Miert szenvedunk? Olyan jo Isten, ugy szeret, hogy minden szenvedest megenged?

Kedves Kérdező!

Haj! Haj! Haj!

Rengetek jobbnál-jobb kérdés és mind megérne egy külön életet. :)

Csak megpróbálhatom leírni a válaszaimat, de ezek persze az én válaszaim.

A saját válaszaira mindenkinek magának kell rátalálnia, és bármilyenre talál, az akkor számára a legtökéletesebb lesz. Ha a mindenség valóban végtelen, akkor nem léteznek véges, végleges válaszok. Csak olyanok, amelyeket az "egyén" képes megérteni. (amit nem ért meg, az számára nyilván nem válasz)

1. Halál:

", miert nem vagyik senki sem ra?"

Jaj, dehogynem! Rengetegen vágynak rá.

Vannak, akik tudnak róla, és vannak, akik nem.

Ha alkalmad nyílik, nézz bele egy sokat megélt idős ember szemébe. Még ha boldog is, már érzi, hogy egyenlőre elég volt. Sok már neki ez az élet. Már nincsenek vágyai, már megélt mindent, amit ebben az életben tudott. Nagyon is ott van benne, hogy már benne.

Az időskori szenilitást is hiába magyarázzák fizikai változásokkal. Azokat épp az indítja el, hogy a tudat már kezd elfordulni ettől a világtól. Már egyre kevesebbet figyel ide, az új eseményekre már nem koncentrál, már nem jegyzi meg. Ezért van, hogy az idősek közt sokan pontosan el tudják mondani mi történ fiatalkorukban, hogyan udvaroltak, de arra már nem emlékeznek, mit ettek reggelire.

Sokan eleve nem is akarnak a fizikai világban élni. Sok spontán vetélést, bölcsőhalált nem tud magyarázni az orvostudomány. Van, amit tud, de messze nem mindet.

Úgy is lehet mondani, menet közben meggondolták magukat. Persze ma már egyre gyakrabban az orvos "győz".

Inkább azt mondanám, az ego ragaszkodik az élethez. (Az ego fogalma megint hosszabb lélegzetvételű leírás lenne)

Sokan vannak, akik már átlátják fiatalabban is a halál lényegét és tudatában vannak örök változásukkal, így képesek élvezni és élni a fizikai világ szépségeit, de nem ragaszkodnak hozzá, mert emlékeznek teljesebb énjükre. Ők nem félnek a haláltól, nem is vágynak rá, de ha jön, akkor elfogadják, és néha jól is esik visszamenni, ahol szintén sok ismerős vár már rájuk.

És bizony vannak, akik tudatosan jönnek a földre, mert feladatot vállaltak. számukra a születés és a halál egyszerűen egy természetes folyamat. A születés egyébként sokkal nehezebb. Az emberek többsége pedig nem a haláltól fél, hanem a haldoklástól, a fizikai fájdalomtól. Az valóban lehet nem túl kellemes, de maga a halál már sokkal könnyebb.

„Akkor a halal az jo, s nem bun, ha en megolok valakit. Ezzel egyertelmuen azt fejezed ki, hogy az aki a halal miatt bankodik, aki a gyilkosra rossz szemmel nez, az "hulye"!”

Vannak, fizikai törvények, melyek függetlenek az emberi tudattól, korlátozzák az anyagi világban élőket, de csak azokat, akik nem tudatosak a kiterjedtebb énükre. Lehetséges átlépni rajtuk.

Vannak a társadalom által meghatározott törvények, ezek függnek az adott népcsoport fejlettségi szintjétől. Van olyan törzs, ahol akkor lesz a fiúból férfi, ha megszerzi az első általa levágott fejet a szomszéd törzsből. A gyilkosság egyenesen dicsőségnek számított háborúk idején. vagy nézd meg a nem régi azerbajdzsáni esetet. Nemzeti hős lett egy emberből, mert egy idegen országba, álmában levágta egy védekezni sem tudó ember fejét.

