Hogyan lehet az ember szeretetre törekvő, Jézus tanitásait követő ember a mai világban?

Kedves Kérdező.

Elnézésed kérem késői reakciómért.

Megpróbálok reagálni szavaidra.

Nos igen, tényleg az úgynevezett egóról beszéltem. S pont azért, amit Bibliában olvashatunk Márk evangéliumában. Károli fordítás, de remélem átmegy a lényeg.

8,35 Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt(EGO); valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt(EGO feladása).

Nagyjából átérzem egyébként a "gondodat". Körülbelül látod a "világ fájdalmát", látod az emberek "gonoszságot", de valahogy nem bírod megérteni, hogyan lehet ebben a világban megőrizni a "hidegvért". Mint írod egy dolog még hátra van számodra. Az, amit annak a maradék 10% hitnek nevezel...ugyanis per pillanat csak reménykedsz, hogy talán van Isten és minden úgy igaz, ahogyan a Bibliában is le van írva.

Adnék egy jó tanácsot, mert azt veszem észre, és kérlek ezt most ne értsd félre, de a kérdésed alatti megnyilvánulásaid egótól enyhén túlfűtöttek. Próbálj ne úgy hozzáállni az adott szituációkhoz, hogy magadért állsz ki, inkább állj ki a másik szellemi fejlődéséért. Magaddal ily formában ne törődj, magaddal aképpen törődj, hogy az egót koptatod, hogy próbálsz lemondani személyes érdekeidről szépen folyamatában, hogy próbálod magad nem megkülönböztetni, elkülöníteni mástól/másoktól.

Ne érdekeljen, hogy ki mit mond rólad...nekem erre van egy nagyon jó kis odaszólásom különben, ha esetleg valaki hamis vádakkal "letámad". Így szól:

"Amit mondasz, az csak a Te szubjektív elképzelésed rólam és a történésekről. ez viszont közel sem biztos, hogy megegyezik az objektív igazsággal."

Általában működik, mert jó eséllyel elgondolkodik magában az ember, hogy lehet talán téved.

"A kérdés az, hogyan legyen az ember Jézus követője, de szilárd, szigorú is, nem egy lágy alak."

Erre viszont megvan a válasz...csak sokan istenkáromlásnak mondanák lehet, de egy nagyon bátor lépést kell megtegyen az ember ekkor, hogy ez sikerüljön...Mégpedig azt, hogy egyszerűen Eggyé, egyenlővé teszi magát Krisztussal/Istennel, nem egy másik valamivé, egy másik istenné, hanem eggyé és ugyanazzá. Veszi a bátorságot az ember, és "megtagadja" azt, hogy önmaga korlátozott vagy esendő...megfogja szépen, és kiterjeszti erejét odáig, ameddig valójában is tart. Megszünteti ezt az Istenhez való alárendeltséget, azonosul Istennel és Krisztussal, nem pedig utána kullog.

no nagyjából ennyi, lehet nem válaszoltam mindenre, ha van kérdésed jelezd.

"Kedves válaszoló, te feladtad a büszkeséged és alázatós életed van?"

Erre pedig kár bármit is válaszoljak, ugyanis, ahogy mondják, "lakva ismerszik meg az ember". Ha azt mondom igen, vagy nem, nem igazán tudnád eldönteni, hogy igaz e vagy hamis, hacsak meg nem ismersz jobban. Ráadásul ha azt mondanám, hogy igen, feladta ma büszkeségem, és alázatos életet élek, akkor pont ellentmondanék önmagamnak...:D

Mondjuk inkább úgy, hogy "próbálom" tenni, amit kell. :)

üdv

27/F

LastOne.Left

"Szerintem már Istennek is tele van a hócipője velünk.Amilyen szörnyüségekre képesek egyesek, még az se elég hogy Egynek érezzem magam Istennel."

Egy olyan isten(képpel) nem is érdemes eggyé lenni, amiről azt véljük, hogy tele lehet a hócipője...:)

Van egyébként egy megfigyelésem. Általában az emberek Istenről alkotott elképzelései hűen tükrözik az adott egyén éppeni lelkiállapotát. Ha szabadságot akarsz, ismerd meg az Igaz Istent, ne a "kitaláltat". Jézus például az Igazi Istenről beszélt. :)

üdv és sok sikert

27/F

LastOne.Left