogó, nagy megváltási tervvel. Az Bibliában foglalt kijelentés tanúsítja, hogy Isten megváltási terve magában foglalja a megváltás történelmi eseményeinek időpontjára és körülményeire vonatkozóan hozott végzéseit, de ugyanúgy az egyénre, a terv emberi szereplőire vonatkozó isteni végzéseket is.

Úgy próbálom elképzelni Isten megváltási tervét, mint egy monumentális mozaikképet, amelyben a nagy mintát rengeteg apró mozaikkocka alakítja ki. Nincs külön terv a megváltás nagy eseményeire és ezek idejére vonatkozóan, és külön predesztinációs terv - népszerű kifejezéssel: "sors könyve" az egyénekre vonatkozóan. Csak egy megváltási terv létezik, amely mindent magában foglal, a legnagyobb eseményektől a legkisebbekig, és mindezek mögött egyedül és kizárólag csak az üdvözíteni, megmenteni akaró isteni szándék áll. A megváltási terv előre rendelkezése tehát az egyes személyekre is kiterjed. Isten előre ismeri az ember szabad akarati döntéseit, mind a pozitívakat, mind a negatívakat.

Előre ismerése, amely "végéremehetetlen bölcsességéből" következik, számunkra felfoghatatlan. Az "előre ismerés" fogalma eleve arra utal, hogy van egy olyan tényező, amit Isten nem meghatároz a maga mindenható hatalmával, hanem csak "előre ismer".

Az egyes emberek szabad akaratú állásfoglalásának előre ismerése alapján Isten kiválasztotta azokat az embereket, akiknél látta, hogy őt, illetve az igazságot szeretni fogják. Azt a végzést hozta rájuk vonatkozóan, hogy minden segítséget meg kell kapniuk ahhoz, hogy a Krisztushoz való hasonlóságot elérjék. Saját szabad akaratú elfordulásukon kívül semmilyen külső tényező ne akadályozhassa meg őket abban, hogy azzá legyenek, akik szívük vágya szerint lenni szeretnének. Isten megtervezte és elvégezte, hogy olyan élettapasztalatokon menjenek keresztül, amelyek az önmaguk feletti győzelmet, jellemük tisztulását szolgálják. Olyannyira érvényesül ez a törvény, hogy még a Gonosz őket érő támadásai is ezt munkálják. A kiválasztottakra vonatkozó végzés magában foglalja elhívásuk módjának és megszentelődésük egész folyamatának megtervezését, beleértve ebbe életük szolgálatának az elgondolását is. Isten nem a cselekedeteket, hanem kinek-kinek a valódi, személyes döntését, az isteni kegyelem vonzására, hívására adott belső válaszát nézte a kiválasztásnál. A külsőleg kifogástalan cselekedetek mögött is ismerte a tisztátalan önzést és a bűnök sötét foltjai mögött is ismerte az igazságra vágyakozó lelket.

Nem igazságtalanság ez, hanem magasrendű méltányosság és végtelen kegyelem. Isten minden ember elhívását kívánta volna megvalósítani, az ószövetségi Izrael és a keresztény egyház által, függetlenül a maga előre ismerésétől és elrendelésétől. Sajnos sem Izrael, sem a keresztény egyház nem töltötte be misszióját Isten akarata szerint.

Isten azonban így is többeket, másokat is hív, mint akiket előre ismert és elrendelt. Segíti őket addig és annyiban, ameddig ezt igénylik és elfogadják tőle. Azt akarja, hogy az egész világmindenség, és a végső ítéletkor majd az emberek is lássák, értsék: nem az ő végzése nyitja meg vagy zárja el az utat az üdvösséghez, hanem az emberek saját szabad döntései. Ugyanakkor semmiképpen sem maradhatnak ki az elhívásból az előre ismertek és elrendeltek. Isten természetesen igazságosan jár el azokkal szemben is, akik felől az üdvösség elvetését ismerte előre. Ha látható elhívást nem is kap mindenki közülük, a Szentlélek mindannyiukat az önzéstől való elfordulásra és az igaz életre próbálja késztetni. Ha ennek ellenállnak, Isten engedi, hogy szabadon tegyék mindazt a rosszat és gonoszt, amit akarnak, de tudtukon és akaratukon kívül beépíti tervébe úgy mindezt, úgy hogy nem hiúsíthatják meg céljait, sőt az elrendeltek és Isten műve javára lesznek ellenséges cselekedeteik is.