De a szabályokra, emberi normákra szükség van a közös együttéléshez. „Csak szabályok között lehet az ember szabad. Azok nélkül szabadosság van, anarchia.”

És igen, valóban fájdalmas dolog elveszíteni egy szerettünket. De a gyilkosát gyűlölni már butaság. A bosszútól nem jön vissza a holt és nem fáj kevésbé a hiánya. De megint csak tudatosság kérdése, hogy hogyan élem meg a fájdalmat. Vagyis, ha valaki nem csak az anyagi világot éli, akkor átláthatja, hogy oka volt a gyilkosságnak is. (ezt zseniálisan leírja Szepes Mária a Vörös Oroszlánban) Ahhoz, hogy ne a törvények tartsanak vissza a mások bántásától, hanem neked, mint teljes tudatnak alaptulajdonságoddá váljék az, hogy szereted a másik tudatot, bizony meg kell tapasztalnod néhányszor, hogy gyakorlatilag nem az tesz boldoggá, hogy elveszel, hanem, hogy adhatsz. Ehhez néhányszor meg kell élned, hogy bántottál másokat, és, hogy bántottak téged. A „túlvilágról nézve valóban nincs bűn, csak olyan cselekedetek, melyeket a fizikai világban hajtottunk végre és amelyekkel másoknak ott fájdalmat, vagy örömet okoztunk.

És persze mindenkinek a saját dolga, hogy mikor lép át a másik világba, és ha ebbe valaki kívülről beleavatkozik, annak persze vannak következményei. Ilyenkor a következő életben gyakran összekapcsolódik a sorsuk. Vagyis pontosabban, ha valaki itt a földön megöl valakit, abba egy magasabb tudati szinten mindketten beleegyeztek.

"Ha nem tudatosan, csak tudat alatt emlekszel azokra amit elozo eletedben eltel meg, akkor ez szamomra azt mondja, hogy nincs is ilyen, s ha lenne is , semmi, mivel nincs ertelme.”

1. Ha valaminek számodra nincs értelme, attól az még létezhet. Legfeljebb te nem látod értelmét.

2. Ugye nem vagy egész nap tudatában annak, hogy tegnap mondjuk halat vacsoráztál. Nem mondogatod magadban egész nap: „tegnap halat vacsoráztam, tegnap halat vacsoráztam…” De ha valaki megkérdi, mit vacsoráztál tegnap? Akkor elgondolkodsz és néhány másodpers múlva eszedbe jut, hogy hol is voltál tegnap vacsoraidőben és mit is ettél. Előszeded a tudatalattidból, amire emlékezni akarsz. Ez visszonylag könnyen megy, de ez sem mindenkinek. Az előző életekre való emlékezés is hasonló. Amikor már eljutsz egy olyan „fejlődési „ állapotba, hogy képes vagy megérteni a magasabb szintű összefüggéseket, amikor már nem okoz kárt, mert nem jelent feldolgozhatatlan traumát, akkor képessé válsz szabadon látni bármelyik előző (és esetleg következő) életedet.

Most is használod egyébként. A korábbi életekben tapasztaltak alapján is működhet az intuíció, az jön elő, ha valaki különösebb fogékonyságot mutat valami iránt, a megmagyarázhatatlan tehetségek, stb. Ha nem is tudsz róla, de attól még nagyon is használod. A hatásai ott vannak minden pillanatodban.

„Nekem nincs lelkem kulon a testemtol. En lettem elo lelekke, mikor megszulettem.”

Ezt nem tudod. Ezt csak hiszed, hogy tudod, mert ezt nevelték beléd, erre utal minden, amit a fizikai világban eddig tapasztaltál. De már a tapasztalat megértését is befolyásolja az a gondolkodási mód, amit a külvilágtól kaptál. Ha például néhány száz évvel korábban élsz mondjuk egy iszlám világban, akkor teljesen meg lennél győződve arról, hogy lelke csak a férfiaknak van. A nőknek nincs. Ha gyermekkorodban elloptak volna és egy tibeti kolostorban neveltek volna fel, most teljes szíveddel és elméddel mondanád, hogy létezik reinkarnáció és nagy valószínűséggel el is mesélnéd néhány előző életedet.

