Ki vagy mi az a hűséges rabszolga? Hol írnak róla?

*** w05 9/15 22. o. 9. bek. Járjunk továbbra is úgy, ahogyan Jézus Krisztus járt! ***

Az ’úr’ nem más, mint Jézus Krisztus. A „rabszolga” a felkent keresztények földön élő csoportja. Jézus ezt a rabszolga osztályt bízta meg azzal, hogy törődjön földi érdekeivel, és gondoskodjon időszerű szellemi táplálékról. A ’hű és értelmes rabszolgán’ belül egy képesített felvigyázókból álló kis csoport alkotja a Vezető Testületet, mely a rabszolga osztályt képviseli. Ők irányítják az egész világon folyó Királyság-prédikáló munkát és a szellemi táplálék megfelelő időben történő kiosztását. Krisztus így a szellemmel felkent „hű és értelmes rabszolga”, valamint annak Vezető Testülete által vezeti a gyülekezetet.

Már ne haragudj de a teremtő és Jézusnak való rabszolgaság, nem szó szerint értendő.

Maga Mária is rabszolgának nevezte saját magát, mikor Gábriel angyal felkereste, hogy fiút fog szülni.

sőt több hűséges szolgának, rabszolgának nevezte magát aki így tisztelte mag a teremtőt, hogy szívesebben rabszolgája neki mint másnak.

(Lukács 1:46-48) 46 Mária pedig így szólt: „Magasztalja a lelkem az Urat, 47 és nem tudja megállni a szellemem, hogy ne örüljön felettébb az Istennek, az én Megmentőmnek, 48 mert rátekintett rabszolgalányának alacsony sorára.. . .

(Jelenések 7:3) . . .Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg el nem pecsételjük a mi Istenünk rabszolgáit a homlokukon.”

Az első században a rabszolgák úgy ’övezték fel derekukat’, hogy a ruhájuk végét az övük alá gyűrték, mert így könnyebben tudtak kemény fizikai munkát végezni. A keresztényeknek tehát lendületesnek, jótettekben buzgónak kell lenniük. Harcolniuk kell az ellen a hajlam ellen, hogy „restek” legyenek, és szellemi tétlenségbe süllyedjenek, talán amiatt, hogy energiájukat élvezetekre vagy anyagias törekvésekre használják fel. Inkább ’bőven legyen tennivalójuk az Úr munkájában’,

Zsömle/lány

Még mindig nem érted: szándékosan rosszul fordították, rossz szóval helyettesítették be a "szolga" és a "sáfár" szavakat a "bibliátokban". Más a sáfár, más a béres, más a szolga, más a rabszolga és mások a fiak. Ezzel a "rabszolgázással" csak a felekezetetekhez való eltúlzott hűségeteket próbálják erősíteni és megelőzni, hogy bizonyos kellemetlen kérdéseket feltegyetek. Hiszen "ha a bibliában is benne van" akkor átvehetik a rá való hivatkozással Isten tekintélyét, hisz "ők csak ugyanazt mondják, hogy". A szolga fizetségért végez szolgai minőségben szolgai (vagy inkább "szolgálói") munkát. Ha bemész egy étterembe, szerencsés esetben, hamarosan oda fog menni az asztalodhoz egy "felszolgáló". Ha beülsz egy taxiba, fizetsz a sofőrnek, aki arra az időre, bérben, rendelkezésedre bocsátja a gépjárművét és az autóvezetői képességeit, jogosítványait és helyismeretét, akkor "szolgáltatást" kapsz, ahogy akkor is "kiszolgálnak" amikor a szállodába belépve kitárja előtted az ajtót a londiner és felviszi a bőröndjeidet a szobalány által előkészített szobádba. Ha megtehetnéd, hogy saját sofőröd, szobalányod, inasod, komornyikod stb. legyen, akkor azok lennének a te "szolgáid", akik ellentételezésért cserébe (vagy mondjam jutalomnak/kompenzációnak?) megteszik, amit "parancsolsz" nekik, vagyis a diktátumaidat/direktíváidat végrehajtják. Tehetik ezt "szemnek szolgálva" vagyis látszatmunkát végezve ímmel, ámmal, amikor épp ott vagy és a fennmaradó időben, amikor kikerülnek a látó/halló teredből, elodázzák, vagy teljesen félreteszik a munkát, amit kiadtál nekik, magyarul: lógnak. És tehetik állandó fegyelmező jelenléted és további, folyamatos ösztökélésed, útmutatásod, vagy parancsaid újbóli ismételgetésének szükségessége nélkül, elvből és hivatástudatból, hűségesen.

A rabszolgák általában háborúk áldozatai, foglyok, akiket elhurcoltak otthonaikból és kényszermunkára kötelezték őket fenyegetéssel. Az ő esetükben nem beszélhetünk "hűségről", csak abban az esetben, ha felszabadítja őket a gazdájuk és ők úgy döntenek, hogy továbbra is a gazdáikat szolgálják. A múzesi törvényekben volt ilyenre lehetőség és példa is. Ahogy olyan is volt, hoyg tartozás miatt vált valaki rabszolgábvá. De ezek mindegyikében azonos a kényszer megléte, ami a szolgák esetében nincs jelen, mivel szabadok. A ti írásotokban a fordító szándékosan felcserélte a szolga szót a rabszolga szóval. Így már érted?

Kedves Hazardteam.

A következő verseket, egy Károli Gáspár fordításból linkeltem.

Érdekes megfigyelni, hogy az egyik versben Sáfárként beszél róla, a másikban szolgaként.

És más fordításokban, (nem csak a "miénkben") is így van írva, sőt rabszolgaként.

Ezért írtam, hogy nem szó szerint kell venni ezt a kifejezést.

Mi önként vagyunk szolgák, nem kényszerítésből.

Gondolj arra, amikor a Mózesi időkben valaki az Uránál maradt, mert jó volt neki ott élni, és szolgálni, ekkor egy árral át szúrták a fülét.

12,42 Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, [Mát. 24,45-47.] kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében?

12,43 Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!

12,44 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt.

Tisztelettel, Zsömle/lány

Vidiripi

Szolga de nem rabszolga. S igen ÖNKÉNT szolgál neki s nem rabszolgaként. Zsömle/lány!

Értünk, keresztényekért nagy árat fizetett valaki, igaz? Hogyne lennénk a rabszolgái?!

Gusev