Hiszel Istenben? Ki Isten tulajdonképpen? Ő hogyan született, kitől? Vagy csak úgy lett?

Valóságos személy-e Isten?

Héb 9:24: „Krisztus . . . magába az égbe [lépett be], hogy most megjelenjen az Isten személye előtt értünk.”

Ján 4:24: „ Az Isten Szellem.”

Ján 7:28: „valóságos az, aki küldött engem” — mondta Jézus.

1Kor 15:44: „Ha van fizikai test, van szellemi is.”

Vannak-e olyan érzései Istennek, mint az élő embereknek?

Ján 16:27: „maga az Atya vonzalmat érez irántatok, mivel ti vonzalmat éreztetek irántam, és elhittétek, hogy az Atya képviselőjeként jöttem el.”

Ézs 63:9: „Minden gyötrelmükben gyötrelmet élt át . . . Szeretetében és könyörületében megváltotta őket.”

1Tim 1:11: „a boldog Isten.”

Volt-e Isten létének kezdete?

Zsolt 90:2: „Mielőtt a hegyek megszülettek, s mintegy vajúdva világra hoztad a földkerekséget és a termékeny földet, időtlen időktől fogva időtlen időkig te vagy Isten.”

Ésszerű ez? Értelmünk nem képes teljesen felfogni. Ez azonban nem nyomós ok az elutasításhoz. Vedd figyelembe a következő példákat: 1. Az idő. Senki sem képes megmondani azt a bizonyos pillanatot, amikor az idő kezdetét vette. És tény, hogy még ha az életünk véget ér is, az időnek nincs vége. Mégsem vetjük el az idő fogalmát csak azért, mert vannak olyan jellemzői, amelyeket nem tudunk teljesen megérteni. Ellenkezőleg, hozzá igazítjuk az életünket. 2. A világűr. A csillagászok nem találják sem azt, hogy hol kezdődik, sem azt, hogy hol ér véget a világűr. Minél messzebbre hatolnak a világegyetembe fürkésző tekintetükkel, annál nagyobbnak vélik. De nem utasítják el azt, amire a bizonyítékok mutatnak; sokan úgy utalnak a világegyetemre, mint ami végtelen. Ugyanez az alapelv vonatkozik Isten létére is.

Más példák: 1. A csillagászok azt mondják, hogy a Nap hőmérséklete a magjában 15 millió Celsius-fok. Elvetjük-e ezt a kijelentést csupán azért, mert ekkora meleget képtelenek vagyunk elképzelni? 2. Azt mondják, a Tejút kiterjedése olyan nagy, hogy 100 000 évre lenne szükség ahhoz, hogy egy 300 000 kilométer/másodperces sebességgel haladó fénysugár átmenjen rajta. Képesek vagyunk igazán felfogni egy ekkora távolságot? Mégsem kételkedünk benne, mert tudományos bizonyítékok támasztják alá.

Mi az ésszerűbb? Az, hogy a világegyetem élő, értelmes Teremtő alkotása, vagy az, hogy élettelen kezdettel, intelligens irányítás nélkül, véletlenül alakult ki? Egyesek azért fogadják el az utóbbi változatot, mert egyébként el kellene ismerniük a Teremtő létezését, akinek tulajdonságait képtelenek teljesen megérteni. De közismert, hogy a tudósok sem az élő sejtben levő gének működését nem értik teljesen, sem azt, hogy mi határozza meg ezeknek a sejteknek a növekedését. Még az emberi agy működését sem értik egészen. Mégis ki tagadná, hogy ezek léteznek? Valóban elvárhatjuk, hogy mindent felfogjunk arról a Személyről, aki oly hatalmas, hogy létre tudta hozni a mérhetetlenül bonyolult tervezésű és elképesztő méretű világegyetemet?

Fontos-e Isten nevének használata?

Róma 10:13: „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni.”

Ez 39:6: „megtudják az emberek, hogy én vagyok Jehova.”

Jézus ezt mondta Atyjának: „megismertettem velük [igaz követőivel] a nevedet, és meg is fogom ismertetni” (Ján 17:26).

"Az időnek sincs eleje meg vége. örökké folyik."

sajnos a tudomány jelenleg nem ezt vallja... mellesleg a kereszténység sem.