Mi a véleményetek az alábbi elméletemről? (Az ateizmus nem feltétlenül mond ellent a halál utáni életnek. )
Sokat gondolkodtam azon, hogy az univerzumunk elég régóta létezik, és most pont abban az időben van, amikor én létezek. Ez így kicsit hülyén hangzik, viszont arra gondolok, hogy az egy törvényszerű dolog, hogy mindig a megfigyelés állapotában leledzünk. Egyszerűen lehetetlen a megfigyelés állapotán kívül lenni, ez egy önellentmondás. Olyan, mintha valaki ki akarna lépni az univerzumból, de hát ez lehetetlen, mert egy szempont szerint mondhatjuk azt, hogy mivel ő is alkotója az univerzumnak, így ha kilépne abból, akkor csak megnőne az univerzum mérete, mert definíció szerint ő is része annak; más szempont szerint tekinthetjük azt, hogy az univerzumon kívül szó szerint nincs semmi, még tér sem, tehát nem tudnánk az univerzumot kívülről szemlélni, az is egy logikai paradoxon.
Ugyanígy tehát arra gondoltam, hogy az életet is csak az életben levés állapotában lehet megfigyelni. Nem tudunk a halál állapotában lenni, ugyanis ott nincs megfigyelés. És ez olyan lehet mint az álom nélküli alvás állapota, ami véleményem szerint az alvó szemszögéből 0 időtartam alatt zajlik le. Így az ember, amikor meghal, utána a világ összes történése számára 0 időtartam alatt lezajlik, egészen addig, míg valamilyen bonyolult és akármilyen valószínűtlen (de nem 0 valószínűségű) folyamat által újra létrejön valamilyen létformában, mint megfigyelő. Ez kicsit hasonlónak tűnik a reinkarnációval, de én nem azonosítanám vele, mert lehet hogy itt nincs is értelme "ugyanarról a megfigyelőről" beszélni. Izgalmas kérdés lehet, hogy vajon hány megfigyelő van a világunkban. Mert számomra nem is az a legnehezebben felfogható, hogy létezek, van öntudatom, hanem az, hogy hogyan lehetséges az, hogy sokan létezünk, sokunknak van öntudatunk, és mégsem egyformák ezek az öntudatok, hiszen mindig is a saját bőrömben éreztem magam, pedig ugyanannyira létezek, mint bárki más. Hogyan különbözhet mégis az öntudat?
Egyszerűen amit lehetetlennek tartok, az a megfigyelésen kívüli állapot. Kissé brutál elvontnak tűnhet az elméletem, és lehet h sokan nem is értitek most ezt, de aki kapizsgál vmit belőle, az elmondaná a véleményét róla? :) Még talán a kvantumfizikát tudnám ebbe a témakörbe bevonni, ahol is fontos tényező a megfigyelés.
válasza:Én is úgy vagyok vele, hogy elég valószínűtlennek tartom azt, hogy pont most létezek, de máskor nem.
Mennyi esély van rá, hogy az idők kezdete óta pont most?
A "megfigyelésen kívüli állapotot", vagyis a nemlétezést sem nagyon tudom elképzelni, esetleg úgy, mint egy eszméletvesztést, csak örökre.
válasza: válasza: válasza:Prédikátor 9:6
"Szeretetük, gyűlöletük és féltékenységük is elveszett már, és időtlen időkön át többé nincs részük semmiben sem, ami történik a nap alatt."
válasza:Szóval mondjuk vagy te. Neked van öntudatod, érzed a saját létezésedet. De ugyanakkor minden más ember öntudatának létezését már hittel kell elfogadnod, nem tudhatod biztosan, hogy valóban mindenki külön entitás, vagy csak egyedül te létezel, és mindenki más a tudatod kivetülése. Gondolj bele, ilyen az álom is. Többször volt már olyan, hogy álmomban azt hittem, ez a valóság, álmomban vitáztam emberekkel is. Olyan élethű volt, mégis az egész csak az én fejemben történt meg. Miért ne lehetne a valóság is ez? Hogyan tudnánk bebizonyítani, hogy nem így van?
