Miert szenvedunk? Olyan jo Isten, ugy szeret, hogy minden szenvedest megenged?

Kedves Kérdező!

"Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg!" - Jób 5,17

Mihály

Kedves kérdező!

Az említett Zsoltáridézetek alapján bizony a Biblia Istene nagyon is gonosz.

Mit is mondanak ezek az idézetek?

Isten látja, tudja, hogy ti igazságtalanul szenvedtek, meg is tudná oldani, el tudja törölni a gonoszt, és majd meg is teszi.

Hát mit mondjak, az elmúlt néhány ezer évben nem kapkodta el a dolgot.

Mit mond ezzel a Biblia?

Neked, fiam peched van, kellett neked akkor születned, amikor még nem törölte el? Az eltörlés előtti emberek nyugodtan szenvedjenek, akár igazságtalanul is, ők így jártak, de vígasztalja őket, hogy lesz majd valamikor, amikor Isten úgy dönt, hogy épp kedve van, vagy már elég lesz szerinte a szenvedéből és akkor lesz majd olyan kor, amikor már nem lesz gonosz. A te jutalmad pedig a kárörvendezés lesz, hogy lám eltörölte, megbüntette a gonoszokat.

Ne a Biblia alapján akard megismerni Istent, mert a Bibliával mindent be lehet bizonyítani, ugyanakkor mindennek az ellenkezőjét is.

Ha valóban ismernéd, és nem csak azt tudnád, ami benne van és amit róla az egyíház tanít, akkor tudnád, hogy az, amit ma szent könyvként emlegetnek, gyakorlatilag emberi alkotás.

Ötezer év alatt alakult ki az a szövegforma, amit ma olvasol benna. Ráadásul csak az egyiket a sok közül, mert van néhány szövegváltozata ma is. A katolikus egyház például azt használja, amit Aranyszájú Szent Jeromos állított össze, komoly cenzúrával és átírással a zsinat döntései alapján.

Egy érdekesség, hogy a mai keresztények azért nem hisznek a reinkarnációban, azért nincs benne a Bbliában, mert valamelyik 400 utáni zsinaton a püspökök összeültek és megvitatták, majd szavazással eldöntötték, hogy az nem túl jó az egyháznak.

Ha van reinkarnáció, akkor nem kényszeríthető rá az ember, hogy már a mostani életében engedelmes legyen, akkor nem félti eléggé az üdvösségét.

Csupán egyetlen szavazaton múlt. Ha egy "pópa" akkor úgy dönt, hogy van reinkarnáció, akkor ma azt prédikálná minden pap.

Istent megismerni nem tudod, mert sokkal hatalmasabb minden földi elménél. Bármit megismerni akkor lehet, ha legalább egyszinten vagy vele.

De megismerheted az általa adott világot. Ha nem csak az egyház leszűkült szemléletmódját követed, hanem a valóságra vagy kíváncsi, akkor megértheted, hogy a szenvedést mindenki maga választja, bármily hihetetlen is. Még az ártatlan éhező afrikai kisgyermek is.

A Biblia és az egyház szemén keresztül valóban értelmetlen és gonosz a világ és Isten tényleg nem tesz semmit az igazságtalanság ellen.

De ha tovább nézel, és te bizony már tovább nézel, mert fel merted tenni a kérdést, akkor egyszer az eszközeid is meglesznek ahhoz, hogy felfedezd Isten valódi és boldogságot adó világát.

Vannak lehetőségek, hogy ki tudj emelkedni abból a világból, amiben most élsz, és az egész világot mindegy kívülről szemlélve rálátsz majd azokra az összefüggésekre, melyekből kiderül, hogy Isten szeretete épp abban nyilvánul meg, hogy mindent megad ahhoz, hogy a Biblia néhány valódi igazságát megértsd.

Például azt, hogy mit jelent az, hogy Isten a saját képmására teremtette az embert.

Ha Isten képmása vagy, akkor te sem szenvedsz, csak még azt hiszed. Valójában minden ember boldog, minden pillanatban, csak nem tudja, mert elvakítja az anyagi világ káprázata. Viszont ott a lehetőség benned, hogy átláss ezen.

