Mi marad meg az emberből?
T.i. a Biblia szerint. Egyesek azt mondták, hogy az embernek valójában nincsen saját lelke, szóval akkor ez nem "marad meg" neki, ha az adott illető meghal. De az ember személyisége sem igazán marad meg, vagy igen? És a jelenlegi életben megkötött kapcsolatai sem, főleg, ha azokat olyannal kötötte, akik pl. "máshová jutnak", mint ő...? Mi marad meg tulajdonképpen az "aktuális emberből" akkor?
(Bután fogalmaztam a kérdést, tudom. Talán azért akad majd, aki megérti.)










Szerintem az egész ember megmarad, főleg a lélek. Szent Pál azt mondta hogy szem nem látta, fül nem hallotta amit Isten azoknak készített akik Őt szeretik. Vagyis a túlvilágon az érzékszerveink még jobbak lesznek mint most, olyasmit is fogunk "látni és hallani" amit a jelenlegi fülünkkel és szemünkkel nem is tudunk érzékelni.
És a testünk is feltámad majd valamikor ahogy Jézus teste is feltámadt.
Az emlékek és kapcsolatok is megmaradnak, csak a rossz tulajdonságok tűnnek majd el a tisztítótűzben, más minden marad.




















EMBER. Isten az embert tulajdon képére teremtette (1Móz 1,26–27); az embernek van teste,
lelke és szelleme (Mt 6,25; 1Móz 2,7; 1Móz 45,27b); természeténél fogva Istenre van utalva és
feléje törekszik (Mt 6,26–30); bűnbe esett (1Móz 3; Róm 5), ezért a halál martaléka lett (Róm
5,12.17); mivel a bűn uralkodik rajta, Istenellenes természetet kapott (Róm 8,7; Jak 4,4). A
Jézusba vetett hit által szabadulhat meg (Róm 3,12–22); az új ember Istenben született újonnan
(Ef 2,15; 4,24); a természeti ember nem újult meg Istenben, ezért elveszett (1Kor 2,14; Jel
20,10.15; Mt 25,41). Az újonnan született ember belsőleg újul meg (Róm 7,22; Ef 3,16), a külső,
a test, a halál után felbomlik (2Kor 4,16





HALÁL. A természeti élet megszűnése (1Móz 25,11; 3Móz 16,1; 5Móz 34,5; Mt 8,22); a
szellemnek a testből való eltávozása (2Tim 4,6); az élet-sátor összeomlása (2Kor 5,1); a
kikerülhetetlen (Józs 23,14). Mind az igazak, mind az istentelenek a halál után örökké tovább
élnek, az igazak örök örvendezésben és boldogságban (Ézs 35,10; 45,17; Dán 7,14; 12,2; Jel
7,17), a gonoszok örök kínban és gyötrelemben (Jer 20,11; Dán 12,2; Mt 25,46; Mk 3,29; 2Tesz
1,9; Júd 7). A Biblia nem tanítja, hogy a gonoszok feloldódnak a semmiben. Jézus legyőzte a
halált, és elvette annak fullánkját (Jn 5,24; 1Kor 15,53–57; 1Jn 5,12; Jel 1,18). A második halál
az Istentől való végleges elszakadás (Jel 20,6.14).





ÖRÖK BÜNTETÉS. A Biblia beszél az örök büntetésről, mely azok osztályrésze, akik
visszautasítják a Krisztusban felkínált szeretetet (Mt 25,46; Dán 12,2); a Mt 25,46-ban az »örök«
szó az üdvözültek és elkárhozottak megváltozhatatlan és végleges sorsára utal; az örök büntetés
helye a »tűznek tava« (Jel 19,20; 20,10.14–15), »a második halál« (Jel 14,9–11; 20,6; 21,8); a
»hádes« szó fordítása, az a hely, ahol az elhaltak lelkei tartózkodnak; a »gyehenna« a hádesben a
büntetés, a »paradicsom« pedig az áldás helye (Lk 16,19–31); az örök büntetés oka Isten Jézus
Krisztusban megnyilvánult szeretetének a visszautasítása (Jn 3,18–19).





ÖRÖK ÉLET. Jézus Krisztusnak, Isten örökkévaló Fiának életében és örökségében való
részesedés (Jn 1,4; 10,10; 17,3; Róm 6,23), amely az eljövendő világban jut kiteljesedésre (Mt
25,46; Jn 6,54; Róm 2,7; Tit 3,7). Soha el nem múlik, eredete és célja Istenben van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!