Ti hisztek a halál utáni életben? Mármint hogy egy lélek többször is újjászületik?

Meg beszélnek olyanról is amikor egy gyerek meghalt, felment a mennybe, ott találkozott azzal a testvérével akinek a létezéséről nem is beszéltek neki a szülei (mert még születése előtt meghalt ez a testvére) és amikor visszatért az életbe akkor erről beszámolt a szüleinek. Ezt hogyan magyarázod az agy erejével?

De nekem is volt már olyan álmom amiben egészen biztosan tudtam (nem csak hittem) hogy Isten létezik. Ezt is sokkal logikusabb úgy megmagyarázni hogy Isten valóban létezik, mert egyébként egy ilyen álom értelmetlen (még csak hasonlót se álmodtam soha egész életemben).

"Igen, én hiszek, mondhatni ez a hitem alapja."

És milyen érzés arra gondolni (szerintem tévesen) hogy ha meghalsz akkor majd még ki tujda hány milliószor fogsz ujjászületni különböző nyomorult emberi életekbe?

"És milyen érzés arra gondolni (szerintem tévesen) hogy ha meghalsz akkor majd még ki tujda hány milliószor fogsz ujjászületni különböző nyomorult emberi életekbe?"

Nem az vagyok, akitől ezt kérdezted, de megakadt a szemem rajta, gondolom nem baj, ha elmondom a véleményem. Ugyanis már itt kiviláglik, mennyire függ a vallásosság a a saját tapasztalatoktól: nekem ugyanis egyáltalán nem "nyomorul" az emberi élet. Én élvezem, szeretek élni, imádom az embereket és csodálatosnak tartom a létezésnek ezt a formáját, pedig nekem aztán kemény életem van, tele nehézséggel (ld. egyedül kell fenntartanom magam 20 évesen, mert nincs családom).

Én is alapvetően hiszek az újjászületésben, de mint az első oldalon hosszabban leelemeztem, azért, vmert ezt tartom logikusnak. Az már mellékes, hogy vidáman gondolok arra, hogy még milliószor újjászületek erre a Földre, ezen emberek közé, őszintén, ha választanom kellene a megvilágosodás vagy egy újabb élet között, akkor is ezt kérném. Szépnek találom a lélek fejlődését.

"És milyen érzés arra gondolni (szerintem tévesen) hogy ha meghalsz akkor majd még ki tujda hány milliószor fogsz ujjászületni különböző nyomorult emberi életekbe?"

Mit érdekel téged, ha úgyse hiszel benne, hogy én mire gondolok? A hitem rám és Istenre tartozik. Nekem ez adta vissza a hitemet és csak ez az egy dolog tudott magyarázatot adni sok kérdésemre. Nekem ez ad megnyugvást, neked más és akkor mi van, most talán a hitem szerint akarsz itélkezni felettem? Tőlem te nyugodtan abban hiszel amiben akarsz és még megkérdőjelezni sem fogom a hitedet, mivel nem vagyok ilyen szempontból korlátolt és szerintem mindenkinek az a jó hit ami megnyugvást tud nyujtani. Minél nyomorultabb a te szemedben, annál értékesebb egy emberi élet Istennek. Nem kell mindig csak siránkozni, meg kell látni az élet szép oldalát is és minden kicsi jónak örülni. Miért kell mindent feketén látni, a szenvedés se mindig egy elkerülendő rossz, néha pont az hozza a jót utánna az életünkbe.

23-as vagyok.

24-esnek:

"Ugyanis már itt kiviláglik, mennyire függ a vallásosság a a saját tapasztalatoktól: nekem ugyanis egyáltalán nem "nyomorul" az emberi élet."

Nekem se. De nem is hiszek a reinkarnációban. Tegyük fel hogy hinnék benne, és a következő háromszáz életemben éhező afrikai lennék aki csak 2 hetet él utána éhenhal. Ez szerintem elég nyomorult dolog ha ez a vége főleg ha még ismétlődik is.

