Mihez kezdjek, ha borzasztó nagy teher a vallásom, de nem tudok mi tenni ellene?

Nénikének tudnia kéne, hogy szektás testvérei éppen hogy be szeretnének vonni az egyházba. És ha nem gyűlölködne, talán árnyaltabban fogalmazna. De ez az ő problémája.

A tiéd az, hogy keveset tudsz, de elég értelmes vagy ahhoz, hogy észleld a körülötted lévő események ellentmondásait. Átlátod, hogy sokszor nagyon más a prédikáció és a tett, akár egyházi, akár világi. Szeretnél tisztán látni mert ez belső igényed. Szeretnél a bizonytalanságból bizonyosságot, mert szeretnél helyesen cselekedni.

Ez a belső igény elég is a boldoguláshoz. Mindössze annyit kell tudnod, hogy hosszú és fárasztó az út, mert sok tanulást, állandó összevetést igényel. És menet közben hogyan tudsz dönteni? A legtöbb esetben úgy, hogy a belső ösztöneidre hallgatsz, problémamegfogalmazásodból, stílusodból azt gyanítom, jók azok, csak még kicsit kialakulatlanok.

Figyelmesen tanulmányozd a környezeted. Tudnod kell, hogy alapvető természettörvény a harmónia és egyensúly. Továbbá az, hogy mindig a nagyobb erő érvényesül. Mindig. Ha ellentmondást tapasztalsz egy dologban, keresd az indítékot, a célt. Kérdezz óvatosan rá az ellentmondásra, sokszor jobb, ha olyantól, aki nem érdekelt. Jobban várható, hogy elfogulatlan választ kapsz.

Most ne foglalkozz a vallásod ellentmondásaival, azok mélyebbek, több ismeretet igényelnek. A vallásnak megfelelni nem templomba járással, hanem az eszmeiségének betartásával (ami nem feltétlenül azonos a konkrét parancsaival, főleg nem feltétlenül papjai kijelentéseivel). A vallás eredeti eszméinek betartása lényegében azonos a tiszta erkölccsel. Ne ölj. Ezt a törvény is tiltja. Ne lopj. Ezt is. Ne paráználkodj. Vagy szívesen szórakoznál bárkivel és nyílt színen? És így tovább. Viszont ha kötelező bizonyos szertartásokra járnod, ne térj ki előle. Ez az az erő, amely ma még erősebb nálad, legyőz, ha szembeszállsz. Ez nem kétszínűség, hanem a józan ész hatalma. És sok mindent onnan is lehet hasznosítani, ha figyelmesen szemléled.

És semmiképpen ne érezd magad bűnösnek, akkor se, ha annak akarnak kikiáltani. Lépj túl rajta. Ehhez elég, ha arra gondolsz, ellene cselekedtél-e valamilyen fontos erkölcsi elvnek. A többi lényegtelen és nem fontos, ha alaposabban tanulmányozod, rá fogsz jönni.

"Nemrég pont arról volt szó, hogy csak akkor helyes, hogy misére járunk, hogyha nem megszokásból, hanem Isten szeretete miatt tesszük, én erre majdnem elbőgtem magam. Borzasztóan zavar ez az egész, de nem tudok már iskolát váltani.

Csak tanácsot akarok kérni, hogy mire gondoljak, vagy mit csináljak, hogy ne érezzem magam ennyire bűnösnek?"

Isten szeretete miatt??? Kérdező,tudom,nem fog tetszeni amit most írok,de félre vagy vezetve.Isten egyáltalán nem kéri azt,hogy bárki is templomba járjon,se a szeretete miatt,se a nem szeretete miatt.a templomba járás egyházi találmány.sajnos az a probléma,hogy az egész katolicizmus bűntudatra épít,mert így könnyen lehet irányítani az embereket.Hiszen aki bűnösnek érzi magát,az nem mer elszakadni az egyháztól,nem mer ellent mondani.nehéz ügy.Ha folyamatosan mossák az ember agyát,nehezen tud megszabadulni a belé nevelt dogmáktól.

Igyekezz szeretni magad,és ne érezd magad bűnösnek,mert senki sem tökéletes.De az is jusson eszedbe,hogy az emberektől nem számíthatsz feltétel nélküli szeretetre,de Istentől igen.

Szankcionálják valahogy azt, ha nem jársz misére? Egyest kapsz, vagy intőt, vagy származik belőle bármiféle hátrányod? Mert ha nem, akkor ne menj, és kész.

Ha származik belőle hátrányod, az már rég rossz. A vallást senkire sem lehet rákényszeríteni. (Mi is vallásosan neveljük a lányunkat, de ha később úgy dönt, hogy más utat választ, nem fogjuk erőnek erejével kényszeríteni.) Ez esetben a legjobb, amit tehetsz, hogy elücsörögsz misén, kibírod valahogy.

Ha hiszel az Úrban, csak éppen a katolikus egyház tanaival nem értesz teljes mértékben egyet, érdemes lenne más felekezet után nézned. Ha őszintén keresed az igazságot, meg is fogod tudni találni.