Ha az elso emberpar nem szakit a tiltott farol, meg ma is elnenek? Az, hogy ok bunt kovettek el, az hasznos-e vagy sem szamunkra? A bun akkor jo, vagy sem?

A bűn rossz, különben nem lenne bűn.

Ha az első emberpár és utána se senki nem szekít a tiltott fáról, még ma is békében, halál nélkül élne az emberiség, Istennel közösségben.

Isten tudja, hogy mi jó és mi rossz nekünk és ezt közli is velünk, akár személyesen (próféták, első emberpár stb.) akár a lelkiismeretünkön, akár a Biblián keresztül.

A bűn eltávolít minket egymástól és Istentől. Ezt tette az első bűn is, ezért kellett elhagyni a paradicsomot. Isten lehetőséget ad nekünk a bűnbánatra, és hogy tanuljunk a hibáinkból, így el tudunk jutni hozzá, tudunk vele közösségben élni és halálunk után az örök üdvösségre juthatunk. Ez az élet próbája. Ezért van szükség ma a földi életre, a halálra, ami alatt eldőll hogy mi lesz utána.

Próbáltam érthető lenni, de inkább imádkozz, olvasd a Bibliát, járj templomba és próbálj nem vétkezni. Akkor mindent érteni fogsz.

Menyus

"A bűn zsoldja a halál" - nem tudom ezt ki mondta, de ezeket tudom:

* A bűn egy elvont fogalom. Nincs közös nézőpont arra nézve hogy mi a bűn, és nem lehet objektív módon "látni".

* Még nem láttam olyan embert aki (fizikailag) örökké élt volna. Mindenki meghal egyszer. A fizikai halál az egy olyan dolog amit objektív módon látni lehet.

A kettőt egy mondatba beletenni mint okot és következményt, elég merész dolog. Főleg olyan módon, hogy egy elvont fogalom következményeként tekintesz egy objektíven vizsgálható dologra. Fordítva értelmesebb lenne, mert akkor legalább az okban biztos lehetnél.

Végülis abban hiszel amiben neked tetszik, egészen addig amíg nem várod el hogy mások is pont ugyan azt higyjék.

Kedves kérdező! Ha egyéni véleményekre vagy kíváncsi, akkor: szerintem Isten elleni bűn nem létezik. Az emberek csak egymás ellen követnek el "bűnt". Ha biblia szó szerinti értelmezésére, akkor meg: a fenti idézetben az "élő lélekről" van szó. Nem az ember fizikai életéről beszél, hanem az emberről mint élő lélekről. Tehát nem jó ötlet ebbe belekeverni az ember fizikai halálát. Ami a lelket illeti, a keresztény tanítás szerint az emberi lélek halhatatlan. (Avagy: örökké élő lelke van.) Még azok a lelkek is halhatatlanok akik pokolra kerülnek. (Ez a negatív értelemben vett örök élet.)

Hogy mi értelme van a halál szónak: ezt leggyakrabban a fizikai halálra értik, és mivel egy létező, ellenőrizhető dolgot fejez ki ezért nagyon is van értelme. A fizikai halál létezését minden épeszű ember elismeri, és tök jó hogy van rá egy szavunk. A halált más, átvitt értelmekben is használják, és azoknak is megvan a maga értelme.

Nem tudom miért írod, hogy "jó ha bűnt követünk el". Ezt megmagyaráznád, mert számomra nem világos hogy ezt honnan vetted.

Pál mondta, én idéztem:

23

Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban. (Róma 6.)

De van más is, ami ugyanezt jelenti:

13

Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.

14

Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.

15

Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. (Jakab 1.)

Akkor Pál bizonyára nem a fizikai halálra célzott, hanem valami másnak a halálára. Az eredeti kérdés szempontjából megpróbálom értelmezni ezt.

Pál idézete nem teszi a halál szót értelmetlenné. És nem teszi a bűnt hasznossá. Ellenkezőleg: arról ír hogy aki igazán élni akar annak nem szabad bűnöznie.

És ha a villamosnak szárnya lehetne akkor akár repülhetne is. De nincs neki.

Megpróbálom máshogy fogalmazni. Ha egy embert megkéselnek, akkor elég világosan látjuk, hogy a kés gyártójának kisebb ebben a felelőssége, mint annak az embernek aki belevágta a kést a másikba.

Oké, szóval valaki elkövetett egy bűnt, és utána történt valami más. De a kettő között mi lenne az ok-okozati összefüggés? Az hogy egymás után történtek, az még nem bizonyítja közöttük az összefüggést. Lehetne elméleti vitát folytatni arról, hogy mi történt volna akkor, ha ádám és éva nem esik bűnbe. De nem így történt.

Utolsó kommentedhez: a bűnbe esés előtt eleve Istennel éltünk, ugyanis a kettő (Istennel élés és bűnmentesség) egymásból következik. A bűn elszakít Istentől, de lehetőségünk van visszatérni hozzá.

Képzeld el így : Istennel egészségesen élünk. De a bűn egy kést szúr a hátunkba. Lehetőségünk van kihúzni a kést és meggyógyulni, visszatérni Istenhez. De ettől még rossz hogy a kés bennünk volt.