Ki döntötte el, hogy mi kerüljön a bibliába?

ma 21:05

Isten sugalmazta a Szent Könyvek szerzőit. A Szent Köny-

vek elkészítésére Isten embereket választott. Őket használta

fel, hogy saját képességeiket és erejüket latba vetve, mint

valódi szerzők foglalják írásba mindazt, de csak azt, amit Ő

akart, miközben bennük és általuk Ő maga működött.

A sugalmazott könyvek az igazságra tanítanak. Tehát

mindazt, amit a sugalmazott szerzők állítanak, a Szentlélek

állításának kell tartani. Ezért hinnünk kell, hogy a Szentírás

könyvei biztosan, hűségesen és tévedés nélkül tanítják azt

az igazságot, amelyet Isten a mi üdvösségünkre le akart

íratni a szent iratokban.

A Szentírásban Isten szól az emberhez, emberi módon. A

Szentírás helyes értelmezéséhez figyelnünk kell ezért arra,

hogy az emberi szerzők mit szándékoztak valójában mon-

dani, és hogy Isten mit akart az ő szavukon keresztül szá-

munkra kinyilvánítani.

A szent szerzők által szándékolt mondanivaló feltárásánál

figyelembe kell vennünk az akkori idők és kultúrák adott-

ságait, a korukban szokásos irodalmi kifejezésmódokat és

műfajokat, a korra jellemző megértés-, beszéd- és elbeszé-

lési módozatokat. Az igazság ugyanis más-más módon van

előterjesztve és kifejezve a többféle műfajú történeti szöve-

gekben, vagy a prófétai ill. ill. költői szövegekben, vagy az

egyéb beszédformákban.

Minden mű reprodukciója, minden műélvezet a mű reprodukciója tulajdonképpen. Hitünk szerint a Biblia a Szentlélektől sugalmazott könyvek összessége. Lehet olvasni a Bibliát, mint irodalmi alkotást, de akkor nem jutok messzebb, csak egy irodalmi alkotáshoz. Lehet olvasni a Bibliát, mint Istentől sugalmazott művet. De csak akkor jutok el a Szentlélektől sugalmazott könyvhöz, hogyha a Szentlelket segítségül hívva ütöm fel a Bibliát, hogy az világosítsa meg a szavak, a mondatok értelmét, aki ismerte azokat. Így jutok el nemcsak a betűig, hanem a lélekig, nemcsak a műalkotásig, hanem Isten szavához, aki ma szól hozzám itt és most.

Egységben az emberi szerzővel. Biztos, hogy sokan elvesznek a Bibliában, mert nem figyelnek oda az alapvető keletkezési körülményekre, a műfajra, azokra az emberekre, akik ott állnak a könyvek mögött, akiknek a hittanúságát olvassuk. Egységben az emberi szerzővel tudok csak eljutni a Biblia igaz értelméhez.

Bibliát olvasni olyasmi, mint egy nyelven, idegen nyelven megtanulni olvasni, beszélni. Az ember idegen nyelven először olvas, ha megérti a szavak egy részét s már élmény az, hogy néhány szót értek. Aztán élmény az, amikor már egy egész szakasz gondolatát tisztán látom. Aztán még nagyobb élmény, amikor már az ember érzékeli az idegen nyelven olvasott szöveg stílusának emelkedettségét, vagy éppen egyszerűségét, és még nagyobb élmény, amikor egy könyvet végigolvas az ember és egy könyv belső lüktetését, harmóniáját, gondolati gazdagságát élhetem át.

1. Az eredeti kérdésre a választ már megírták (én is, mások is), tehát még egyszer a püspökök testülete (zsinat, szinódus) élén a pápával és sohasem nélküle.

2.- "tehát azt magyarázol bele, amit szeretnél"

A Szentírás etikája egyértelmú, félremagyarázni nem lehet, legfeljebb figyelmen kivúl hagyni.Egy példa; "Ne ölj".A halálbűntetéssel, abortusszal eutanáziával, gyilkossággal vétünk e parancs ellen.