„Ha lenne, akkor nem lenne ertelme a "halal szonak"

Attól, hogy egy szó létezik vagy sem, a valóság nem változik. „ a rózsa nem lenne épp oly illatos, ha nem rózsának hívnák?”

Más dolog, hogy mit jelent a legtöbb ember számára a halál szó. Materialista körökben azt, hogy vége van mindennek. A test megszűnik működni, ezért az egyén nem létezik tovább. Keresztény körökben azt, hogy a tesz meghal, de a lélek továbbmegy ugye, és a földi életének jutalmaként vagy ide, vagy oda kerül.

Számomra a halál szó azt a folyamatot jelenti, melynek során elhagyom az egyik dimenziót és ezzel együtt megszületek egy másikban.

„Szeretem a logikat, s a logikatlant nem tudom megemeszteni.”

„A mindenség alapjába véve logikus, csak mindig más logikát használ. „ Végtelen mindenségben, végtelen fajta logika létezhet. Ami számodra logikus, az másnak nem biztos. Elég csak megnézni a különböző népek kommunikációs rendszerét, vagyis a nyelveket  Ha egy angoltól megkérded: Nem szereti a kávét? Azt válaszolja: Nem, nem szeretem. Ha egy koreaitól kérded, azt válaszolja: Igen, nem szeretem. Számára az a logikus, hogy te jól tudod, igazad van, nem szereti a kávét.

A legtöbb nép úgy gondolkodik, hogy a jövője még előtte van, és amit maga mögött hagyott, az a múlt. De van olyan nép, akinek ez fordítva logikus, mert ugye azt nem látjuk, ami mögöttünk van, vagyis a jövőt. Amire emlékszünk, vagyis a múlt, annak előttünk kell lennie, hiszen már ismerjük.

Vagyis, ha valami logikátlan neked, akkor nem biztos, hogy azzal a valamivel van a gond, lehet, hogy a te logikáddal.

Pl. materialista logikai hiba: Ha anyagi módszerekkel nem tudom bebizonyítani valaminek a létét, akkor az nincs.

Valójában a materializmus is egy vallás. A materialista abban hisz, hogy nincs semmi az anyagon kívül. De ő is csak hiszi, mert tudni, nem tudhatja.

Bocs, mára ennyire futotta.

Szia!

Ez a világ bűnös. Ez azt jelenti, hogy ez a világ fellázadt Isten ellen, elfordult tőle, és Sátánhoz fordult. Mivel elfordultunk Istentől, ezért ő nem avatkozhat közbe, mert az a szabad akaratunkat sértené. Sátán uralma alá került a világ, és mint ahogy a Biblbia első fejezeteiben látszik, a bűn megjelenése után rögtön megkezdődött a romlás.

A szenvedést sokszor a saját hibánk vagy egy másik ember hibája okozza, de sokszor egyszerűen a Sátán hatalma miatt van ez.

Isten nem avatkozik közbe, mert ez az emberiség döntése volt, és Neki tiszteletben kell tartania a szabad döntési jogunkat.

Kedves #22!

Az emredendő bűn emberi kitaláció, ahogy a Sátán is. Az első célja, hogy bűntudatban, félelemben tartsa az embereket, mert így lehet irányítani és uralkodni rajtuk. A Sátán pedig azért hasznos, mert mindent rá lehet kenni. "Nem az én hibám, a Sátán vitt rossz útra."

Az eredeti kérdésre válaszolva: Az eredendő bűn az emberi faj döntése volt, hogy nem akar Isten irányítása alatt és vele kapcsolatban élni. Istennek igazából köszönetet kell mondjunk, hogy annyira szeret, hogy van még egyátalán jó dolog a világban.

Ezt a rövid kis videót tudom ajánlani a kereszténység lényegével kapcsolatban:

https://www.youtube.com/watch?v=of3uNz9M0Ms

A reinkarnáció pedig hazugság. Ha visszaállítod ezt a személyes kapcsolatot Istennel, akkor magad is rájössz, hogy az egésznek semmi kézzelfogható, logikus alapja nincs, még ha érdekes elmélet is.

