Hires ateista emberek utolso szavai halaluk elott. Vajon melyik ut a helyes foldi eletunkben?

Mint minden válogatás, ez is részrehajló.

Úgy is mondhatnám, a minta nem reprezentatív :)

Nincs helyes út. Légy boldog úgy, ahogy te tudsz. De cseszheted a te Istened, ha egész életedet elpazarlod robotolásra, kajálásra, alvásra, meg imára, miközben megöregedsz és mégcsak megsem próbáltad beteljesíteni az álmaid. Én ateistaként, 24 évesen már elértem életem egyik nagy álmát, nem imával, hanem kemény munkával. Te ezt elmondhatod, mint hívő?

Ó igen, a halál nem izgat. Az mindíg korán jön, mindíg fájdalmas és félelmetes, önmagában ezért nem pitizek egy kitalált barátnak, hameg tévedek, legalább haverok között leszek.

Nekem hiteltelennek hat a dolog. Néha viszont egész értelmetlen.

Például:

GOETHE: "Több világosságot!"

Na most ez vagy megtérés, vagy sötét volt a szobában.

CHURCHILL: "Ó, milyen bolond voltam!"

Ebből sem jön le, hogy mi miatt.

BUDDHA: "Nem sikerült, amit el akartam érni!"

Köze nem volt a kereszténységhez. Az ő életében még nem is létezett.

A névtelen tömeggyilkos idézete pedig már egészen nevetséges.

Ráadásul ezek a "híres utolsó mondatok" mindig fenntartásokkal kezelendők.