3.- "volt néhány ember, aki azt állította magáról, hogy isten megbízásából írogat"

"A Szentírás Istentől ihletett, és eredeti formájában teljesen megbízható,

legfőbb tekintély az igazság, a hit és az életvitel minden kérdésében."

A hitvallás Isten lényével kezdődik. 1. Isten egy lényeg, de három személy (a Szentháromságról szóló tan), 2. Isten kizárólagos ura a teremtésnek, a kijelentésnek, a megváltásnak és az utolsó ítéletnek (Isten szuverenitása). A hitvallás azzal a kérdéssel folytatódik, hogy mi az, ami meghatározza, hogy mit higgyünk és hogyan éljünk, mi a végső tekintély a számunkra. Ezt fontos tisztázni, mielőtt a többi hitvallási ponttal foglalkozunk, azok igazsága ugyanis ettől a kérdéstől függ. Lehetett volna akár ez is a hitvallás első pontja, hiszen az, amit Istenről biztosan tudunk, a Bibliából van. Mégis helyes ez a sorrend, hiszen Isten megelőzi az ő Szavát, előbb létezett, mint a Biblia, az utóbbi az előbbitől kapja a tekintélyét. Azért bízunk a Bibliában, mert bízunk Istenben.

Hisszük a Szentírásról, hogy az Isten megbízható, ihletett Igéje, és azt a hit és az életvitel minden kérdésében végső tekintélynek fogadjuk el.

A Szentírás Istentől ihletett

Pál apostol írja Timóteusnak: "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jócselekedetre felkészített." (2Tim 3,16-17). A kifejezés, hogy "Istentől ihletett", szó szerint azt jelenti, hogy "Isten lehelte ki". Oda kell figyelnünk erre, ha meg akarjuk érteni, hogy mit jelent a Biblia ihletettsége. Először nézzük meg, hogy mit nem jelent az ihletés.

1. Isten nem lediktálta a szavakat. Nem arról van szó, hogy a Biblia szerzői médiumokként viselkedtek, akik az Istentől kapott szavakat személyiségük kizárásával gépiesen vetették papírra. A Biblia könyvei magukon viselik az egyes szerzők sajátos stílusát, kulturális hátterét, szókincsét, stb. A Biblia szó szerinti ihletésében hivőket gyakran vádolták azzal, hogy ők a diktálás-elmélet hívei. Az igazság ezzel szemben az, hogy a szó szerinti ihletés soha nem jelentette számukra az emberi tényező elvetését.

2. Nem költői ihletésről van szó. A Biblia ihletése sokkal több, mint a művészetekben ismert ihletettség, a "múzsák" hatása, a fennkölt lelkiállapot, melyben bizonyos műalkotások születnek. Pál egészen mást értett az ihletés alatt. Nem arról van szó, hogy a bibliai szerzők írás közben (vagy azt megelőzően) egy isteni sugallatot kaptak, és ez indította őket bizonyos dolgok leírására. Bár ez így is történhetett, az ihletés fogalma ennél többet jelöl.

3. Nem a már kész szövegbe lehelt bele Isten. Felfoghatnánk az ihletést úgy is, mint az ember teremtését, melynek során előszőr megszületett az alak, majd ezt követte az élet belehellése az élettelen formába. Az ihletés mégsem ezt jelenti. Bár sokan hibákra próbálnak rámutatni a szövegen belül, ami a benne levő ihlet miatt mégis szól hozzánk, de nekünk ezt a felfogást is el kell utasítanunk.