"Az emredendő bűn emberi kitaláció, ahogy a Sátán is."

A sátán legnagyobb hazugsága az, hogy elhitte magáról, nem létezik. Homokba dughatod a fejed...de nem lesz jó vége.

"Az első célja, hogy bűntudatban, félelemben tartsa az embereket, mert így lehet irányítani és uralkodni rajtuk."

Attól, hogy te nem tartod a bűnödet bűnnek, még nem jelenti azt, hogy el sem követted. A bűntudat (vallástól függetlenül) egy teljesen normális, Isten adta reakció....el sem merem képzelni, mivé válna a társadalom, ha az emberek nem éreznének többé semmilyen szégyent vagy rosszat, ha egy gonosz dolgot követnek el a másik emberrel szemben. Szerintem te sem szeretnél egy olyan világban élni!

"A Sátán pedig azért hasznos, mert mindent rá lehet kenni. "Nem az én hibám, a Sátán vitt rossz útra."""

A keresztény dogmatika soha nem tanította, hogy mindent a sátánra kell kenni...sőt, elsősorban azt tanította mindig is, hogy az ember a hibás, mert a sátán csak az ő kérésére jelenik meg, az ember nyit neki ajtót! Ugye, kicsit olvasni kéne, mielőtt olyanról nyilatkozol, amit nem is ismersz! :)

Kedves Kérdező!

Mint írtam, ezek az én válaszaim. Leírtam, ez után te azt kezdesz vele, amit akarsz.

’Kitol szarmazik az elet?’

Egy másik kérdésre válaszolva ezt írtam.

Isten, ahogy ma gondolnak rá legtöbben, nem hinném, hogy létezik. Emberi elmével azt képzeljük, hogy van egy hozzánk hasonlóan gondolkodó, az anyagi világot létrehozó, emberi testet teremtő ősz hajú, nagyon okos, nagyon szerető, mindent tudó és irányító bácsi.

Ez egy antropomorfizált Istenkép. Mindig olyan, amilyennek az őt megalkotó emberek értelmi képessége ki tud terjedni.

De valamilyen, nyilván emberi tudattal nem igazán elképzelhető "istentudat" bizonyosan létezik, miért is ne létezhetne.

Abban valószínűleg igaza van a Bibliának, hogy a saját képmására teremtett. Miért teremtene kevesebbet, mint ő maga? Csakhogy nem embert. Hiszen abban a Biblia is egyetért, hogy az ember több, mint a test. Az állítja, van neki lelke is.

Én fordítva mondanám. Vannak tudatok, akik most embernek is hiszik magukat, vagyis teljességük egy részét a fizikai világra fordítják és egy testben is felismerik saját magukat. Egy részükkel emberként ismerik fel magukat. De Isten nem csak ezt a részüket teremtette, hanem sokkal többet. Egy olyan tudatos, mint saját maga, saját maga egy részét. Ő pedig végtelen, korlátlan és határtalan. Ahhoz viszont, hogy ne önmaga másolatait teremtse csak, hiszen az rém unalmas lenne, ezért nem adott hozzá semmi mást, csak a végtelen, korlátlan és határtalan létezés lehetőségét. Annak felfedezése, hogy ez mit jelent, már a mi feladatunk. Nekünk kell tapasztalni, önálló élményeket gyűjteni, önállóan teremteni. Ehhez a fejlődéshez az egyik nagyon jó "helyszín" az anyagi világ. Így hát vagy ő, vagy bárki létrehozott egy tér-idő dimenziót ahol alkalmas anyagi világot lehetett alkotni. Ő, vagy néhány "okos" teremtménye megalkotta bele az anyagi világot a saját fizikai törvényeivel. Az itt fizikai testre koncentráló tudatok meg tudják tapasztalni azt, hogy milyen korlátaik lehetnek, hogy a fizikai testnek milyen határai vannak, de tanulások során megérthetik, hogy minden korlát, csak látszólagos. Úgy tudod felfedezni a saját korlátlanságodat, ha megtanulsz átlépni a korlátokon.

