Ki döntötte el, hogy mi kerüljön a bibliába?

A zsidóság szent szövegeit szájhagyomány őrizte.Ezalatt a szövegek átalakultak,és több verzióban is léteztek.I.e 1.században zsidó hittudósok nekiláttak a szövegek rendszerezésének.Lejegyezték őket,és írásban rögzítették.Fontossági sorrendet állítottak,és véglegesítették a szövegváltozatokat.Ez a kanonizáció.Az általuk kanonizált szövegeket olvashatjuk ma a Bibliában.

Tessék kikerestem az irodalomfüzetemből:D

A kanonikus irat a kánonhoz tartozó bibliai iratot jelent. A kanonikus gyűjtemény kifejezés arra utal, hogy a Biblia az Istentől ihletett iratokat teljességükben tartalmazza. A kanonizáció kifejezés azt jelenti, hogy az egyház elismerte az egyes iratok isteni ihletettségét és ezzel a kánonhoz való tartozását.

A végleges héber kánon 24 könyvbe sorolja az Ószövetség iratait.

A felosztása; Törvény(Tóra) Irások, Próféták

A legtöbb ószövetségi könyv említést tesz a már létező egyéb szent iratokról, vagy azok gyűjtéséről; ezeket abszolút tekintélyű, ihletett kinyilatkoztatásnak ismerték el. Például „Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei” (Péld. 25:1).

Az Ószövetség Kr. e. 250 körül Alexandriában elkészített görög fordítása, a Szeptuaginta tanúsítja, hogy a kánon gyűjteménye akkor már teljes volt.

Ez - a Septuaginta az ún. zsidó Biblia (Ószövetség).

Újszövetség

- Az Újszövetség esetében az egyes iratok általános elterjedése, illetve ismertté válása is szükséges volt a kánon lezárulásához. Az újszövetségi iratok néhány évtized alatt keletkeztek, mégis bizonyos időt vett igénybe az újszövetségi kánon kialakulása. Nem azért történt ez, mert sokáig tartott a vita az egyes iratokról, hanem mivel a keresztény egyház már az I. században az egész Római Birodalomra kiterjedt, időbe telt, míg az összes irat mindenütt - Keleten és Nyugaton egyaránt - általánosan ismertté lett. A szent iratok széles körű megismerése istentiszteleti felolvasás által történt. (Vö. Jel. 1:3: "Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit".)

- A kanonizáció folyamatát lezáró dátum vagy dokumentum sohasem azt jelzi tehát, hogy addig a szent iratok nem voltak elismertek mint kanonikus iratok, hanem azt, hogy ez az elérhető biztos történelmi dátum, illetve bizonyító irodalmi emlék arról, hogy a kanonizáció folyamata ekkorra már lezárult, a kanonikus gyűjtemény együtt volt, és együttesen volt elismert mint Isten Igéje.

Az újszövetségi gyűjtemény kanonizálására és az apokrif hagyomány kiválogatására komoly viták után Kr. u. 141 és Kr. u. 367 között került sor.

Az Újszövetség kanonizációjának dokumentumai [szerkesztés]

1. Lukács evangéliuma (1:1–4) tanúsága szerint az evangélium írása idején már számos, Jézus életét és tanításait megörökítő írás volt ismert.

2. A 2–4. századi egyházatyák, Papias, Polycarpus, Ignatius, Justinus Martyr, Ireneus idéznek különböző újszövetségi iratokból „ezt mondja az Úr”, „meg van írva”, „ezt mondja az Írás” formulával. A legkorábbi, legfontosabb tanú pedig a Didaché című irat, amely szintén így idéz.

3. Az úgynevezett Muratori kánonjegyzék Kr. u. 170 körül keletkezett, latin nyelvű, töredékes irat. 22 újszövetségi iratot sorol fel, és rövid megjegyzéseket tesz az egyes iratokkal kapcsolatos adatokról a kanonikusság szempontjából. Szerzője ismeretlen.