Mit jelent akkor az ihletés? Nem a szöveg lediktálása, nem olyan jellegű "ihletés", mint a művészetben, nem a szövegbe való belehelés, hanem mindegyiknél jóval több. Maga a szöveg Isten lehelése! A Bibliát Isten lehelte ki a száján. Ez azt jelenti, hogy a szövegben benne van az írók személyisége és kultúrája, de Isten felügyelte az írás egész folyamatát. Ez az oka annak, hogy a szöveg teljesen Isten akaratát fejezi ki. Isten nem médiumokat használt, nem csak előzetes lendületet adott a szerzőknek az íráshoz, nem is csak utólag lehelt életet a már kész szövegbe, hanem az egész folyamatot szuverén módon a kezében tartotta, hogy a végeredmény tökéletesen az legyen, amit ő eltervezett. Ilyen értelemben mondhatjuk azt, hogy Isten a szerzője a Biblia minden egyes betűjének. Ez nem közvetlenül, hanem közvetve történt meg, és éppen ez mutatja Isten szuverén hatalmát. Isten megerősíti a másodlagos eszközök jelentőségét és szabadságát, miközben mindenható gondviselésével tökéletes ellenőrzés alatt tartja és irányítja a folyamatot. Ez az ihletés, melynek eredménye egy olyan Biblia, amelyről Jézus a következőt állíthatta: "Bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, amíg be nem teljesedik."

Eredeti formájában

Amikor a Biblia megbízhatóságáról van szó, hangsúlyoznunk kell, hogy az az eredeti formában tekinthető csak abszolútnak. Ez elsősorban két dolgot jelent: eredeti nyelvet és eredeti kéziratokat.

Eredeti nyelv. A Biblia eredetileg három nyelven íródott: az Ószövetség nagyobb része héber, kisebb része arám, az Újszövetség pedig görög nyelven. A hitvallás azt a gondolatot fogalmazza meg, hogy a szöveg csak az eredeti nyelven fejezte ki tökéletesen Isten akaratát, minden fordítás egyben egy kicsit ferdítés is, és minden másolat magában rejti a szövegromlás veszélyét.

Legtöbben saját anyanyelvünkön, és nem eredeti nyelven, tehát héberül vagy görögül olvassuk a Bibliát, ezenkívül nincsenek meg az eredeti kéziratok sem. A Biblia - az összes többi ókori dokumentumhoz hasonlóan - csak kézirat-másolatokban maradt fenn. Úgy tűnik tehát, mintha az eredeti kéziratok teljes megbízhatósága így számunkra csak egy teoretikus állítás maradna, amivel igazán nem tudunk semmit se kezdeni. Hála Istennek, ez nem így van. Legalább három okunk van arra, hogy a Biblia eredeti kéziratainak teljes megbízhatóságát jelentős igazságnak tekinthessük.

1. Ha tagadjuk az eredeti kéziratok teljes megbízhatóságát, okafogyottá válik az a törekvésünk, hogy az eredeti iratokat minél pontosabban megismerjük. Ha az eredeti szöveg sem teljesen megbízható, akkor mindegy, hogy mennyire pontos és hiteles a kezünkben levő szövegváltozat. Ellenben ha az eredeti kéziratok teljesen megbízhatóak, és engedelmeskedni akarunk a Bibliának, életbevágóan fontos, hogy a lehető leghibátlanabbul ismerjük annak üzenetét. Ha nem hisszük az eredeti iratok teljes megbízhatóságát, az engedelmességünk így is, úgy is alaptalanná válik. Az eredeti szöveg megbízhatósága tehát azt jelenti a számunkra, hogy minél közelebb kerülünk az eredeti szövegváltozathoz, annál jobban ismerjük Isten kijelentett akaratát.

2. Bámulatos, hogy Isten mennyire megőrizte az eredeti szöveget. A Bibliának minden más ókori iratot megszégyenítő mennyiségű másolata maradt fenn. Ha ezeket a másolatokat egybevetjük, majdnem tökéletesen össze lehet állítani az eredeti szöveget. Ezzel foglalkozik a bibliatudományok egyik legsikeresebb ága, a szövegkritika. A szövegkritika eredményei szerint a Biblia eredeti szövegét 99 százalékos pontossággal meg lehet határozni, a maradék egy százalék pedig nem érint lényeges doktrinális kérdéseket. Megjegyzendő, hogy egy video-kamera se dolgozik nagyobb pontossággal!