A szenvedést nem Isten okozza, hanem te magad.

Egyébként nagyon "bírom" ezt a tipikus emberi magatartást.

Ha valami jó ér, akkor "én csináltam, milyen ügyes vagyok"...eszedbe sem jut az Isten.

Bezzeg ha valami baj van, akkor egyből "Isten miért engedi ezt?"....

Jó lenne megérteni, hogy Isten a mi hatalmas Urunk, parancsolónk és vezérlő fejedelmünk...nem pedig a csettintésre ugró kis csicskásunk, ahogy sokan elképzelik....

Isten a királyok királya. Az ember van Istenért, nem pedig Isten az emberért...illene felfogni végre mindenkinek.

Ismerje meg az ember a gonoszt, a gonoszságot; ismerje meg gyengeségét, és forduljon Istenhez, aki legalább megvigasztalja ebben a világban! Segít megvigasztalni, és megbékélni a helyzettel.

A reinkarnációval kapcsolatban létezik olyan, hogy karma, ami megmagyarázza, hogy a szenvedő méltán szenved, hogy hogy hiábavaló rajta segíteni.

Mondj akár egy ókori keresztény egyházatyát, aki a reinkarnációt tanította! Figyelem, a gnósztikusok nem voltak keresztények!

Tertullianus a III. században élt, és írt arról, hogy a pogányok között népszerű a reinkarnációbsa vetett hit, és elmagyarázza, hogy a keresztények miért nem hisznek benne.

Kedves Kérdező!

Hát erről hosszú oldalakat lehetne írni. Megpróbálok azért néhány közelítő mondatot összeszedni.

Először is, valószínűleg van egy elképzelésed arról, hogy mi az a reinkarnáció. Erről azt kell tudni, hogy az elmúlt több száz év alatt keleten is torzult ez a tanítás, a nyugat pedig még azt sem értette eléggé, hát nagyon is félreértelmezik.

Az első, amin érdemes elgondolkodni, hogy valóban annyi vagy-e ebben a pillanatban, amennyinek hiszed magad. Azaz egy test, aminek van szelleme, lelke, - ki hogyan nevezi.

Szerintem ennél sokkal másabb, sokkal több vagy. Egy tudat, aki "Istenból egy csepp". Mit is jelent? Valami olyasmi, amit a BIbliában is olvashatsz, hogy Isten a maga hasonlatosságára teremtett. Vagyis pont olyan vagy, mint Isten.

Mit tudhatunk istenről? Csupán három dolgot, végtelen, határtalan, korlátlan. Maga a Teljesség.

Te pont ilyen vagy, csak még nem éled ezt.

Képzeld el, hogy ott vagy a végtelenség "közepén", te magad vagy a vgtelen, de hát fogalmad sincs, hogy mi ez. Korlátlan vagy, mindenre képes vagy, de nem tudod, mi az a minden. Ezért Isten lehetőségeket teremt neked, megteremti a véges tér-idő dimenziót, megteremt benne korlátokat, hogy megismerhesd azokat és ráébredj, hogy valójában te azoknál több vagy. A korlátlanság, csak korlátok közt ismerheti fel saját magát. Az anyagi világ is egy ilyen "hely", ahol korlátokba ütközünk, ahol végtelen lehetőségünk van arra, hogy megtanuljunk, megtapasztaljunk magunkról valamit. Nem csak itt lehet fejlődni( nem túl szerencsés szó, de mást egyenlőre nem tudok asználni helyette)de itt is. Ezért az a tudat, aki "vagy" (teljes lényed) egy része úgy dönt, hogy figyelmének egy részével erre a világra koncentrál(megint nem jó szó, de nincs jobb)( Ne feljtsd, végtelen, tehát figyelmét is feloszthatja akárhány részre)Ez a része úgy ismeri fel saját magát, mintha be lenne korlátozva egy véges testbe. Azonosnak hiszi magát egy emberi testtel és annak "pszihéjével", gondolataival, érzéseivel. Ő maga ennél sokkal több, de megtapasztalja, milyen az adott emberi életet leélni. Egy adott életben van aki többet, van aki kevesebbet tapasztal, de bármennyit is, nincs egyetlen felesleges pillanata sem, hiszen minden megélése szükséges ahhoz, hogy most az legyen, aki. Amikor már abban az életben nem tud többet tapasztalni, nem tud változni, akkor egyszerűen elfordítja a figyelmét arról a testről. Ezt persze nem az a része teszi, aki "csak" embernek hiszi magát és nem tud a teljesebb részéről.

