Mi a véleményetek az alábbi elméletemről? (Az ateizmus nem feltétlenül mond ellent a halál utáni életnek. )
Sokat gondolkodtam azon, hogy az univerzumunk elég régóta létezik, és most pont abban az időben van, amikor én létezek. Ez így kicsit hülyén hangzik, viszont arra gondolok, hogy az egy törvényszerű dolog, hogy mindig a megfigyelés állapotában leledzünk. Egyszerűen lehetetlen a megfigyelés állapotán kívül lenni, ez egy önellentmondás. Olyan, mintha valaki ki akarna lépni az univerzumból, de hát ez lehetetlen, mert egy szempont szerint mondhatjuk azt, hogy mivel ő is alkotója az univerzumnak, így ha kilépne abból, akkor csak megnőne az univerzum mérete, mert definíció szerint ő is része annak; más szempont szerint tekinthetjük azt, hogy az univerzumon kívül szó szerint nincs semmi, még tér sem, tehát nem tudnánk az univerzumot kívülről szemlélni, az is egy logikai paradoxon.
Ugyanígy tehát arra gondoltam, hogy az életet is csak az életben levés állapotában lehet megfigyelni. Nem tudunk a halál állapotában lenni, ugyanis ott nincs megfigyelés. És ez olyan lehet mint az álom nélküli alvás állapota, ami véleményem szerint az alvó szemszögéből 0 időtartam alatt zajlik le. Így az ember, amikor meghal, utána a világ összes történése számára 0 időtartam alatt lezajlik, egészen addig, míg valamilyen bonyolult és akármilyen valószínűtlen (de nem 0 valószínűségű) folyamat által újra létrejön valamilyen létformában, mint megfigyelő. Ez kicsit hasonlónak tűnik a reinkarnációval, de én nem azonosítanám vele, mert lehet hogy itt nincs is értelme "ugyanarról a megfigyelőről" beszélni. Izgalmas kérdés lehet, hogy vajon hány megfigyelő van a világunkban. Mert számomra nem is az a legnehezebben felfogható, hogy létezek, van öntudatom, hanem az, hogy hogyan lehetséges az, hogy sokan létezünk, sokunknak van öntudatunk, és mégsem egyformák ezek az öntudatok, hiszen mindig is a saját bőrömben éreztem magam, pedig ugyanannyira létezek, mint bárki más. Hogyan különbözhet mégis az öntudat?
Egyszerűen amit lehetetlennek tartok, az a megfigyelésen kívüli állapot. Kissé brutál elvontnak tűnhet az elméletem, és lehet h sokan nem is értitek most ezt, de aki kapizsgál vmit belőle, az elmondaná a véleményét róla? :) Még talán a kvantumfizikát tudnám ebbe a témakörbe bevonni, ahol is fontos tényező a megfigyelés.
válasza:Most van időm ismét visszatérni kérdező a gondolataidhoz azt írtad ugye, bár két különböző kategória... hogy
"És amit a Schrödinger macskájának példája is felhoz: Ha az 1. megfigyelő meghatározza a macska élő vagy halott állapotát, de meghal ez a megfigyelő, mielőtt el tudná mondani a hírt a 2. megfigyelőnek, akkor a macska újra a lehetőségek tárházába kerül? Elvileg akkor a 2. megfigyelő élőnek nyilváníthatja, míg az 1., már halott megfigyelő halottnak találta? Külön probléma, ha a macskának is van öntudata, vagyis elvileg ő is tud megfigyelő lenni, ilyenkor ő hogyan tudna egyszerre két állapotban lenni?
Ami a macskát illeti a valóságban két állapota van egy amit önmaga is érzékel, a másik amit mindenki észrevételezhet,az hogy halott. Ö legfeljebb a holttá válásának kezdetét érzékelheti. az embernél ugyan ez a helyzet csak azt képes érzékelni, amit a még élő tudata felfog és ez független a Másoktól. A tudat lehet egyes egyedüli önmaga, vagy globális tudat amiben számtalan tudat féleség egyvelege, és ráhatás keveredik így alkotva meg a globális tudatot. az hogy közben kiesik egykét szereplő", az mit se változtat szerintem a tömegtudatán.