Igen valóban létezik az evolúció, csak nem egészen úgy, ahogyan a materialisták hiszik. A tudat fejlődik és ezért egyre magasabb és magasabb szintű formákat képes felvenni, mássá lényegíti át tudatának fókuszát.

Egyébként egyetlen biológus vagy antropológus sem állítja, hogy az ember a majmoktól származik, hanem azt, hogy egy, a majmokkal közös őstől.

Igen, ha a földön alkalmasak lesznek a körülmények, akkor előfordulhat, hogy a majmokból is értelmes lények lesznek, ha az ő tudatfejlődésük is eljut odáig. De nem emberek, hanem egy, akár az embert is túlszárnyaló értelmes lények. De lehet addigra már a mi tudatunknak sem fog megfelelni az emberi test, lehet addigra kevésbé anyagi, vagy egyáltalán nem anyagi formában létező tudatok leszünk. (már aki eljut odáig :) )

Vagyis Isten a létezésedet tette lehetővé, utána pedig szabad akaratod szerint dönthetsz, hogy az anyagi világban akarsz-e fejlődni, ezt nevezed te életnek, vagy sem. számomra az élet maga a létezés. Létezek itt a Földön fizikai testben, léteztem e”előtte” és „utána” is, és létezem számos más formában is. Isten fantáziája a végtelen megnyilvánulások terén határtalan, így én is az vagyok, csak még nem tudom, mi minden lehetséges.

„Eleve igy allitotta be az eletunket, hogy ujra, s ujra megszuessunk?”

Ha csak arra a megnyilvánulásra gondolsz, amit most homo sapiensnek neveznek, akkor igen.

Viszont mint írtam a tudatnak van egy „evolúciós folyamata”. Ez nagyon hihetetlen, de azok a tudatok, akik ma embernek ismerik fel önmagukat, már az ember korábban is éltek a bolygón. Több különböző minőségű testben különböző kultúrákat alkotva. Volt halhatatlan testük is, de nem működött a dolog. Egy idő után megrekedt a fejlődésük. De ez még annyira érthetetlen a mai ember számára, hogy nem igazán tud mit kezdeni vele, így nem éri meg ezzel foglalkozni.

Annyi a csak, hogy kicsit kiemelkedjünk az emberi beszűkült gondolkodásmódtól, amely szerint csak az a néhány ezer év létezik, amit mi most képesek vagyunk átlátni. És embernek sem kell megszületned, ha már elérted azt a fejlettségi szintet, amikor ez már nem ad új tartalmat.

„a valodi celja az eletunknek?”

Úgy összességében semmi. De! Amíg nem látod át a létezés teljességét, amíg még nem valódi önmagadat éled, addig sok segítséget kapsz. Egyrészt maga a sors, (ami valójában nincs, de azért mégis) elég szépen lökdös, ha nem abba az irányba haladsz, amelybe eredetileg te magad is beleegyeztél, amikor ezt az életedet tervezted. Másrészt, két életed között megtervezed, de ha nem tudod, akkor segítenek neked megtervezni olyan tudatok, akik már kijárták ezt az iskolát, vagy más úton eljutottak egy bizonyos tudatossági szintre.

Ha pedig már magad is képessé válsz rá, akkor bármilyen célt adhatsz az életednek. Azt is megteheted, kellő tudatosság esetén, hogy akár életed egy adott pontján úgy döntesz, hogy új célt választasz. Ez is a szabad akarat része.

„? Mert azt irtad, egy valaszadonak, hogy azert van kitalalva a Biblia, hogy megfelemlitsek az embereket, s hogy buntudatuk legyen.”

Nem egészen ezt írtam. A Biblia megszületése egy hosszú folyamat volt. Egy néppé kovácsolódó törzsek laza szövetsége elkezdte írásba foglalni törzsi mítoszaikat, majd a sorra változó politikai hatalmak és persze az egyéni megismerési vágyak közösen létrehoztak egy állandóan változó, sok különböző formában elterjedt könyvgyűjteményt. Idővel kialakult az igény az egységesítésre, ezért megindult a kanonizálási folyamat. A zsidók között az Ószövetségre vonatkoztatva megtörtént a kiválogatás , majd a különböző keresztény zsinatokon mind az ó és újszövetségi iratokon végigmentek és eldöntötték melyek felelnek meg a céljaiknak, melyek nem, és a megfelelőkön milyen változtatásokat kell még végrehajtani. Erre példa az is amit a 19. hozzászólásomban írtam a lélekvándorlás hitének eltüntetéséről.

Ha I. Konstantin nem ismeri fel a lehetőséget a keresztény hitben( ő tudatosan választotta azért mert egyistenhit, ezért alkalmas volt arra, hogy a mindenféle különböző istenekben hívő szétforgácsolódó, széthúzó birodalmát egy azonos vallással egységesítse) akkor ma nem biztos, hogy Európa nem muzulmán vagy más egyisten hívő lenne.

Az Ószövetségben található naiv törzsi mítosz az első emberpárról és a bűnéről pedig kapóra jött az egyháznak. Biztosítani lehetett vele minden ember elnyomását. Lám, bűnös vagy, ne is merj büszkén egyenesen járni, szégyelld magad és higgy buzgón az egyháznak, add neki mindenedet, tűrd, hogy uraid kizsákmányolnak, mert ha jól viselkedsz, akkor Isten megjutalmaz, ráadásul miattad kellet Istennek feláldoznia a saját fiát, stb.

„. Akkor nem is kell , hogy buntudatom legyen, ha valami rosszat kovetek el? Mert mi utan megyek, ami mervado az abszolut JO iranyaban...? Ha Satan nem letezik, ki az aki el akarja titkolni az igazsagot az emberek elol, vagyis ez esetben a reinkarnaciot? S mi okbol teszi, teszik ezt? „

Nem „kell”, hogy bűntudatod legyen, de nem is tilos. Szabad akaratot kaptál, erkölcsi döntéseket hozhatsz. A tanulás lényege épp az, hogy ne egy kívülről kapott szabálygyűjteményt kövess értelmetlenül, hanem találd meg a te saját belső erkölcsi értékrendszeredet.

Hogy egy klasszikust idézzek: „ nekem nem kell parancsolat, se kettő , se három, én az igaz utat a szívemmel látom” Ezért, ha van belső értékrended, akkor az szerint cselekszel és nincs bűntudatot, akinek pedig nincs, annak bűntudata sincs. Tévedésből vagy véletlenül nem túl gyakran ölsz embert : )

Ha téged nem hat meg az embertársad szenvedése, ha nem érzel indíttatás arra, hogy lenyúlj érte és felemeld, ha elesett, akkor ezt más hiába adja parancsba. Nézz körül, Jézus nevében hány embert mészároltak le kegyetlenül. Egyszer majd megérted, hogy nincs abszolút jó. Szeretet van, (nincs jobb földi szó rá), vagyis egység. Ha Isten mindenben jelen van, akkor benned is, minden tettedben, gondolatodban, érzésedben. Ő az egyetlen abszolútum. Te és Isten, egyek vagytok. Miért akarnál ennél többet.

Az emberek érdeke a vallás eltorzítása, és az egyház segítségével a rajtuk való uralkodás. Mindig a hatalmon levők határozzák meg az egyház hitét.

„Igen lattam olyan idos embereket akiket emlitettel, s sajat bevalasuk szerint azert nem tudnak figyelni, s emlekezni, mert eljart felettuk az ido. Egyik sem mondja, hogy 'elnezest, nem oda figyeltem' , csupan azt, hogy nem tud mar olyan jol koncentralni, mint fiatal koraban.”

Ne keverd össze a valóságot azzal, amit az emberek mondanak róla. Ha az ember tudná, hogy nem figyel, akkor már figyelne - arra, hogy nem figyel. Mondtam, hogy ezek nem tudatos folyamatok.

„De egy csecsemo szuletese utan kivetel nelkul mindegyik ujra kell tanulja, elegge nagy szivas, ha ezeket tok jol tudta az azelotti eleteben!”