Mondhatnánk a halál Isten legcsodálatosabb adománya.

Gondolt végig, hogy a legtöbb ember 20-30-60 év alatt mennyi fájdalmat, szervedést gyűjt magába. Mennyit okoz másoknak önzésből, tudatlanságból. Egy idő után ezt már sem maga, sem a lelkiismerete nem tudná feldolgozni. Az újabb tanulás, tapasztalatgyűjtés előtt szüksége van pihenésre, és főként arra, hogy újból tiszta lappal kezdhessen. Ez a hálál egyik ajándéka.

A másik az, hogy a halál pillanatában és utána rádöbbensz arra, hogy még mindig létezel. Még nem tüntél el, tehát valóban bizonyosságt kapsz arról, hogy több vagy annál, mint aminek emberként hitted magad. Ez hatalmas élmény és tapasztalat. Rájössz, hogy mindaz amit a testedben átéltél milyen kicsinység ahhoz képest, ami valóban létezik, hogy mennyire nem volt jelentősége, ugyanakkor mennyi örömöt tudott adni, csak nem élted át. A következő életedet már ezen életed tapasztalatait beépítve tervezed meg. Ha úgy érzel, elrontottál valamit, akkor olyan helzetet teremtesz, melyben megtapasztalod milyen érzés helyrehozni, vagy megélni a másik fél oldaláról.

Hogy hol van ebben Isten szeretete?

Isten sosem ítél meg, hiszen nincsenek elvárásai. Te is egy része vagy, belőle származol az ő általa gyújtott szikra vagy. Nem befolyásol, megadja a lehetőséget arra, hogy ráébredj, ki is vagy valójában. a legboldogabb akkor, ha valamelyik kis szikrateremtménye végre "öntudatra" ébred és felfedezi hozzá hasonló végtelenségét és egyszer majd ráébre arra is, hogy saját szeretetét úgy tudja növelni, hogy ő is megosztja saját magát. Ehhez viszont az kell, hogy te tapasztalj. Ha elvenné tőled a magad teremtette szenvedést, akkor az olyan lenne, mintha helyetted élné az életed. De helyetted nem tud senki más sem tapasztalni. Itt a fizikai világban igazálból nem tudunk ártani annak a teljes tudatnak, akik valójávan vagyunk. Erre mondják, hogy a fizikai világban minden csak káprázat. (Persze, amíg ezt hiszed egyetlen valóságnak, addig nagyon is valódi és nagyon is fáj, de épp, hogy tanulás útjaán ez a szenvedés túlléphető, túl lehet nőni rajta. Amíg magadat téynleg csak egy embernek látod, akinek a tudata addig ér, hogy legyen minden nap kenyere, addig persze ez az egyetlen valóság. De van tudatod, amellyel mindezek fölé tudsz emelkedni.

Tehát az előző életed éélményei, tudása nagyon is ott van benned, csak nem tudatosan. De ezen életed sok eseménye azért következik be, mert egy korábbiban megtapasztaltál valamit.

De itt még nagyon sok mindenről kellene beszélni, az idő és a tér lényegéről, hogy valójában az idő nem múlik, csak mi úgy érzékeljük, hogy telik. Vagyis minden életed, minden pillanata most is létezik, a teljes tudat, aki vagy, állandóan éli az összes élete összes pillanatát, csak válogat köztük, hogy mikor melyikre fókuszál, stb. Ezek tudom, hogy elsőre nagyon sok és hihetetlen, de egy örökkévalóság áll rendelkezésedre, hogy mindezt felfedezd és megtapasztald, és messze nem feltétlen az anyagi világban. A "reinkarnáció" nem csak addig kötelező, amig rájössz, hogy annál is több vagy, aki végigcsinálta a reinkarcációs-lánc "fejlődését".