Az isteni predesztináció eredményeképpen Isten terve, kijelentett akarata győzelmét senki és semmi nem akadályozhatja meg, sem a történelemben, sem az egyének életében. Ez a terv az egyének "üdvbizonyosságának" alapja, a külső körülményeket illetően. Mindezt úgy, hogy a szabad választás törvénye mindenkor sértetlen marad a választottak esetében is. Nem csupán abban az értelemben, hogy ha végérvényesen elutasítják maguktól Isten kegyelmét, akkor, ezáltal teljességgel meghiúsítják a rájuk vonatkozó predesztinációs terv győzelmét. Akkor is érvényesül a szabadság törvénye, ha nem fordulnak el ugyan teljesen Istentől, de egy adott ponton engedetlenséget tanúsítanak, és mintegy "átszavaznak" az ellenség oldalára. Ilyenkor módosul Isten rájuk vonatkozó terve, de nem adja fel az üdvösségükért való küzdelmet. Engedi őket mintegy "rossz kanyart" venni, letérni a jó útról, de szeretete még inkább fáradozik értük, hogy önként visszatérjenek az igazság, és az üdvösség egyenes útjára. Az ilyen kitérők azonban nem következmény nélküliek, nem veszélytelenek. Az ember mindenképpen kárt vall, több szenvedést gyűjt be magának, és veszteséget, vereséget okoz Isten ügyének, fájdalmat okoz magának Istennek is. Örömet szerez az ellenségnek, akit mintegy magára szabadít, hogy még nagyobb erőfeszítéseket tegyen teljes elvesztése érdekében. Isten igazságos végzései és bölcs terve, amelyben sértetlenül hagyja érvényesülni az ember szabad választását, és mégis a maga mindenható akaratát viszi győzelemre az igazság és a benne bízók diadalára, valóban csodálatra méltó.

Üdv. Péter

Nos kedves Kérdező.

Amit beírtál verseket is arról tesz bizonyságot, hogy nincs eleve elrendelés.

A Teremtő szabad akaratot adott az embernek. Elmondta mit tegyenek mit ne.

elmondta minek mi a következménye, és ránk bízta melyiket válasszuk.

Ahogy döntünk azt választottuk, de nem a teremtő, hanem mi.

az életünk felől, magunk rendelkezünk.

Nem beszélt-e Pál apostol ’eleve elrendelt’ keresztényekről?

Róma 8:28, 29: „Tudjuk pedig, hogy az Isten együtt működteti minden cselekedetét azok javára, akik szeretik az Istent, azokéra, akik szándéka szerint az elhívottak; mivel akikre elsőként figyelmet fordított, azokat előre el is rendelte [„eleve el is rendelte”, Kár.], hogy Fia képmásának mintájára legyenek formálva, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között.” (Lásd még: Efézus 1:5, 11.) Ugyanezeknek a személyeknek viszont a 2Péter 1:10 ezt írja: „tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy biztossá tegyétek magatoknak elhívásotokat és kiválasztásotokat; mert ha továbbra is ezeket teszitek, soha, semmiképpen nem fogtok elbukni.” (Ha az egyének eleve el lennének rendelve a megmentésre, akkor a tetteiktől függetlenül egyáltalán nem vallhatnának kudarcot. De mivel szükség van az egyének erőfeszítésére is, ezért az osztályt kell előre elrendeltnek tekintenünk. Istennek az a szándéka, hogy ez az egész osztály kövesse a Jézus Krisztus által felállított mintát. Ám akiket Isten ezen osztály tagjai közé választ, azoknak hűségesnek kell bizonyulniuk, ha valóban el akarják nyerni az eléjük helyezett jutalmat.)

"Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.

Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte"

Tehát az eleve elrendelés csak azokra vonatkozik akik Istent szeretik. Mivel ők Isten mellett döntöttek, üdvözülni fognak, mert Isten nem hagyja őket cserben. Bár a lehetőség később is adott a számukra is hogy szabad akaratuk szerint meggondolják magukat, de Isten arra rendelte őket hogy üdvözüljenek.

Lehet hogy ennek köze van ahhoz hogy Isten az időn kívül létezik, ezért egyszerre igaz az hogy az Ő szemében az üdvözültek mindig is üdvözültek voltak, de az ember szempontjából nézve viszont aki az időben él, ez még bizonytalan.

Szia!

Nem szeretnék állást foglalni (bár elég markáns a véleményem), de leginkább Róma 9-ből szoktak rá hivatkozni:

11

Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,

12

Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek.

13

Miképpen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.

14

Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Távol legyen!

15

Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek.

16

Annakokáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.

17

Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.

18

Annakokáért akin akar könyörül, akit pedig akar, megkeményít.

19

Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene?

20

Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így?

21

Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?

22

Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,

23

És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene?

24

Akikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,

25

Amint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek.

26

És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni.

27

Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg.

28

Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.

29

És amint Ésaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.

30

Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, akik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, még pedig a hitből való igazságot;

31

Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.

32

Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe,

33

Amint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem szégyenül meg.

Aztán más igehelyek:

János 6:44:

Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

Apcsel 13:48:

A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és akik csak örök életre választattak vala, hivének.

Efétus 1:

3

Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban,

4

Aszerint, amint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által,

5

Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint,