A fenyőfa, fenyődíszítés jelképez valamit a keresztyénségben, vagy csupán pogány szokás?

A cikk, mely ebben a katolikus újságban jelent meg (L’Osservatore Romano)

, rávilágított, hogy annak idején, az ókorban sok örökzöldről, mint például „a magyalról, a szúrós csodabogyóról, a babérról és a fenyőágakról úgy gondolták, hogy mágikus vagy gyógyító erejük megelőzi a betegséget”. A cikk így folytatódott: „December 24-én, karácsonyeste Ádámra és Évára emlékeztek a földi Paradicsomban található Fa nagyon népszerű története által . . . A fának almafának kellett volna lennie, de mivel az almafa nem illett a télhez, fenyőfát állítottak a színpadra. Az ágakra almát aggattak, vagy összetört kekszből készült, különleges formájú ostyákat, melyek a jövőben bekövetkező Megváltást szemléltették, illetve Jézus eukarisztikus jelenlétét jelképezték. Emellett gyerekeknek szánt édességgel és ajándékkal is díszítették a fát.” Mi történt később?

A L’Osservatore Romano megemlítette, hogy a karácsonyfa állításának hagyománya Németországban kezdődött a XVI. században, majd hozzáfűzte: „Olaszország az egyik utolsó ország volt, ahol meghonosodott a karácsonyfa, részben a miatt a meglehetősen elterjedt szóbeszéd miatt, hogy a karácsonyfa protestáns szokás, és ezért a jászollal [betlehemes jelenettel] kellene helyettesíteni.” VI. Pál pápa „vezette be azt a szokást, hogy [a római Szent Péter téren] egy hatalmas karácsonyfát állítanak fel” a betlehemes jelenet közelében.

18

És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?

19

A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst láncot reá;

20

Aki szegény ily áldozatra, oly fát választ, amely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, amely nem ingadoz.