Hát igen, ebből a szempontból igen. De! Ha nem így lenne, akkor minden életedben ugyanabba a kultúrába kellene beleszületned. Az meg nagyon leszűkítené a lehetőségeidet.

Azt nem várhatod el, hogy felnőttnek szüljenek meg egyből. Képzeld el, egy csecsemő testébe zárt teljesen emlékező tudatot. Tudod, hogy mi van körülötted, mindenre emlékszel, de a tested még mindenezekre alkalmatlan. Megírnád a világ legszebb himnuszát, de még fel sem tudod emelni a kezed tudatosan, hisen az idegi kapcsolatok csak most fejlődnek, nem hogy az írás finom mozdulatait megtedd, vagy kimond a szavakat. (Megint csak Szepes Máriánál találsz egy olyan részletet, amikor a főszerelpő az egyik életeben elkövetett tettének következményeként úgy születik meg, hogy mindene tisztán emlékszik. Előző élete bűneire, minden tettére, tudására, csak épp csecsemő testbe korlátozva. Na az az igazi pokol.

Kedves #22!

A bűntudat kapcsán én az eredendő bűn miatti bűntudatról beszéltem. Azért nem vagyok hajlandó bűntudatot érezni, hogy egy több ezer éve élt júdeai törzs mitológiája szerint, volt egy első emberpár, aki bűnbe esett és e miatt én is bűnös lennék. Másmilyen bűntudatom pedig azért nincs, mert van egy saját belső emberi értékrendem, ami alapján élek. Ha ez ellen vétek, akkor azt nem szándékosan teszem, legfeljebb csak tévedésből vagy nem-tudásból. Ezért ekkor sem érzek bűntudatot, de mindent megteszek, hogy a hibát kijavítsam. A bűntudat elveszi az ember cselekvő erejét. A saját bűntudatban való pocsolyázás megakadályozza, hogy teljes erőből azt tegyem, amit valóban jónak tartok. A bűntudat, a bűnbánat a világnak és az egonak szól. „Lám én rosszat tettem, de valójában jó vagyok, mert be tudom ezt látni és van bűntudatom.”

Nem érzem szükségesnek, hogy más emberek által kitalált, és Isteninek mondott szabályok alapján éljek. A társadalmi együttélés szabályait, a törvényeket betartom, mert ezek is részei annak, hogy közösen tudjunk élni. De bármilyen máshonnan, akár a Bibliából származó szabályt is be tudok építeni a saját erkölcsi normáim közé, ha azzal egyetértek.

„A sátán legnagyobb hazugsága az, hogy elhitte magáról, nem létezik. Homokba dughatod a fejed...de nem lesz jó vége.”

Hát igen, az ember meg azt is kitalálta, hogy mit mondjon akkor, ha valaki nem hisz a sátánban, hogy mégis rákényszerítse a hitet. … : ) - És ezt is ráfogja a Sátánra.

„A keresztény dogmatika soha nem tanította, hogy mindent a sátánra kell kenni...sőt, elsősorban azt tanította mindig is, hogy az ember a hibás, mert a sátán csak az ő kérésére jelenik meg, az ember nyit neki ajtót!”

„Ugye, kicsit olvasni kéne, mielőtt olyanról nyilatkozol, amit nem is ismersz! :)”

Először is, nem írtam, hogy ezt a keresztény dogmatika tanítja. Erre a sátánban hívő emberek használják.

Másodszor, na ez az igazi bűntudatkeltés! Nem elég, hogy a sátán karmai közé kerültél, ráadásul azért is szégyelld magad, mert ez a te hibád. Te tehetsz róla, te engedted meg neki.

Ez az eredendő bűn léte és a sátán, az emberi elmén uralkodni vágyó egyházi és politikai hatalom, és az egyes emberek egojának a közös játéka.

JAJ!!! Bocs! Elnéztem a számot!!!!

Előző hozzászólásom nem a ˇ22-re, hanem a #27-re a válasz!!!

Elnézést!