3. Az eredeti szöveg az eredeti nyelvén állítható össze. Az elért pontosság tehát nem angol, német, magyar, latin, vagy más nyelven, hanem a Biblia eredeti nyelvein született meg. Ez azt jelenti, hogy a lehető legközelebb állunk ahhoz, hogy megkapjuk az eredeti kéziratokon szereplő szöveget.

Jó megtanulni a Biblia eredeti nyelveit. Mindenképpen előny az, ha tudunk görögül és héberül, de legalábbis szükségünk lehet alkalmanként arra, hogy használni tudjuk a megfelelő szakirodalmat. Harmadszor, amikor tanulmányozzuk a Bibliát, nem árt néha egybevetni a különböző fordításokat, hogy minél közelebb kerüljünk a szöveg eredeti jelentéséhez, amely egyedül bír a teljes megbízhatóság igényével.

Teljesen megbízható

Mit jelent az, hogy a Biblia eredeti szövege teljesen megbízható? Elsősorban azt, hogy ráállhatunk arra, amit mond, hihetünk neki, bízhatunk abban, hogy amit állít, az úgy van, nem csap be, nem vezet félre.

A keresztények abban egyetértenek, hogy a Biblia csalhatatlan. A csalhatatlanság azt jelenti, hogy a Biblia nem fog becsapni, minden állításával végsősoron igazságot közöl, nyugodtan rábízhatjuk magunkat.A Szentírás a hit dolgaiban mindig igazat mond, de amikor a történelem vagy a tudomány területére téved, ott már közölhet téves megállapításokat vagy tényeket. E tábor képviselői néha inkább egy párizsi metrótérképhez hasonlítják Isten írott Igéjét. Egy metrótérképnek nem feladata, hogy precízen, a földrajzi arányokat betartva mutassa a vonalak irányát és hosszát. A metrótérkép egyetlen célja, hogy megbízhatóan eljuttassa az utasokat az általuk kívánt helyre. A térkép tökéletesen megbízható, ha arra használjuk, amire van. A Biblia megbízhatóságára is ilyen értelemben kell gondolnunk.

Úgy látom, hogy a tévedhetetlenségben való hit nélkül meggyengül a Biblia tekintélyébe és megbízhatóságába vetett bizalmunk. Ha a Biblia megbízható, akkor igazat mond akkor is, amikor a történelem vagy tudomány területéről állít dolgokat. A bibliai hit soha nem választható el a történelemtől és a tényektől.

1. A tévedhetetlenség nem jelent modern technikai pontosságot. A Biblia gyakran használ például kerek számokat. Harmincezer emberről beszél, ami lehet, hogy 30.183 vagy 27.764 volt a valóságban, mégse tekinthetjük ezt tévedésnek. Ma is alkalmazzuk a kerekítést, gondoljunk csak egy újságírói beszámolóra: "Húszezer tüntető volt a téren." - szól a tudósítás, ami szinte biztos, hogy pontatlan, mégsincs szó tévedésről.

2. A tévedhetetlenség nem zárja ki a nyelvtani és helyesírási szabálytalanságokat. Több újszövetségi író például kifejezetten rossz görögséggel írt, vétett a nyelv szabályai ellen, rossz stílusban, rossz nyelvtannal, szegényes szókinccsel fejezte ki magát. De tudjuk, hogy igazat mondhat az is, aki töri a nyelvet, amin beszél. Egy bírósági tárgyaláson akár perdöntő is lehet egy rosszul, de félreérthetetlenül megfogalmazott tanúvallomás.

3. A tévedhetetlenség nem zárja ki a költői nyelvezetet. Amikor a Bibliában azt olvassuk, hogy a nap bejárja a pályáját, nem kell arra a következtetésre jutnunk, hogy a szerzőnek csapnivaló csillagászati ismeretei voltak. Meteorológusok is beszélnek így, amikor a nyelv költői erejét használják egy természeti esemény leírására. A költői - és nem tudományos - nyelvezet sem cáfolja tehát a tévedhetetlenséget. Minden esetben meg kell vizsgálni a nyelvhasználatot, és annak megfelelően kell a kijelentés igazságtartalmát értelmeznünk.