A világegyetem akkor is létezik ha mi nem veszünk tudomást róla, ha nem lessük az eget és fogalmunk sincs arról, hogy ott túl valami létezik,(mondjuk ha vakon élnénk, mint a denevérek) amely hatalmasabb objektum mint amit megálmodni is képtelenek vagyunk.
az ateizmus, tagadja Isten létezését ez igaz, de az nem jelenti azt, hogy igaza van. Hisz ha valamit tagadunk az azt is megköveteli hogy a nem létezését bizonyítsa. Tehát tagadás és istenhit között sakk-matt a helyzet elméletileg!!
-- más kérdés az, hogy a vallási maszlagokban Isten afféle kiküldetést tölt be, hisz minél messzebb székel egy felfoghatatlan méretű mindenségben annál feleslegesebb a bizonyítása nem igaz? akkor bármilyen szerep kiosztaható reá és bárminek az alkotástását is ráfoghatjuk hisz nem látni, nem hallani fel se fogható tehát minden ráhúzható akár Ő lehet a mindenség pusztítója is ilyen alapon-- egyszerű higgy benne és már is kész az istenhit!
Erre a kérdésedre válaszoltam az előbb...
""""Itt most nem arról van szó hangsúlyosan, hogy bárhol is valós ellentmondás lenne. Csak arról, hogy merőben másképp kell működnie a világnak, mint ahogy azt az ember elképzeli. Ha már az ateizmusról is szó volt, talán az is lehetne egy bizonyítéka vagy cáfolata Istennek, ha mondjuk kiderítenénk, hogy a világegyetem csak akkor tud létezni, ha azt megfigyelik, nem? :) Bár ez már inkább a tudomány kategóriában lenne releváns kérdés, de hátha itt is megfordulnak ilyen emberkék. :)""""
Kedves mami!
Olvastam a hsz.-eidet, de a probléma az, hogy nagyon sok helyesírási és nyelvhelyességi probléma van bennük, amik miatt sokszor nem sikerült követnem az amúgy is elvont gondolatmenetedet. :)
Első kérdésem az, hogy te magadat ateistának, agnosztikusnak, istenhívőnek tartod, vagy az univerzumot tartod istennek? Hogyan foglalnád össze pár szóban az identitásodat?
"Tehát tagadás és istenhit között sakk-matt a helyzet elméletileg!!"
Itt szerintem patthelyzetre gondolsz, nem? :)
"-- más kérdés az, hogy a vallási maszlagokban Isten afféle kiküldetést tölt be, hisz minél messzebb székel egy felfoghatatlan méretű mindenségben annál feleslegesebb a bizonyítása nem igaz?"
Egyrészt szerintem ha Isten van, akkor a távolság az ő számára nem úgy értelmezendő, mint a mi számunkra. Isten távolsága nem fejezhető ki méterben. Nem azért, mert túl kicsi az egység, hanem mert nem kompatibilis. Azt gondolom, hogy ha feltesszük, hogy Isten van, akkor a világegyetem egy számítógépes program, Isten pedig a programozó. Ha a program feltenne egy olyan kérdést, hogy ő milyen távolságban van a programozójától, az nyilvánvalóan értelmetlen kérdés lenne. Ha egy számítógépes figura kiszólna a mi világunkba, hogy mutassuk meg magunkat neki, és mondjuk el, milyen messze vagyunk tőle, mit csinálnánk? Akár rá is dőlhetnénk a monitorra, akkor se látna a közvetlen érzékeivel, mert a mi világunk nem az ő világa, s nem lehet méterben meghatározni a kettőnk közötti távolságot. Szintén izgalmas kérdés, hogy hogyan bizonyítsuk a létezésünket egy tudatára ébredt számítógépes programnak? :) Véleményem szerint olyan eseményekkel a programon belül, amelyek véletlenszerűeknek kellene lenniük, de egyértelmű a tervezettségük. És azt kérdezed, hogy fölösleges-e a bizonyítása Istennek. Szerintem nem fölösleges, de ez engem nem is érdekel, csak az, hogy bizonyítható vagy sem. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!