Az Ószövetség szerint az istenek fiai keveredtek az emberek lányaival. Mit is jelent ez?

Több magyarázat is van.

Isten fiai és az emberek lányai

1Amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön és leányaik születtek, 2az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik. 3Ekkor az Úr így szólt: "Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen." 4Óriások éltek akkor a földön (és később is), amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi idők híres hősei.

Ter 6, 1-4

Az „istenfiak” elnevezés Jób 38,7-ben egyértelműen angyalokat jelent. A Septuaginta (LXX) az „istenfiak” elnevezést az „Isten angyalai” kifejezéssel fordítja. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy gonosz angyalok vagy démonok földi nőkkel létesítettek nemi kapcsolatot. Jézus hangsúlyozta, az angyaloknak nincsenek nemi kapcsolatai, legalábbis nem a mennyben élő angyaloknak (Máté 22,30). Ennek ellenére előfordulhatott, hogy a bukott angyalok a földön istentelen emberek testét használták, és megszállták ezeket az embereket. Így a démonok elérhették aljas szándékukat, hogy egy gonosz emberi nemzedéket nemzzenek.

Vannak egyéb javaslatok is az „istenfiak” és az „óriások” azonosságát illetően. Figyelemre méltó, hogy az „óriás” szó csak ezen a helyen és a 4Mózes 13,33-ban fordul elő7, ahol egyértelműen Anák fiaira vonatkozik, akik magas növésű emberek voltak, de mégiscsak emberek. Az „istenfiak” elnevezést a Biblia nem csak angyalokra használja. Hóseás 1,10 Izráel fiait is „az élő Isten fiainak” nevezi (lásd még Zsoltárok 73,15; 80,17).

„De kik lehettek az ’istenfiak’? Kétség sem férhet hozzá, hogy a sétiták voltak…”8 E felfogás szerint Sét utódai önfejűvé váltak, és könnyelműen feleségül vették „az emberek lányait”. Csak a küllemükkel törődtek, és egyáltalán nem törődtek a lelki állapotukkal. Az ő utódaik voltak az „óriások”.

Az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában az uralkodók gyakran „Isten fiainak” kiáltották ki magukat, hogy ezáltal is hangsúlyozzák hatalmukat és tekintélyüket. Ezért egy másik jól megalapozott felfogás szerint az „istenfiak” hataloméhes uralkodók és despoták voltak, akik a hatalom és befolyás iránti vágyukban több nőt is elvettek, és poligámiában éltek. Ezek az uralkodók és utódaik a zsarnokság útján „óriási emberekké” (vagy hatalmas emberekké, hősökké – 1Mózes 10,8 ilyen „hatalmaskodó” embernek írja le Nimródot) váltak.

1Móz 6,4. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.

Erre gondolsz? Itt nincs többes szám.

Viszont az igaz, hogy az eredeti, héber Elohim többes számú alak. Újabb kis vicces érdekesség a Bibliából...

"több helyen is észrevettem az Újszövetségben, hogy több Istenre is utalnak."

Téves értelmezés.

A Szentháromság egy. Mi nem három istent vallunk, hanem egy Istent három személyben: ,,egylényegű Háromságot''. [DS 421.] Az isteni személyek nem osztják meg egymás között az egyetlen istenséget, hanem mindegyik teljes egészében Isten: ,,Az Atya egészében az, ami a Fiú, a Fiú egészében az, ami az Atya, az Atya és a Fiú egészében az, ami a Szentlélek: azaz egyetlen Isten a természetet illetôen''. [DS 530.] ,,A három Személy bármelyike az a valóság, tudniillik isteni substantia, essentia, vagyis natura.

Az isteni személyek valóságosan különböznek egymástól. ,,Tiszteljük és megvalljuk az egy Istent, nem úgy, mintha magányos lenne.'' [DS 71.] Az ,,Atya'', a ,,Fiú'' és a ,,Szentlélek'' nem egyszerűen az isteni ,,Lét'' módozatainak nevei, mert valóságosan különböznek egymástól: ,,Az Atya nem ugyanaz, mint a Fiú, sem a Fiú nem ugyanaz, mint az Atya, sem a Szentlélek nem ugyanaz, mint az Atya vagy a Fiú.'' [DS 530.] Eredési relációik által különböznek egymástól: ,,Az Atya az, aki nemz, a Fiú az, aki születik, a Szentlélek az, aki származik''. [DS 804.] Az isteni Egység Háromság.

A három isteni személy vonatkozásban (relatio) van egymással. Az isteni személyek közötti valóságos különbség, mivelhogy ez nem osztja meg az isteni egységet, kizárólag azokban a vonatkozásokban van, amelyek az egyik személynek a másik kettôhöz való viszonyát adják. ,,A személyek vonatkozást kifejezô neveiben az Atya vonatkozásban van a Fiúval, a Fiú az Atyával, a Szentlélek mindkettôvel; amikor errôl a három személyrôl beszélünk, a vonatkozásokra vagyunk tekintettel, ugyanakkor egy természetben vagy lényegben hiszünk.'' [DS 528.] Közöttük tehát ,,minden (...) egy, ahol a relatio szembenállása nincs jelen''. [DS 1330.] ,,Ezen egység folytán az Atya egészen a Fiúban és egészen a Szentlélekben van; a Fiú egészen az Atyában és egészen a Szentlélekben van; a Szentlélek egészen az Atyában és egészen a Fiúban van.