De nem is ez a fő probléma, hanem amit már a kérdés alatt is fejtegettem, hogy van neked öntudatod, és van nekem is öntudatom. Mind a ketten megfigyeljük a világot. Sajnos nem tudom elmagyarázni pontosan, hogy miért, de nekem ellentmondásnak tűnik, hogy hogyan lehet egyszerre több megfigyelő. Mert van nekem egy olyan belső intuícióm, hogy szerintem összesen csak 1 megfigyelőnek szabad léteznie: van a megfigyelő, és van a megfigyelt objektum. Hogyan lehetséges, hogy ez az 1 db megfigyelő, ez az 1 db öntudat olyan sok részre válik szét, mint pl. ahány ember van? Vagy ha a többi élőlényt is hozzá vesszük, akkor még több. Vajon az öntudatnak van mértéke? És miért különbözik az egyik ember öntudata a másikétól? Különbözik egyáltalán?
De talán a kvantumfizika világít rá erre a problémára legjobban. Ahol ugyanis a megfigyelő meghatározza egy esemény kimenetelét, s mindaddig, amíg a kísérleti rendszer nincs megfigyelve, illetve nincs tudva róla, addig a kimenetelek a lehetőségek dzsungelében vannak. Amint azonban megfigyeli vki, ez a sok hullámfüggvény összeomlik, és csak egy valóság lesz. De mi van, ha két megfigyelőnk van, és a 2. megfigyeli az 1. megfigyelőt? Akkor az 1. egyszerre megfigyelő is meg megfigyelt is? És amit a Schrödinger macskájának példája is felhoz: Ha az 1. megfigyelő meghatározza a macska élő vagy halott állapotát, de meghal ez a megfigyelő, mielőtt el tudná mondani a hírt a 2. megfigyelőnek, akkor a macska újra a lehetőségek tárházába kerül? Elvileg akkor a 2. megfigyelő élőnek nyilváníthatja, míg az 1., már halott megfigyelő halottnak találta? Külön probléma, ha a macskának is van öntudata, vagyis elvileg ő is tud megfigyelő lenni, ilyenkor ő hogyan tudna egyszerre két állapotban lenni?
Itt most nem arról van szó hangsúlyosan, hogy bárhol is valós ellentmondás lenne. Csak arról, hogy merőben másképp kell működnie a világnak, mint ahogy azt az ember elképzeli. Ha már az ateizmusról is szó volt, talán az is lehetne egy bizonyítéka vagy cáfolata Istennek, ha mondjuk kiderítenénk, hogy a világegyetem csak akkor tud létezni, ha azt megfigyelik, nem? :) Bár ez már inkább a tudomány kategóriában lenne releváns kérdés, de hátha itt is megfordulnak ilyen emberkék. :)
válasza:a tudatod azért elég jól együtt jár a fizikai állapotaiddal. ha fáj a fejed és beveszel bizonyos anyagokat, akkor ez megszűnik. ez lehet egy magyarázat arra, hogy miért pont olyan jellegű a tudatod amilyen, és miért nem olyan, mint a szomszédé: mert eltérőek a fizikai állapotaitok.
és az, hogy amikor holnap felébredsz azonosnak érzed magad egy személlyel aki tegnap voltál is azért lehet, mert a rendelkezésedre áll az emlékek egy összefüggő sora. Bizonyos agysérüléseknél ez nem lenne meg.
Szóval, ha a fizikai dolog egy járuléka a tudat, akkor az azért elég jól megmagyarázza, hogy miért van több is belőle(mert több idegrendszer van) és hogy mikor van azonosság és mikor nincs. És ezért nem is menne az a reinkarnáció szerű sztori, mert nem lenne átmenet a két idegrendszer között.
De amúgy asszem értem, hogy mire gondolhatsz. Viszont valahogy ezt ütköztetni kellene a fentebb felvázolt fizikai üggyel. El kéne tudni mondani, hogy az miért nem elégséges leírás. Hol van abban a zavar.
a végén írt istenérvhez hasonlót ténylegesen állított egy berkeley nevű püspök a 18-dik században.
válasza: válasza:Most gyorsan bepötyögöm ami eszembe jut, nem részletezem.
Szerintem azért van olyan érzésed, hogy csak egy megfigyelő lehet mert valamiért tudatában vagy annak, hogy Isten lehet az egyetlen megfigyelő hisz ő a teremtő is egyben. A megosztottságot pedig úgy értelmezem, mint embereknél a gyermekeket. Tehát Istennek is vannak gyermekei(mi) akik saját tapasztalatokat élnek át és szereznek egyre újabbakat, ugyan úgy ahogy a mi gyermekeink annyi különbséggel, hogy Istennek lehetősége van arra, hogy amit te átélsz azt ő is átéli általad és így bővül a tudása. Te erre csak akkor vagy képes ha megkérdezed a gyermeked: Mi volt ma a suliban? Mit tanultatok? És ha elmondja, megkapod az új infókat, ha nem akkor hoppon maradsz. Istennél nem így van, neki nem kell beszámolnunk, olyanok vagyunk mint egy-egy kis információ gyűjtő csatorna ami mind hozzá és rajta keresztül folyik. Tehát Ő mindent tud amit te. Röviden ennyi a véleményem. Egyébként gratula az eszmefuttatáshoz, látszik, hogy használod a fejed, nem csak nézel ki belőle... :)
válasza:Túl komplikálod a létezést
-"hogy van neked öntudatod, és van nekem is öntudatom. Mind a ketten megfigyeljük a világot."