"Az már mellékes, hogy vidáman gondolok arra, hogy még milliószor újjászületek erre a Földre, ezen emberek közé, őszintén, ha választanom kellene a megvilágosodás vagy egy újabb élet között, akkor is ezt kérném."

Jelenleg én is boldog vagyok de ha a fiatalkoromat még egyszer újra kellene élnem akkor nagyon tiltakoznék. Vannak nehézségek oké persze de vannak olyan dolgok amelyek több mint elviselhetetlenek. Pl. szívesen lennél gyerek brutális alkoholista szülőkkel? A lélek lehet hogy szépen fejlődik közben de ki kívánja ezt magának?

De egyébként abban egyetértünk hogy a teremtett világ jó, ezt én is így gondolom (pl. ha a gyerekeket nézzük). Az már más kérdés hogy a jelenlegi világban nem sok szépséget látni már mert az emberi viselkedés tönkretett szinte mindent.

"Mit érdekel téged, ha úgyse hiszel benne, hogy én mire gondolok?"

Azt hittem azért írtál mert szeretsz beszélni a hitől, vallásról. Úgy látszik tévedtem, bocsánat, nem akartalak megsérteni.

13:36

Engedd meg, hogy elmondjam: mélyszegénységben élő gyerek voltam brutális alkoholista apával, majd egyedülálló, depressziós anyával. Pont ráhibáztál (egyébként ezért nincs most családom, és tartom el magam, mert megszakítottam velük a kapcsolatot).

Nem mondom, hogy szívesen újraélném a dolgot, de ez a gyermekkor tett olyan, amilyen most vagyok: hogy keresem az életben a szépséget. Én még ezek után is hiszek az emberi jóságban, mert akarom azt látni, és az, hogy nekem ezúttal nem volt szerencsém, nem jelenti, hogy nincs is.

De így legalább megtanultam becsülni azt, amim van: a barátaimat, a szerelmemet, a munkámat. Az aranyló faleveleket, egy jó könyvet teával, az átbeszélgetett éjszakákat. A szépségem, a tehetségem és a kitartásom.

Mit mondják, ami nem öl meg, az megerősít és bár nagyon nehéz volt, azt mondom, újjáélném a gyerekkoromat is azért, hogy megismerjem azokat a csodálatos embereket, akiket most tiszta szívből tisztelek és szeretek.

Mellesleg: a reinkarnáció a tapasztalásról szól, tehát nem születik az ember 300 alkalommal afrikai szegény gyerekként, hisz akkor mindig csak ugyanazzal a dologgal találkozna. Ugyanúgy beleszületik a jóba, mint a rosszba, hisz mindenből lehet tanulni valamit.

Az pedig, hogy ki mit lát ebben a viágban, megint cswak látásmód és tapasztalás kérdése. Te azt mondod, nem sok szépséget találsz, mert az emberi viselkedés mindent tönkretett. Én pedig azt mondom, így gyönyörű ez a világ, akkor is, ha tele van szenvedéssel és borzalmakkal. Mert azok is csak éppen tapasztalandó dolgok valakinek. Nyilván nem kívánom senkinek a rosszat, segítek ahol tudok, de szerintem én vagyok rá az élő példa, hogy a nehéz sors nem egyenlő azzal, hogy mocskos féreggé kellene válnunk...

25-ös vagyok

Nem sértettél meg 23-as, sőt én kérek bocsánatott a kisé éles válaszomért.Igazad van, nem szeretek beszélni a hitemről, azért volt az első válaszom is rövid a kérdező számára. Én nem szeretek hitvitát folytatni, én tiszteletben tartom mások hitét, mert én ugy érzem, hogy mindenkinek az a jó hit ami megnyugvást tud nyujtani számára. Én szerintem amig Isten két fő parancsolatát nem vagyunk képesek betartani a mindennapi életünkben, addig nincs mit beszéljünk a többiről. Bármibe is hiszel, Isten Áldása kisérjen az utadon.