4. A tévedhetetlenség nem zárja ki a hamisságok közlését. A Bibliában benne van például az a mondat, hogy "Nincs Isten.". A szövegből azonban egyértelműen kiderül, hogy ez egy hamisság ("Azt mondja a bolond a szivében: Nincs Isten!").

5. A tévedhetetlenség nem zárja ki hiperbolák használatát. A hiperbola szándékos túlzást jelent, ami egy szabályszerű irodalmi eszköz.

6. A tévedhetetlenség nem zárja ki a szabad idézést. Az újszövetségi szerzők gyakran nem pontosan idéznek ószövetségi igerészeket, de ez nem is volt elvárás.

A tévedhetetlenség definiálásánál tehát mindenképpen le kell szögeznünk, hogy a Biblia állításai mindig megfelelnek a saját igazság-fogalmuknak.

Legfőbb tekintély

A Biblia a legfőbb tekintély. Ez nem azt jelenti, hogy elutasítunk minden más tekintélyt, mint amilyen a szülők, az állam vagy a gyülekezeti vezetők tekintélye. De ezek a tekintélyek is mind alá vannak vetve a Biblia legfőbb tekintélyének. A hitvallás három területen emeli ki a Szentírás mindenek feletti tekintélyét, melyek az igazság, a hit és az életvitel kérdései.

Legfőbb tekintély az igazság kérdésében

Mit jelent az, hogy a Biblia a legfőbb tekintély az igazság kérdésében? Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a Biblia nem mond el nekünk minden igazságot az élet összes kérdéséről. A Biblia nem enciklopédia. Nem mondja el nekünk, hogy hány galaxis van az univerzumban, hogy milyen részecskék vannak az atomon belül, hogy a DNS hogyan őrzi az információt, vagy hogy hogyan kell megszerelni egy meghibásodott autót. De amiben a Biblia állít valamit, ott az a legfőbb tekintély! Lehet, hogy nem beszél a Biblia az autószerelés hogyanjáról, de arról igen, hogy az autónk ne váljon bálványunkká! Az élet minden területe a Szentírás tekintélyének van alávetve, anélkül, hogy az enciklopédikus igazsággyűjtemény lenne. Ezt jobban értjük, ha megvizsgáljuk az igazság megismerésének két ismert útját, a tudományt és a művészetet, illetve a Bibliával való kapcsolatukat.

1. A Biblia tekintélye a tudomány fölött áll. Amikor a Biblia szembekerül a tudománnyal, akkor a helyesen értett bibliai szövegnek nagyobb tekintélye van, mint a tudományos hipotézisnek. Gondoljunk csak arra, hogy például nemrégiben még abszolút igazságnak számított az a nézet, hogy az anyag örökkévaló. A Biblia szerint egyedül Isten létezik öröktől fogva. Mikor két ilyen állítás egymásnak feszül, mindent el kell követnünk, hogy helyesen értsük a Biblia tanítását, de végülis Isten Szava a döntő. Amikor szociológusok azt állítják, hogy teljesen normális és erkölcsileg semleges az, hogy egy csecsen férfi megöli a gyerekét, hiszen ő a testrészének tekinti, és ez abban a kultúrában elfogadható, akkor nekünk szembe kell állítanunk ezzel a Biblia tanítását, mely szerint Isten erkölcsi törvénye örök, és még a csecsenek szívébe is be van írva, és Isten felelősségre fogja vonni őket. Lehet, hogy egyes pszichológusok szerint semmi baj nincsen azzal, ha egy gyerek füllent, vagy ha egy felnőtt váltogatja a partnereit, de mi a Bibliát tekintjük legfőbb tekintélynek az igazság kérdésében, ezért az előbbit hazugságnak, az utóbbit házasságtörésnek nevezzük. Nem vetjük el a tudományt, de a Bibliának minden esetben nagyobb tekintélyt tulajdonítunk.

