Mit jelképez a kipa?

@ Hazardteam:

A protokoll előírása alatt a politikusokra és egyebekre vonatkozó "illemszabályokat" értettem, mint pl. ki köszön előbb, ki hol ül egy-egy megbeszélésen vagy a szolgálati autóban stb.

Utána írtam, hogy a férfiaknak kötelező a kipa viselése a zsinagógákban; tehát ez nem biztos, hogy protokolláris előírás, lehet, hogy "csak" vallási.

Amúgy bő két hónapja voltam életemben először zsinagógában, vidéken, egy klezmerkoncerten; oda simán beengedték a közönséget bármiféle ruházati megkötés nélkül. De gondolom, ez kivételes eset.

-------

Kedves munyamunya!

Szerintem pedig nem olyan egyértelmű az, hogy valami "lázongás Isten rendje ellen", mivel az Újszövetség iratait tudomásom szerint kizárólag a keresztények tartják Istentől ihletettnek, sőt, a keresztényeknek is csak egy része. Mindenkinek van ezzel kapcsolatban egyéni hite / meggyőződése, de hogy az valóban úgy van-e, objektívan nem bizonyítható. Tehát keresztény szemszögből lehet, hogy megáll, amit írtál, de ezen felül nem biztos. Mert a kipa viselésének előírása hiába "csak" a Misnah Torában szerepel, mivel az a zsidó vallásnak része. Ha az Ószövetségben nincs is erre vonatkozó előírás, de az ellenkezője sincs. Az Újszövetségben pedig hiába van bármi is leírva, ha azt csak a keresztények tartják Isten rendelésének; és így visszajutottunk az elejére, és indul újból a kör... :D

Lényeg: csakis a keresztények egy része szerint istentelenség egy férfinak fedett fővel imádkozni; de a zsidó vallás szerint nem az. A többieket meg nagy ívben nem érdekli az egész (a keresztények másik részét, plusz a más vallásúakat, ill. az ateistákat).

Persze most elkezdhetnénk, hogy "de-csak-a-kereszténység-az-igazi", és hogy a Biblia így meg úgy; de szerintem teljesen felesleges, mert egyrészt a Bibliának is jóformán annyiféle értelmezése van, ahány keresztény felekezet / csoport ( > 40.000); másrészt - mint már említettem -, nincsenek objektív bizonyítékok. A belső meggyőződések és hasonlók pedig ilyen szempontból nem relevánsak; évszázadok óta vitatkoztak a "nagy teológusok" különböző témákban, és nem jutottak sokra. A mi időnkben ugyanúgy: a YouTube-on van egy rakás videó, amikben emberek arról beszélnek, miért / hogyan váltottak vallást (keresztényből zsidó vagy muszlim, zsidóból keresztény vagy muszlim, muszlimból keresztény...); ők egytől egyig meg vannak győződve a váltás helyességéről (persze ez érthető, különben nem lépték volna meg :D ).

Aztán vannak viták ateisták és a különböző vallások képviselői között; egy-egy vallás képviselői között, például egy messiáshívő zsidó pásztor és egy ortodox zsidó rabbi "teológia csatája" is; ha nem láttad még, de szeretnéd, bemásolhatom a linkeket. Aztán vannak viták az egyes keresztény felekezetek, irányzatok képviselői között is; meg egymásnak küldött üzenetek, amelyekben rendszeresen lehamistanítózzák vagy lehamisprófétázzák a másik felet... Mindezt - gondolom én - teljes meggyőződéssel arról, hogy náluk van az igazság. Szerintem pedig az a tolerancia a minimum, hogy annak ellenére, hogy meg vagyunk győződve a saját igazunkról, elfogadjuk azt, hogy mások másképp gondolkodnak, élnek, hisznek, mert ők arról vannak meggyőződve.

Üdv. :)

Kedves Berta!

Felőlem egy egész lepedőt is magukra rakhatnak a zsidó férfiak a zsinagógájukban, vagy az utcán, nekem ez teljesen mindegy. Azt azonban állítom, hogy csak egyféle rendje van az Istennek - nem változik az akarata egyik századról a másikra, sem egyik néptől a másikig - hiszen Ő Maga sem változik, ezért az igaz istentisztelet szempontjából nem lehet azt mondani, hogy "virágozzon száz virág". Igazság csak egy(féle) van, és attól, hogy ezt nem sikerül mindenkinek megtalálni egyből, még nem lesz kevésbé tény az, hogy minden más tévelygés, rosszabb esetben hazugság. A tolerancia számomra annyit jelent, hogy mások életvitelébe, gyakorlatába nem szólok bele, tegye, amit jónak lát, de ha engem megkérdeznek, akkor nem fogom a hamisra azt mondani, hogy jajdeszép. Ennyi az egész.

