Meddig tartották latin nyelven a róm. Katolikus szentmiséket?

1962-ig, a II. Vatikázni Zsinatig (ami egy óriási hiba volt, azóta lényegében az Egyház elkezdte felszámolni önmagát). A latin nyelvű mise volt a régi rítusú, vagy más néven tridenit mise, ami néhány helyen még ma is megvan, csak keresni kell utána.

A prédikáció nem latin nyelven van, csak a liturgia és az énekek egy része.

Egyébként sokkal jobb, mint az "újmise", jobban segít elmélyülni, és a mise ebben a liturgiában végre valóban Isten iránti áldozatnak hat, nem pedig egy hülye buli a haverokkal, amivé számtalan helyen silányodott a mise, a zsinat utáni profanizálás és a világhoz való elvtelen dörgölőzés miatt.

Hazardteam, jó lenne, ha nem írnál hülyeségeket. Magadat járatod le. Összekevered XXIII. János pápát I. János Pál pápával, akinek semmi köze nem volt a liturgikus reformhoz, ráadásul a kettő között még volt egy VI. Pál.

A római rítusú szentmisék hivatalos nyelve a latin, de a II. Vatikáni zsinat után kiadott új misekönyv népnyelvű hivatalos fordításait is lehet használni. Legalábbis ez a hivatalos álláspont, gyakorlatilag szinte mindenütt a népnyelvet használják. A trentói miseformát ma is latinul végzik, azt máshogy nem is lehet.

Egyébként személy szerint támogatom a latin nyelvű miséket.

> 1962-ig, a II. Vatikázni Zsinatig (ami egy óriási hiba volt, azóta lényegében az Egyház elkezdte felszámolni önmagát). A latin nyelvű mise volt a régi rítusú, vagy más néven tridenit mise, ami néhány helyen még ma is megvan, csak keresni kell utána.

Hogy mi a hiba, és hogy mi nem, azon lehetne vitatkozni. Nem tudom miből gondolod, hogy a latin nyelvű misékről való áttérés az egyház "válságának" elsődleges oka. Számtalan más oka is van neki, és nem hiszem hogy ez lenne az elsődleges. Az elsődleges szerintem oka az, hogy az emberek időközben fejlődtek érzelmileg és mentálisan. Nagyobb szükségét érzik annak, hogy a vak hit helyett a tapasztalható világgal összhangban levő magyarázatokon alapuljon az életük. Ez nem a hit hiányát jelenti, csak azt hogy ne legyenek annyira vakok, és saját maguk döntsék el hogy miben hisznek.

Személy szerint az érthető, értelmezhető szövegű miséket sokkal jobbnak tartom mint azt amit nem lehet érteni. Mert ami érthetetlen, az pusztán egy formaság. Aki ilyen misén vesz részt, az kevesebbet ért meg abból, hogy a szertartáson mi folyik, és hogy mi miért van. Vallástól függetlenül minden ember célja kellene hogy legyen a világ jobb megértése, a tudás összegyűjtése. A kényszerű formalitások amiket szándékosan azért hoztak létre hogy meggátolják az embereket a tudás megszerzésében, azok tudás- és életellenesek. (Mert a szabadság korlátozása egy alapvető rossz.)

Persze vannak olyan emberek akiknek szükségük van a formalitásokra. Vannak emberek akiknek a tízparancsolatra is nagy szüksége van. De ez nem azt jelenti hogy a formalizálásra és az emberek tudásának meggátlására kellene törekedni. Ilyen szempontból nézve a formalitások megszüntetése (mint például az idegen nyelvű misézés) akkor "jó", ha az emberek többsége már túlhaladott rajta. És akkor "rossz", ha az egy olyan dolog ami az emberek nagyobb részének segíti az életét, és nincs helyette más. Ideális esetben a formalitások úgy szűnnek meg, jönnek létre vagy alakulnak át, hogy az az emberek legnagyobb részének megfelelő legyen. Ez ellen a zsinat nem sokat tudott volna tenni. Ilyen szabadságot korlátozó döntésekkel képesek lehetnek gátolni az emberek fejlődését, de megállítani nem tudják. Ha ők nem "puhítanak" akkor az emberek keresnek maguknak egy másik vallást, vagy csinálnak (lásd: reformátusok).

Nem tudom, hogy miért segítene jobban elmélyedni egy olyan mise, amit egy érthetetlen nyelven tartanak, mint egy érthető nyelvű, ahol nemcsak a pap beszél végig, és a hívek csak egy-egy áment mondanak, hanem mi is mondhatjuk az imákat.

Persze a latin is csak egy nyelv, amit meg lehet tanulni. Szeretem, és néha bemegyünk Budapestre, a Mátyás-templomba, ahol a vasárnapi nagymise latinul van.

Nekem az sem tetszik, hogy a II. V. zsinat megfordította a papot. Hogy hátal az oltárhoz misézik. A régi formában, hátal a híveknek, szemben az oltáral (és az oltáriszentségel) mint egy pásztor a nyáj élén, a hívek nevében szól, könyörög Istenhez. Így inkább a híveket képviseli Isten előtt.

Ma hátal az oltárnak, szemben a hívekkel, mintha Isten nevében szólna a hívekhez, mintha Istent képviselné. (eretnek gondolat: mintha műsort adna a népnek).

A pásztor feladata a nyájat vezetni a dús legelőre.

Nem szembenálni a nyájal, szemből nem lehet vezetni, szemben a farkas áll.