Azt mondják a hívők, hogy az atesitáknak nincs okuk erkölcsösnek lenniük. Van ugyanennyire "logikus", hogy a vallásosoknak sincs okuk a halálfélelemre és a gyászra?

"Azt mondják a hívők, hogy az atesitáknak nincs okuk erkölcsösnek lenniük."

Hívő vagyok, de ez nincs így. Én hiszek abban, hogy van egy abszolút Jóság, aki az Isten. Mivel mindenkit ő teremtett, ezért a jó mindenkinek a szívébe van írva. Az ateistáknak is. Ezzel az "alap kegyelemmel" mindenki rendelkezik. Ezért van az, hogy sokan nem is ismerik Istent, mégis szépen élnek és sok jót tesznek.

"Van ugyanennyire "logikus", hogy a vallásosoknak sincs okuk a halálfélelemre és a gyászra?"

Elvileg nem lenne okunk, de mégis van halálfélelmünk és gyászunk is. Emberek vagyunk, a halál nekünk is ismeretlen. Az oké, hogy nekem van hitem, de attól még fáj, ha meghal valakim, ez egy veszteség. Esetleg én könnyebben tudom feldolgozni, mint aki nem hisz.

Annak az embernek nincs oka erkölcsösnek lennie, aki nem érti, hogy mi értelme az erkölcsnek. Aminek nem látod értelmét, azt értelemszerűen nem fogod megtenni. Ilyen alapon a vallásosoknak valóban nincs oka a halálfélelemre és a gyászra, hiszen a hitünk lényege az, hogy ha a tőlünk telhető legjobb életet éltük, akkor jó dolgunk lesz halálunk után.

Persze ettől még hiányozhat egy szerettünk, ha meghal. Viszont megnyugvást találunk abban, hogy már jó helyen van.

Mindenkinek meg kéne értenie, hogy miért fontos az erkölcs. Egy csomó társadalmi probléma megoldana, ha az emberek alaptermészetükké tennék az erkölcsöt.

Kedves kérdező, én nem olvastam végig, de kérdésedre válaszolva: egyfelől egy kicsit igazad van. Aki hívő annak valóban nincs oka tudatos halálfélelemre, bár az ösztönös félelmet nem tudja kikerülni (pl. fuldoklásnál vagy tűznél vagy háborúban) hiszen az önvédelem belénk van kódolva. Viszont egy betegség vagy öregség esetén sokkal nyugodtabban készül a halálra az, aki Istenhez készül.

Ami a gyászt illeti, valaki elvesztése miatti szomorúság az természetes. De sokáig a gyászban vesztegelni és megfeledkezni az élőkről az bűn. Nem annyira Isten, mint önmagad és a környezeted ellen.

(Igazából Isten ellen nem is lehet nagyon vétkezni, mindig önmagad és/vagy mások ellen vétkezel.)

Ami az erkölcsösséget illeti, azt a keresztények úgy értik, hogy ha nem hiszel abban hogy Isten ezt megköveteli tőled vagy hogy neked kötelességed a világot egy jobb hellyé tenni, akkor az erkölcs egy opció. És nem értek egyet azzal aki azt írta hogy az erkölcs evolúciósan belénk van kódolva és de jó nekünk. Ha így lenne, nem lennének tele a börtönök, és nem lopna csalna, hazudna mindenki.

Az igaz hogy NEM KELL HÍVŐNEK LENNI AZ ERKÖLCSÖS ÉLETHEZ de a hívők soha nem is ezt állították.

Tisztelettel, Freya

13-as:

Természetes, hogy nem értesz velem egyet, hiszen nem is gondoltad tovább a gondolatmenetet, meg nem fogalmaztam teljesen pontosan.

Először is félreérthető lehetett az erkölcsről fogalmazott elmélet, amely evolúció útján alakult ki, viszont ez a társadalmi evolúciónál van, nem a fajinál. Felületesen fogalmaztam, ez igaz.

Azonban ha genetikailag belénk lenne kódolva, akkor sem lenne meglepő, hogy vannak a börtönökben. Egyszerűbb, ha megnézzük a félelmet. Az ugyebár egy gyerekben alapból benne van, nem tanul sehol sem félni, ez ugye nem vita kérdése, hogy öröklött érzelem genetikailag.

Azonban vannak olyan emberek, akik túlteszik magukat az alapvető félelmen, és bírnak oroszlánokkal mutatványozni cirkuszban, vagy Afganisztánban katonaként szolgálni. Félnek ők is, de nem annyira.

Ugyanez a helyzet a börtöntöltelékekkel, van ott sok eset (hirtelen indulatból gyilkoló töltelék, stb.), de vegyük azt, aki még megbánást sem nagyon tanúsít, ez azért nem olyan gyakori. Vagy kiölte belőle a környezete a lelkiismeret foglamát, vagy alapból pszichopatának született. Mivel a a mai értelemben vett erkölcs a normális társadalmi evolúciójával jött létre, ezért csak tanulható. Aki nem tanulja a rendes szabályait, az természetesen nem követi.

Nem mondtad rosszul, az erkölcs nekem egy opció, ahogy nektek is, csak ti gyóntok a bűnök után, én nem. Sőt, vannak igen vallásosak is a börtönben, és most nem csak azokról beszélek, akik ott tértek meg.

Gyónás csak a katolikusoknál van, de ez most nem lényeg. Értem mit akartál mondani.

:-)