Hogyan tudnék gyűjtést rendezni Haitinek (felesleges, de hordható minőségű ruhákból, és egyéb konyhai eszközök vagy számunkra feleslegessé vált dolgokból, amikre ott szükség lenne)?

Erről egy írás jut eszembe....

"Minek viszi? (A nemzetközi segélyezés beteges voltáról)

2008.05.18. 08:42

Ezekkel a segélyszállítmányokkal itt nekem valami bűzlik. Pontosabban nem itt, hanem Burmában. „Egy hete várakozik a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat embere – a nevét is mondták a hírekben, de lényegtelen dolgokkal minek foglalkozni – a burmai határon a vízumra”. Ott áll, de hiába. (Ha időközben netán beengedték volna, úgy kérem a T. olvasó elnézését, de ez, eme kis fejtegetés lényegén mit sem változtat.) Ott áll a sok cuccal, de nem engedik be.

Itt kérem tisztelettel, valami nem stimmel – ingatom a fejem. Ad egy: Minek viszi azt? Most őszintén, normális dolog ez? Ebből is világosan látszik, hogy a nyugati ember mennyire eltávolodott a természettől. A valóságban ugyanis elképzelhetetlen, hogy egy oroszlán – noha alig tudja eltartani kölykeit – végtelen sok macerával ellátogat az erdő túlsó végébe, a rókához, avagy mondjuk a hiúzhoz, s ott dobja le a nehezen megszerzett zsákmányt. Ezt kérem, bárki beláthatja.

Lehet, hogy Burmában – a keleti ember mindig közelebb áll az egészséges gondolkodáshoz – maguk sem értik, az a hülye kelet-közép európai voltaképp mit is keres ott. Minek hurcolászik? Hurcolászik itt a világ másik végiről és még – ahogy azt regélik - a határon még azért is külön baksist kell perkáljon, hogy beengedjék. Gyanúsnak tartják. Ezért is nem engedik be. (Vagy azért, mert nem fizeti meg azt a baksist.) Hisz ők, biztos nem tennének ilyet. És igazuk is lenne. (Nem beszélve ugye arról, hogy egy ötmillió forint értékű szállítmány jelentősége - ilyen nagyságrendű katasztrófák alkalmával - gyakorlatilag egyenlő a nullával, ám remek alibi és fedőtevékenység egy idegen országban lefolytatott kutakodásra, kémkedésre.)

Fickó, ott a burmai határon! (Mint mondottam, nem tudom a nevét, de ez nem is érdekes.) Hadd a retekbe Burmát! Ha már mindenáron humanista-világmegváltó szertartásokat akarsz lefolytatni, gyere szépen haza. Gyere haza, és oszd szét az árut körúton. A nép között. (Nem beszélve ugye, a határon túli nemzetrészekről.)

Hoppá, most mondták a hírekben a nevét. Luthernek hívják. Mint névrokonát, a pre-bolsevik bomlasztás, a protestantizmus megteremtőjét."