4. A régi szír és latin fordítások, amelyek a 2. század végén keletkeztek, 22, illetve 23 iratot tartalmaznak az Újszövetség 27 iratából.

5. A Kr. u. 206-ból való Codex Baroccio az Újszövetség 27 iratából 26-ot tartalmaz, csak a Jelenések könyve hiányzik belőle.

6. Az egyháztörténetíró Euszebiosz (340 körül) az Újszövetség valamennyi iratát felsorolja, de megemlíti, hogy hat könyvvel kapcsolatban egyesek ellenvetéseket támasztanak.

7. Athanasius püspök 367-ben kelt 39. számú húsvéti levelében felsorolja mind a 27 újszövetségi iratot, mint amelyeket kizárólagosan szabad használni az istentiszteleteken és az egyházi életben. Athanasiusnak ez a levele az újszövetségi kánon kialakulásának és lezárulásának dokumentuma.

A 4. században volt egy második kanonizáció, amikor néhány további könyvet is beillesztettek a kánonba. Ezeket az úgynevezett deuterokanonikus, vagyis a „második kánonhoz tartozó” könyveket ma csak a katolikus és az ortodox Biblia tartalmazza, a protestáns Biblia nem. A protestánsok az apokrif iratok közé sorolják őket.

Nem tartják sugalmazott szövegnek

1-A római katolikus egyház a következő hét könyvet sorolja a deuterokanonikus könyvek csoportjába (ezeket a könyveket a protestáns egyházak apokrifnek tartják; a protestáns Bibliának nem a része):

* Makkabeusok első könyve

* Makkabeusok második könyve

* Bölcsesség könyve

* Jézus, Sirák fia könyve

* Báruk próféta könyve

* Tóbiás könyve

* Judit könyve

* illetve Dániel könyvének és Eszter könyvének görög nyelvű kiegészítései

2-Az ortodox egyházak az előbbieken túl a deuterokanonikusok közé sorolják (ezeket a könyveket sem a katolikus, sem a protestáns Bibliák nem tartalmazzák):

* Makkabeusok harmadik és negyedik könyve

* Ezsdrás második és harmadik könyve

* Manassé könyve

Ezeket az ortodoxok sugalmazott szövegnek tartják.

Ezeken kivűl léteznek még az apokrif iratok.

Az apokrifek a bibliai könyvekhez hasonló zsidó és keresztény iratok, amelyeket szerzőjük ugyanolyan isteni kinyilatkoztatásként, szent iratként tárt a nyilvánosság elé, de amelyek ennek ellenére nem szerepelnek a mai Biblia könyvei között.

Az apokrif (apokripha) görög kifejezés jelentése: „elrejtett”.

A katolikusok a bibliai korban keletkezett kánonba fel nem vett iratokat nevezik apokrifeknek.

Ilyen apokrif iratok például;Henoch könyve, Egyiptomiak evangéliuma, Örmény gyermekség evangélium.

azért mert a 3. korrektebben fejtette ki, és valóban a római egyház végezte a kanonizációt, nem zsidó hittudósok.....elég valószínűtlen, amikor János jelenései még Krisztus korában le sem voltak írva, mivel János még jóval tovább élt; meg alapból is kicsit életszerűtlen hogy zsidó hittudósok kanonizálnának katolikus iratokat, amikor elutasították az Újszövetséget eleve; viszont a római egyház már ereje teljében volt, főleg 313-tól, maga Nagy Konstantin szabta meg a niceai zsinaton is a kanonizáció rendjét (gátat szabva így az arianizmus terjedésének). Én meg onna tudome zeket, hogy egyetemen ezt húztam tavaly vizsgatételnek egyetemes töriből...

De amúgy sajnállak, hogy egy ilyen honlapon, véleményen képes vagy magad felhúzni....Nem tudom emberek hogy élhetik bele magukat ebbe a válaszolósdiba, mintha az életük függne tőle.....pf