Ja! Én magam jelen pillanatban annyira vagyok képes, hogy ha épp sikerül egy speciális gyakorlattal "kiterjesztenem" a tudatosságom, akkor néhány előző életbeli pillanatkép bevillan.

Ja! És persze mindaz, amit leírtam nem igaz, csak közelítés. A nem fizikai világot, nem lehet a fizikai világban keletkezett szókinccsel, fogalomrendszerrel legfeljebb csak durva közelítéssel leírni.

elnézést becsúszott egy hiba, ami miatt nem értelmezzető egy mondatom.

Helyesen: A "reinkarnáció" csak addig kötelező, amig rájössz, hogy annál is több vagy, aki végigcsinálta a reinkarcációs-lánc "fejlődését".

Kedves #16!

Amennyiben tőlem kéred, hogy:

"Mondj akár egy ókori keresztény egyházatyát, aki a reinkarnációt tanította! Figyelem, a gnósztikusok nem voltak keresztények! "

Nos, valamit félreérthettél. Azt írtam, hogy a zsinatokon alakult ki a keresztény egyház egységes hitvallása. Épp ez volt a céljuk.

Eleinte még akkora volt a különbség az egyes magukat kereszténynek nevező egyházak, illetve a kereszténynek tartó tanítók között, hogy össze kellett ülniük és

megvitatniuk, majd eldönteniük.

Az egyes zsinatok előtt minden egyház azt gondolt és tanított az egyes témákról, Jézus tanításairól, amit akart. És bizony nem értelmezték egyformán Jézus és az apostolok tanításait.

De valóban pontatlanul fogalmaztam. Nem csak egy konkrét zsinat döntött a lélekvándorlás ellen, hanem az az egséz egységesító folyamat, melynek határozott állomása több zsinat is.

Hogy konkrétumot írjak, ugye ott volt Arius az ariánusok atyja. Az ő követői Arius oldalán állottak még caesareai Eusebius, a híres egyháztörténet-író, Paulin tirusi, Athanáz anazarbei, Patrophilos szkítapolisi püspökök stb.

Látszólag nem a léllekvándorlás hite a bűnük, hanem a "nem egylényegűség".

Csakhogy épp ez teszi lehetővé a lélekvándorlásban való hitet.

Érdemes végigolvasni Arius száműzését, iratainak a zsinaton való elégetését, majd amikor hívei megerősödtek visszatér, csak, hogy a következő zsinaton száműzzék.

HAlála után követői még sok gondot okoztak. Igencsak meg kellett küzdeni a római egyháznak, hogy végleg megszabaduljon tőlük.

Másik példa, ami ennél is egyértelműbb, az Origenész esete. Korai egyháztanító, az egyik legbefolyásosabb egyházi teológus. Egyértelműen hitt a lélekvándorlásban és a nem kis létszámú követői. Halála után még 300 évvel is elismert személyiség volt. Megint csak érdemes végigkövetni a politikai eseményeket. Pl. hogy a pápa sem jelent meg azon a zsinatok (nem értett egyet a céljával) amikor a császár utasítására kimondták: 1. kánon: "Ha valaki a lelkek kitalált előzetes létét és az ebből következő fantáziadús újraéledését képviseli - legyen kiátkozva." I.u. 553!

Tehát igenis sok híve volt a reinkarnációnak!

Olyannyira, hogy néhány hét múlva, (május 5.-én) meg is erősítik egy újabb kánonban:A 11. kánon (összesen 14 kánon van) így hangzik: "Ha valaki nem átkozza ki Ariust, Eunomiust, Macedoniust, Apollinariust, Nestoriust, Eutychest és Origeneszt és az ő bűnös írásaikat, (... ) legyen kiátkozva."

Maga a pápa csak a következő évben adja meg magát. Már beteg és megtört és a császár parancsára elismeri a zsinatot.

Gyakorlatilag iu. 553-ig elfogadott hit volt a keresztény egyházakban a lélekvándorlás tana.