Vajon van valami valóságalapjuk a Héraklészről és más mitológiai hősökről szóló történeteknek? Bizonyos értelemben van. A Biblia beszámol egy olyan időszakról az emberi történelem korai szakaszában, amikor valóban éltek a földön „istenek” és „félistenek”.

Ezek „az Istennek fiai” nem emberek voltak, hanem Isten angyali fiai. (Vesd össze: Jób 1:6; 2:1; 38:4, 7.) A Biblia egyik írója, Júdás elmondja, hogy egyes angyalok „nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket” (Júdás 6). Más szóval elhagyták az Isten égi szervezetében kijelölt helyüket, mivel jobban szerettek volna a gyönyörű földi nőkkel élni. Júdás hozzáteszi, hogy ezek a lázadó angyalok olyanok voltak, mint Szodoma és Gomora lakói, akik „paráználkodtak, és más test után jártak” (Júdás 7).

A háromság mítoszával meg csak annyi a baj, hogy gyakorlatilag minden érvét meg lehet cáfolni a Bibliából:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

"Amikor azután az emberek sokasodni kezdtek a földön, és leányokat nemzettek, látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, és feleségül vették mindazokat, akiket kiszemeltek."(Jeromos féle kat. Szentírásfordítás)

Isten fiai a zsidók. Ők a választott nép fiai, különlegesek, mert az Isten megígérte, hogy közülük származik majd a Megváltó, aki eltörli az ősbűnt. Ilyeténképpen ők az üdvösség letéteményesei. A zsidók a Szentírásban leginkább a szövetség megtörésétől félnek, és a legnagyobb bűnnek azt tartják, ha hűtlenek lettek a rájuk ruházott felelősséghez. Hogy ezt el ne felejtsék, zsidó férfi csak zsidó asszonyt vehet magának, hogy az idegen asszonyok nehogy eltérítsék őket a bálványimádás felé, mint ahogy volt erre példa maga a nagy Salamon király, aki nagy nőbolond volt, és képtelen volt ellenállni a pogány szépségeknek :)

Az emberek lányai, a föld leányai a pogány nők. A pogány nők szépsége igen vonzó a zsidó férfiaknak, de azzal, hogy elveszik őket (beházasítják a zsidók közé, és beházasodnak egy pogány népbe), ők maguk járulnak hozzá, hogy megtegyék az első lépést a bálványimádás felé vezető úton.

A vízözön története kezdődik az általad idézett résszel, amikor az Isten eltörli a bűnt a földről. A bálványimádás minden bűnök legszörnyűbbike, mert az első parancs is az, hogy ne legyenek más isteneink, ne faragjunk sem fából, sem kőből, sem semmi más anyagból isteneket, mert egy a mi Istenünk.

Az idegen népből való asszonyok hozzák magukkal a bálványimádást (Ráhel is kicsempészi az istenszobrokat az apja sátrából, amikor férjhez megy), amely bűnt az Isten el fog törölni. Ezt jelenti a szentírási rész. Azt hiszem :)

Véleményem szerint ez utóbbi hozzászólás áll a legközelebb a valósághoz, némi pontosítással!

A Károli fordítású bibliában érdemes megnézni a címet ehhez a fejezethez: Kain és Séth nemzetségének összeházasodása...Vagyis egyértelmű, hogy itt nem angyalokról van szó a szó szoros értelmében, hanem Séth leszármazottjait kell értenünk az Istennek fiai kifejezés alatt!

Sajnos a kérdezett bibliaverset gyakran úgy értelmezik, hogy valamilyen természetfölötti lények egyesültek az emberiség egyedeivel, és ennek következtében egy új, "átmeneti faj" jött létre, amelynek döntő szerepe volt a bekövetkező katasztrófa előidézésében.

Az ilyen keveredés nem ismeretlen a mitológiában, a Bibliától azonban teljességgel idegen.

Az efféle értelmezés látszólagos támpontját az akkor éltek testi-lelki képességeinek rendkívüli volta és ennek hangsúlyozása jelentheti (1Móz 6,4). Talán ezért használja a Biblia az akkor élt emberekre az "isten fiai" kifejezést, amit azonban más helyen, minden más emberrel, mint Isten képmására formált egyeddel kapcsolatban is alkalmaz (Zsolt 82,6). Emlékeznünk kell azonban arra, hogy már Ádám óta feltűnően hosszú életkor jellemezte az embereket, tehát ezek a mai szemmel nézve "rendkívüli" adottságok akkoriban természetesek voltak. Az itt szereplő "Istennek fiai" kifejezés ugyanakkor minden időben jelentette Isten lelki gyermekeit, a "hívő maradékot" is (Róm 8,14). A vízözön előtti korban egyszerűen Séth leszármazottaira, mint Isten és az igaz hit követőire vonatkozik, míg az "emberek leányai" nyilván a nagyon is emberi ágra, Kain leszármazottaira utal, akik eredetileg ugyan elkülönültek a többiektől (1Móz 4,16), de később újra a séthiták közé keveredtek. Ez azután az általános hanyatlás, a kaini befolyás erősödése és az erkölcsi romlás útkészítőjének bizonyult.

Vagyis akkor még nem voltak zsidók, ahogyan az előző hozzászóló írta...de Isten választott emberei voltak!

Üdvözlettel: Péter

Bibliaház Gödöllő

[link]