Mit jelent a Lukacs 42:12-13?

Lukacs

42:12-13?

???

Lukács 24 fejezetből áll...

a sáfár osztály „hű”, vagyis sohasem fogja elhagyni Jehovát és Jézust, illetve sosem lesz hűtlen a bibliai igazságokhoz és Isten népéhez. A sáfár osztály „értelmes”, mert jó ítélőképességgel irányítja azt a nagyon fontos munkát, melyet végzünk: ’a királyság jó hírének’ prédikálását, illetve ’minden nemzetből való emberek tanítását’ (Máté 24:14; 28:19, 20). „A kellő időben” a sáfár osztály engedelmesen kiosztja a szellemi eledelt, mely egészséges és tápláló. Az, hogy Jehova helyesli a rabszolga osztályt, abból látható, hogy növekedéssel áldja meg a népét, vezetést nyújt a fontos döntésekben, segít a bibliai igazságok pontosabb megértésében, nem engedi, hogy a népének ellenségei elpusztítsák őket, valamint belső békét ad nekik (Ézs 54:17; Fil 4:7).

Itt a rabszolgát sáfárnak nevezte. Ez a szó egy olyan görög kifejezés fordítása, amelynek jelentése: ’háztartás vagy birtok intézője’. A sáfár szó nem pusztán okos emberek csoportjára utal, akik érdekes gondolatokat magyaráznak meg a Bibliából. Azonkívül, hogy „a hű sáfár” tápláló szellemi eledelről gondoskodik „a kellő időben”, kinevezik Krisztus szolgaszemélyzete fölé. Azt a megbízatást kapja, hogy viseljen gondot Krisztus földi javairól. Miről is van itt szó?

A rabszolga felelősségei közé tartozik, hogy felügyeletet gyakoroljon azok felett az anyagi eszközök felett, amelyeket Krisztus követői keresztényi tevékenységeik végzése céljából használnak az egész földön. Ezek közé sorolhatjuk például Jehova Tanúi világközpontját, a fiókhivatalokat és az imádati helyeket: a Királyság-termeket és a kongresszusi termeket. De ami ennél még fontosabb, a rabszolga felvigyázza a Biblia tanulmányozása céljából készülő, szellemileg építő programokat is, amelyekre a hetenkénti összejöveteleken és a rendszeres időközönként megtartott kongresszusokon kerül sor. Ezeken az összejöveteleken felvilágosítást kapunk a bibliai próféciák beteljesedéséről, és időszerű iránymutatást arról, hogy miként alkalmazhatjuk a bibliai alapelveket a mindennapi életünkben.

Az is a sáfár felelősségei közé tartozik, hogy felügyelje napjaink mindennél fontosabb munkáját: ’a királyság e jó hírének’ prédikálását, és ’minden nemzetből való emberek tanítvánnyá’ tételét. Ez magában foglalja az emberek megtanítását arra, hogy megtartsák mindazt, amit Krisztus, a gyülekezet Feje parancsol most, a vég idején (Máté 24:14; 28:19, 20; Jelenések 12:17). A prédikáló- és tanítómunka során begyűjtésre kerül a felkent maradék lojális társainak ’nagy sokasága’. Ők „minden nemzet kívánatos kincsei”, és kétségkívül Krisztus azon értékes javai közé tartoznak, amelyekről a hű rabszolga visel gondot (Jelenések 7:9; Aggeus 2:7).