2. A Biblia tekintélye a művészet fölött áll. Petőfi a verseiben azt hirdeti, hogy a Haza, a Szerelem és a Szabadság a legnagyobb értékek. Yeats, ír költő lázas vízióiban a világ történetét "gyre"-ökre osztja, és fantasztikus, okkult magyarázatokat fűz kultúrák felemelkedéséhez és hanyatlásához. A posztmodern művészet szerint az az igazság, hogy nincs igazság. A keleti meditatív zene azt az érzést sugallja, hogy az individuum nem létezik, fel kell ismernünk a világszellemmel való alapvető azonosságunkat. Vagy éppen azt, hogy mi vagyunk az isten. Mi pedig Pilátussal együtt kérdezhetjük: "Mi az igazság?" A hitvallási pont erre ad választ: az igazság kérdésében számunkra a Biblia a legfőbb tekintély.

Legfőbb tekintély a hit kérdésében

A második terület, ahol a Biblia legfőbb tekintélyét hangsúlyozzuk, a hit tartalmának a területe. Mit higgyünk? Minek alapján fogalmazzuk meg a hitvallásunkat? Mi a legfőbb tekintély ebben?

. Amikor a hitünket megfogalmazzuk, mindent el kell követnünk azért, hogy biblikusak legyünk. Ez nekünk is elengedhetetlenül fontos, amikor evangéliumi hitvallásunkat megfogalmazzuk.

Mi a végső tekintély az igazság kérdésében? A hitvallás erre ad választ, amikor azt mondja: az igazság kérdésében csak a Biblia adhat végső eligazítást. Hiszem, hogy jóval kevesebb probléma lenne, ha újból komolyan vennénk Isten Szavát. A Biblia képes útmutatást adni az igazság égető kérdéseiben. "Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága." (Zsolt 119,105), mondja a zsoltáros.

Legfőbb tekintély az életvitel minden kérdésében

Ez a harmadik nagy terület, ahol a Biblia legfőbb tekintélye megmutatkozik. Nem minden élethelyzetben ad konkrét vezetést, de minden élethelyzetre van benne használható alapelv.Isten Igéje képes felkészíteni az Isten emberét minden jócselekedetre (2Tim 3,16-17). Minden élethelyzetre van valamilyen tanítása, és mindegyik területen felülbírálhatatlan tekintélye van. Van szava a munkáról, pihenésről, étkezésről, házasságról, szexualitásról, gyereknevelésről, az államról, a tanulásról, a helyes viselkedésről, a gyülekezeti életről, az imádságról, a szolgálatról, az evangélizációról, vagyis az élet minden kérdéséről.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a Biblia nem csak hogy beszél ezekről a témákról, de az életmód ezen és minden más kérdésében a legfőbb tekintélynek számít. Lehet száz jó érvünk a házasságon kívüli szexre, de ha a Biblia ezt paráznaságnak nevezi, akkor paráznaság. Kaphatunk látomást arról, hogy hagyjuk ott a családunkat és menjünk el remetének, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a Biblia nem tanítja a világból való kivonulást, ezzel szemben felszólít arra, hogy ha van családunk, akkor gondoskodjunk annak megélhetéséről. Aki nem engedelmeskedik a Bibliának, Istennek nem engedelmeskedik. A Biblia Isten tekintélyével bír az élet minden kérdésében.

4.- "olvasó azt magyaráz vagy értelmez bele, amit éppen szeretne"

Erre is volt példa.

Amikor I Erzsébet angol királynő 1588-ban legyőzte a spanyol Armadát, emlékérmet veretett, amelyen egy Szentírási idézet szerepelt;

"Afflavit Deus et dissipati sunt." (Isten rájuk lehelt és ők szétszóródtak.

Hogy a Szentírásba ki mit magyaráz belőle az az ő saját egyéni felelössége, amiröl majd számot fog adni.