A zsidó férfiak lepedőt is terítenek magukra ez a tallit. Képzeld az ókorban volt egy négyszögletes ruhadarab, amit mindenki hordott, erre parancsolta az Úr a szemlélőrojtokat. Persze a divat változott, így ma már a ruhadarabot ima alatt veszik fel a zsidó férfiak (néhol a nők is), hogy megtartsák a szemlélő rojt parancsát. Nyilván az ókorba is volt divat, általános viselet, ami a fej befedését megkívánta. A fejfedő - ami koronként változott, ez hol turbán, hol sapka, hol lepedő szerűség, ma már a kipa - hozzátartozik a zsidó viselethez. A Biblia sehol nem írja az egyszerű embereknek milyen fajta ruhát kell hordaniuk.

Ami a keresztény szempontot illeti: egyszer két férfi imádkozott egy hideg őszi délutánon egy parkban sapkában. Igazán hideg és szeles volt az idő. Nem hiszem, hogy Isten nem fogadta el érvényesnek az imájukat. Ahogy azt sem hiszem, a neoprotestáns nők imáját se fogadja el, 90%-uk nem fátyolozza el magát vagy tesz kalapot a fejére.

Ami az 1.kor11-et illeti Pál itt a korinthusi gyülekezetnek azért írja ezeket, mert összevesztek, hogy zsidó, görög, római szokást kell-e követni. Ő tanácsolt valamit és le is vezette, hogy miért, majd hozzá teszi, hogy ebben a kérdésbe Isten gyülekezetei nem vitatkoznak. Magyarul mondott valamit a korinthusaiknak, hogy fejezzék be a vitatkozást ebben a kérdésben, mert fontosabb dolgok is vannak ennél.

Kedves 14-es válaszoló!

Nem az volt a kérdés, hogy hétköznap mit viselnek az emberek, hanem hogy az istentisztelet (imádság, prófétálás) idején mi az igaz viselkedés.

Ami a fejfedést illeti: Aki nem tud Pálnak, azaz az apostoli egyháznak, az Isten gyülekezeteinek erről a tanításáról, az nem fogja gyakorolni, és ez nem is róható fel neki.

Azonban Pál nem azt mondja itt, hogy neki nem szokása versengeni (fura is lenne, ha ezt állítaná, hiszen többször meg van örökítve, hogy vetekedett, vitázott másokkal: ApCsel9:29, 17:2, 17:17, 18:4, 19:8, stb.), hanem azt állítja, hogy "mi", azaz az apostolok, és az Isten egyházához tartozók nem szoktunk férfi létünkre hosszú hajat viselni, sem az asszonyok nem imádkoznak fedetlen fejjel - vagyis itt visszautal az egy mondattal ezelőtti gondolatokra: ""Magatokban ítéljétek meg: illendő dolog-é asszonynak fedetlen fővel imádni az Istent? Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az néki?"" Azt mondja, hogy EZEK nincsenek szokásban az Isten gyülekezeteiben.

Az pedig elég felületes vélemény, hogy ez ne volna fontos kérdés, hiszen itt arról van szó, hogy valaki elismeri-e a felette levő előljáróságot, hatalmat, ami asszony esetében a férje, férfi esetében a Krisztus, Krisztus esetében pedig az Isten. Ha neked mindegy, hogy megcsúfolod-e a Felkent Jézust imádkozás közben, az a te dolgod, de erre mégsem lehet azt mondani, hogy lényegtelen téma.

A kipa viselése a zsidóknak nem vallási előírás, hanem inkább népszokásnak lehetne hívni. A zsidók kb. a 4. századtól fedett fővel imádkoznak. Gyakori volt, hogy az imasálukat tették fejükre, úgy imádkoztak. Ezzel szimbolizálják azt, hogy a Törvény betakarása alatt vannak , és ezáltal az Örökkévaló védelmében,

jelenlétében. Vagyis a fedett fővel való imádkozás egyáltalán nem Isten ellen való.

Ennek magyarázata, hogy a római korban minden szolgának fedetlen fővel kellett ura előtt megjelennie. A zsidók a zsinagógában befedték a fejüket, ezzel megkülönböztetve Istent a földesúrtól. A keresztények ugyan ezen okok miatt, csak másik oldalról megközelítve nem viselnek a fejükön semmit, mert a keresztény álláspont az, hogy ha az uruk előtt hajadonfőtt, akkor a legfőbb Úr előtt főleg hajadonfőtt kell lenni.

Ha egy zsidó valamilyen okból keresztény templomban vesz részt misén v. istentiszteleten, akkor a keresztényekkel szembeni tisztelete jeléül nem tesz a fejére kipát, viszont u.e. elvárható bármely nem zsidó embertől, ha a zsinagógába szertartásra megy.