Milyen a mennyország és milyen a pokol?

A "tisztítótűz" meséje olyan koholmány, ami ellentmond Isten beszédének, igéjének, a bibliának. Olyan haszonleső emberek csoportja találta ki, akik erre, a tisztítótűzre hivatkozva és ezzel a tévtanítással igyekeztek alátámasztani a "megbocsátócédulákat" amiket Isten nevében árulgattak. Megbocsátócédula: X mennyiségű, pénzért és értéket képező javakért vásárolt anyagi objektum (papír/elismervény/számla) amiket halott hozzátartozóikat "kivásárlandó a tisztítótűzből" vettek a korabeli katolikus egyház képviselőitől az Isten igéjét nem ismerő, megvezetett emberek. Természetesen, minél bűnösebb életet élt az illető halott személy, annál több ilyen "megbocsátó cédula" szükségeltetett (minő meglepetés) Komplett tarifák voltak, hogy mást ne mondjak. Mára, a kor követelményeinek megfelelően ez a mítosz leredukálódott a "tisztítótűzből való kiimádkozásra". Valójában Isten számos helyen egyértelművé teszi a bibliában, hogy miután az ember meghal, azonnal ítélet következik. Amit idéztél a bibliából a tisztítótűz téveszméjének magyarázatára, az csak egy szövegkörnyezetéből kiragadott részlet. A szövegkörnyezetében így néz ki:

"9. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.

10. Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá.

11. Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.

12. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra;

13. Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.

14. Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.

15. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül"

Pál itt arról beszél, hogy ő és a munkatársai "építőmesterek" akik "alapot vetettek" vagyis leásták és kiöntötték az épület alapkövét, amire az épület felépül. Hogy Jézus Krisztus ez az alapkő, ők az építőmesterek, akik lefektették az alapkövet (a hívők előtt) DE mindenkinek saját felelőssége, hogy mint Isten munkatársa/munkása és egyben épülete is, mit és hogyan "épít" erre az alapkőre.

Az arany, ezüst, drágakövek, fa, széna, pozdorja, lineárisan csökkenő értéket képviselő anyagi világhoz tartozó, közérthető jelképek a hívők keresztényként leélt életére, tetteikre vonatkozóan, csak példák, hasonlatok érzékeltetendő szellemi valóságokat és történéseket. Az alap nem változik, az Jézus Krisztus. Az építők a keresztények, hívők, akik az alapra építenek. Az építőmester pedig Pál és Apollós, meg a többiek, akik megmutatták az alapot, leástak a kőszikláig, a gránit talapzatig, ami Krisztus, hogy a benne hívők lássák hová és kire kell építkezniük.

Mivel az ítélet először az egyházon következik be és minden hívő egyéni elbírálással Isten elé kerül, csak a valóságos és értékes tetteik maradnak meg, a nem őszintén, vagy nem hitből, nem Istennek való engedelmességből való tettek és holt, vallásos cselekedetek pozdorjaként elégnek. A hívő megmenekül, mert ez nem olyan ítélet, mint pl. az utolsó íítélet, vagy amire a hitetlenek haláluk után mennek. Ez "jutalmazó" ítélet, olyasmi, mint a régi olimpiákon, amikor mindenki résztvett, mindenki versenyzett és végülis mindenki nyert is, de a babérkoszorút csak a legjobb fejére tették fel. Itt nincs ilyenfajta versengés hogy "ki a jobb" önmagunkhoz képest, a hitünkhöz, képességeinkhez és Istennek való engedelmességünk mértékéhez képest ítéltetünk meg a tetteink és az életünk felől. Mint ahogy Krisztus menyasszonyáról beszél a biblia. Fehér gyolcsba van öltöztetve, ami = a szentek igazságos cselekedetei. Szerintem meztelenül elég hülyén nézne ki, főleg a saját esküvőjén.. Ahogy ott is, ha nincsenek igazságos cselekedetek, akkor nincs fehér gyolcs sem, márpedig akkor mennyegző sincs, vagy ha van, az illető nélkül van.

Aki pozdorját, szalmát, fát és hasonló dolgoknak megfelelő tettekből építi a "házát" vagyis az életét Krisztus sziklatalapzatára, annak az "építménye" vagyis az élete ugyanúgy meg lesz ítélve Isten jutalmazó ítélete által, mint azé az emberé, aki drágaköveket, ezüstöt és aranyat, értékes és Istennek engedelmes cselekedeteket jelképező dolgokból építette Krisztus kősziklájára az életét. Az ítélet, mint a tűz, elhamvaszt minden méltatlan és értéktelen dolgot, ahogy az éghető dolgokat, fát, pozdorját és szalmát elemészti a 3+1D-s térben létező tűz az általunk ismert valóságban is. A "tűzálló" vagyis a maradandó, értékes cselekedetek megmaradnak az örökkévalóságra is, ahogy az arany, ezüst és drágakövek is itt a földön, ha mondjuk tűz üt ki a házban, ahol tartják őket. De ahogy egy ilyen háztűznél minden leég, csak az alap nem, meg ezek a nem éghető értékes anyagok, úgy a hívő olyan esetben is, ha nincsenek "drágakövei" megmenekül, azonban csak az élete marad meg az örökkévalóságra, mint az ember, akinek leégett a háza, de ő maga túlélte, mert a cselekedetei, ahogy élt, amiket tett, ahogyan és amennyire figyelt és engedelmeskedett/nem engedelmeskedett Istennek, nem találtattak értékesnek és maradandónak.

Szia!

Mindkettő olyan,amilyennek a tudatos működést nélkülöző ember önmagának felépíti!Tulajdonképpen egyik sincs,illetve mindkettőt az elme tölti meg tartalommal!