Isten nem könyveket ír. Ő IHLETTE a Biblia megírására az embereket.

És hogy melyik isten: 83. Zsoltár utolsó verse.

A nem keresztények gyakran felvetik a Bibliával szembeni ellenvetéseik között a kanonizáció módját. Elképzelésük szerint ugyanis volt rengeteg irat, evangélium és apostoli levél, amelyek között néhány vezető válogatott. Miután kiválasztották a nekik tetszőket, határozatot hoztak, hogy csak ezeket lehet a Biblia részének tekinteni, az összes többit nem.

Az ellenvetésük pedig arra vonatkozik, hogy nagy valószínűséggel a “válogató” vezetők kihagytak olyan könyveket, amelyek más képben tüntetnék fel Jézust vagy az egyházát. Épp ezért, mivel veszélyes iratokról van szó, azok nem kerültek be a Szentírásba, sőt, az olvasásuk is tilos, és pusztították is őket.

Azonban a kanonizáció abszolút nem így zajlott. A zsinatok során nem azt határozták meg, hogy mely könyveket neveznek onnantól kezve ihletettnek. Annyit tettek, hogy elismerték azokat a könyveket, melyek esetében az egyetemes egyház, mely használta őket, már felismerte az isteni eredetet.

Épp ezért én a kanonizációt nem a későbbi évszázadok zsinataival hoznám összefüggésbe, hanem az első századok egyházával és gyülekezeteivel. Ők voltak azok, akik olvasták és az istentiszteleteken használták az iratokat, és felismerték, hogy melyik szól isteni tekintéllyel, és melyik nem. Ha figyelmesen olvassa valaki az Újszövetséget, már abban is lehet a nyomait látni annak, hogy más gyülekezetek is olvasták a nem nekik címzett leveleket. Arra is van utalás, hogy Pál apostol levelei is közkézen forogtak a gyülekezeti használat során. Az első egyház tagjai voltak tehát azok, akik felismerték és elismerték az egyes iratok isteni eredetét. És ugyancsak ők voltak azok, akik elvetettek más, hamis tanokat valló írásokat. A későbbi zsinatok során csupán ezt az áthagyományozott kánon-listát ismerték el, és adtak neki vezetői tekintélyt. Így egységessé vált, hogy az egyház egésze mely iratokat használja az istentiszteletek során.

“Az egyház nem a Szentírás fölött, hanem abban az értelemben alatta áll, hogy a kanonizáció folyamata nem úgy ment végbe, hogy az egyház tekintélyt kölcsönzött a könyveknek, hanem úgy, hogy az egyház elismerte tekintélyüket. És miért? A könyvekről elismerték, hogy az apostolok bizonyságtételét tartalmazzák az Úr életéről, tanításáról, haláláról és feltámadásáról, és ezeknek az eseményeknek az apostoli értelmezése is megtalálható bennük. Az egyháznak mindig meg kell hajolnia ezen apostoli tekintély előtt” (John Stott: Az élő gyülekezet, KIA, Bp. 2009. p. 21.).

És hogy miért van tekintélye az apostolok írásának? Azért, mert Isten az apostolok és próféták alapjára építette fel az egyházat (Ef 2:20). Az apostolok és próféták képviselték azt az alapot, amely mindenkire vonatkozik, aki a keresztény egyházhoz akar tartozni. Az Újszövetség könyveiből kiderül, hogy a prófétálást és a tanítást mindenkinek meg kellett vizsgálnia. De annak, amit egy apostol mondott, mindenkinek engedelmeskedni kellett. Ott nem volt helye sem vizsgálatnak, sem okoskodásnak, sem ellenállásnak. Amit egy apostol mondott, az úgy volt. És ma sincs másként a helyzet.

A kanonizáció során tehát felismerték, mely könyvek szólnak apostoli és isteni tekintéllyel. Továbbadták ezeket a későbbi nemzedékeknek az egyházban. A könyvek pedig mindig — az apostoli tekintély miatt — engedelmességet várnak a magukat hívőknek vallóktól.