Mint írtad, tehát létezel. De még se azonos az álommal- az álom csak gondolatok vizuális megalkotása, kifejezése. Amíg az öntudat, az egyes ÉN MAGAM, megtapasztalása önmagamnak és a másoknak. Megtudod csípni az álmodat? Nem.- ezzel szemben önmagadat a másokat igen, vagy is "kézzelfogható a valóságunk"
az most egy más tészta, hogy a valóságunk amit látunk, érzékelünk megfogunk, a valódi létezésképpen teljesen más mint amit látunk. A valóság szinte illúziószerűen miniatűr részekből, színes ragyogásokból áll. Vagy a látásunk, az érzékelő képességünk behatárolt.
Akinek viszont különböző szinten fejlettebb vagy az életkezdetétől maradandó képességgel is rendelkezik, az többet érzékel és tapasztalhat meg a számodra láthatatlan létezésekből láthatatlanból-- olyan létezéseket, amelyeket csak az elméleti fizika magyarázhat meg.
Azt írtad az univerzumunkon nincs Semmi még Tér se-- ez hasonló ahhoz az abszurd tudományos okoskodáshoz, hogy a "kezdetben nem volt Semmi még Tér se volt"-- és érdekes módon-- ez a semmi tömörült majd Bumm felrobbant-- vagy a legújabb verzió szerint "igaz hogy volt Tér de abban Semmi nem volt, aztán a csuda tudja honnan betévedt ide egy parányi tűzgolyó, növekedett, majd bumm felrobbant ás ebből lett az univerzumunk" - baromság, spekulatív mind kettő épp ugy mint az univerzumot is alkotó, vallások által kitalált istenség.
Hogyan különbözhet az egyik emberi tudat a másiktól? ahogy különbözik a test-anyaga, vagy az agy sejtes illetve atomok alkotta rendszere. Ha teszem azt a te véredben kevesebb a vas akkor máris valamiféle különbség van közted és köztem. Ha a te test energiád gyengébb, mint az enyém akkor bizony szintén másképp élünk másképp gondolkodunk mert másképp érzékeljük, reagáljuk le a valóságot.
Ha teszem azt te szembe találod magadat egy pókkal akkor vagy életbe hagyod, vagy eltaposod. Ezzel szemben én kísérleteztem vele úgy, ahogy talán még senki előttem. Fókuszáltam, és a pókra bocsájtottam a tudati energiámat amitől a kis pók kiszáradt, lábai leestek porrá esett szét. tehát olyan egyedi képességet használtam, amely ritka az emberek körében viszont egyes halaknál meg van ez a képesség.
Tehát az ember abban különbözik egymástól, hogy más atomokból, vegyületek arányaiból épülhet fel, illetve erősebb vagy gyengébb elektromos erők tartják össze a testét, teszik tudatossá szellemileg, illetve érző, ítéletet alkotni képes lénnyé.
Az emberek, mindenki másképpen de beleéreztek bizonyos dolgokba, igy bele képzelték azt amivel soha nem szembesültek de önmagukban a tudatuk elképzelt-isten fogalom,lélek fogalom, élet és halál, halál utáni sorsa a létnek-- színes hitvilágokat alkottak, amelyek valójában kevés igazságot tartalmaznak, csak szép mesék a megérzéseikről.
Ezek mind olyan fogalmak amelyek meghatározásához azzal való szembesüléshez, valóban rendkívüli képesség vagy tudományos technika szükséges. Mert az a létezés láthatatlan a valóság számára holott, létező! Csak épp nem misztikum hanem a fizika törvények alkotta létformák.
2. fejezet. Létezni a Mindenségben
60.f. Szeretet, szerelem, barátság, és elmúlás...
92.f.Komolyan érdekel az igazság?
olvass bele a két blogomba és több mindenre választ kapsz úgy ahogy én szembesültem mindennel s ahogy én értelmeztem a létezésünket
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!