Neked mit jelent ez?

Szia!

Lelki teher mentességet és tiszta tudatot!

a lelki szegények = akik érzik, hogy szegények, tehát hiányzik valami, szükségük van valamire, akik keresnek

és ők boldogok, mert addig-addig keresnek, míg az Istent és a belső békét (mennyek országát) megtalálják.

Szia!

A bibliai tanítás szerint minden ember szegény. Mindannyiunkat kifosztott, kisemmizett az énközpontúság. Ahelyett, hogy szereztünk, nyertünk volna vele valamit – amiként hittük vagy hisszük is – tönkretett és cserbenhagyott valamennyiünket. Ösztöneink kormányozhatatlanok, érzéseink állhatatlanok, gondolkodásunkban a büszkeség rakott fészket. Szánandóan gyengék és esendők vagyunk. Ha jót szeretnénk tenni, valami észrevétlenül rabul ád a rossznak, és a jót akarva is csak addig jutunk el, hogy a rosszat tesszük (lásd Római levél 7. fejezet).

Gyengeségünk legmegrázóbb dokumentuma a tanítványok elalvása a Getsemáné-kertben. Ők, akik szerették Jézust és "készek lettek volna vele mind a halálra, mind a tömlöcre menni", "nem tudtak egy óráig sem vigyázni". Amit egykor Ésaiás próféta így fejezett ki: "Minden fej beteg és minden szív erőtelen" (Ésa. 1:5), Jézus a következőképpen vonatkoztatta követői esetére is: "A lélek ugyan kész, de a test erőtelen" (Mt. 14:38). Semmi nem mutatja ugyanis jobban szegénységünket, erőtelenségünket, mint az, hogy azt sem tudjuk megvalósítani, amit mi magunk elhatároztunk, és nagyon akarunk.

Mindannyian szegények vagyunk tehát, de Jézus azokat nevezi csak boldogoknak, akik elismerik szegénységüket. Akik nem magyarázkodnak, nem keresnek önigazolást, nem készítenek újabb menleveleket hibáikra. A lelki szegénység: tudatában lenni erőtelenségünknek és vágyakozni arra, hogy valaki megerősítsen, támogasson bennünket.

A Biblia sok példával és élettörténettel szolgál erre. Beszél arról, hogy a lelki szegénység tudata már ifjúkorban kialakulhat, mint Salamon király esetében. Amikor uralkodásra jutott, Salamon nem hatalmat és gazdagságot kért Istentől, hanem bölcsességet, és kérését így indokolta meg: "Én kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni" (I. Kir. 3:7). Ez a kifejezés azt jelentette: "Én olyan gyengének érzem magam, mintegy gyermek, hogy valamit elkezdjek és véghez is vigyek." Ezért kaphatott Salamon azután értelmet és erőt is, mert szegénységét király létére sem rejtette el.

A "gyermek" kifejezést Jézus is a "lelki szegénység"-hez hasonló értelemben használta. Hogy ez a boldogsághoz vezető út első és kikerülhetetlen lépcsőfoka, így hangsúlyozta: "Ha olyanok nem lesztek, mint ezek a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába"(Mt. 11:25). Máskor azért adott hálát az Atyának, hogy "a kisdedeknek megjelentette igazságait" (Mt. 11:25, vö. Mt. 21:16). Ezzel azt fejezte ki, hogy Isten szélesre tárta a boldogság kapuját, mert a kiindulópontot nem a gazdagságban, hatalomban, műveltségben határozta meg, hanem egy mindenki számára elérhető lelki beállítódásban.

Beszél azonban a Szentírás arról is, hogy gyakran szinte az egész élet rámegy, míg az ember eljut a valóságnak a beismeréséig. Jákób élettörténete, Manassé király megtérése az igazságtól való ötvenöt évi kemény eltávolodás után, Nabukodonozornak megalázkodása az őrültség fenyítéke alatt, mind ezt példázza (I. Móz. 27–32., II. Krón. 33., Dán. 4.). Sokszor megesik, hogy hibás döntéseink következtében a tékozló fiú moslékos vályújáig süllyedünk, míg végre elveszettségünket előbb önmagunknak, majd Istennek feltárni merjük (Lk. 15:17–19). Milyen tragikusaz emberi élet: fáj a hiány az anyagiakban, panaszkodunk, ha társadalmi megbecsüléstől esünk el, de nem szenvedünk eléggé lelki hibáink, jellembeli fogyatékosságaink miatt.

A lelki szegénység nem megtérés még, de átalakulásunknak első megragadható mozzanata: a valóság felismerése. Nélküle nincsen igazi megbánás, mely a konkrétbűnökön túl magára a bűnös állapotra is rádöbben, és melyet Jézus a következő boldog-mondásban "sírás"-nak nevezett. Ebből következőleg, a lelki szegénység sohasem veszíti el kulcsszerepét az ember életében. Hitre jutott és abban komolyan élőemberek is csak lelki szegénységük tudatában folytathatják fejlődésüket. Különben a farizeus (Lk. 11:28) és Laodicea (Jel. 3:15–17) álgazdagsága veszélyes akadályt képez a lelki növekedésben. Isten tehát a lelki szegénység beismeréséből indítja útjára vagy indítja el újra közeledésünket Őhozzá. Az Úr bűneset utáni első ígérete, az ősevangélium szavatolta, hogy a Szentlélek küzd majd minden emberben, hogy "ellenségeskedés" legyen benne a rosszal szemben (I. Móz. 3: 15). Valahányszor érezzük magunkban gyengeségünk fájó, de túlzásoktól mentes és valóságos tapasztalatát, az az isteni erő munkálkodik érettünk, aki a fájó felismerés keserűségét a megoldáshoz vezetés édességével veszi el.

Vagyis nem pusztán azért boldogság ez, mert az igazság előtt meghajtjuk fejünket. Önmagában még ez a keserűség nem szolgálna rá, hogy boldogságnak nevezzük. Azért boldogság lelki szegénységünk beismerése, mert Isten erre rögtön megvilágosítani és cselekedni tud, hogy segítségünkre siessen. A szabadságunkat végtelenül, még elveszett állapotunkban is tisztelő Isten ezzel kap felhatalmazást, hogy mennyei erőket indítson meg érdekünkben. Isten csak annak adhat, aki szegénységének tudatában őszinte szívvel kér Tőle. "Éhezőket tölt be javakkal, gazdagokat elküld üresen" – mondja Mária Erzsébet előtti hálaéneke (Lk. 1:53). Igen, nagy boldogság, ha valakivel Isten már a saját beleegyezésével is törődhet.

Üdv. Péter

Örülök, hogy ilyen normális, igaz, hasznos válaszok születttek!

Nem tudtam megálni, hogy ne köszönjem meg;)

Kedves kérdező!

A lelki szegények azok, akiknek szükségük van Istenre.

Áldás, békesség!

Mihály

Szellem koldusai: a görög kifejezés – úgy tűnik, szándékosan – homályos, különös, ezért többféleképpen is értelmezhető: 1) koldus / nincstelen szelleműek vagy koldusok / nincstelenek a szellemükben. Ez az Újszövetség egészének fényében olyan embereket jelenthet, akik a szellemükben súlyos, nagy hiányként élik meg az igazságban és szellemi erőben való tökéletlenségüket, s emiatt bensőjükben Isten irányában egy nincstelen koldus magatartását veszik fel, mint akik teljesen Isten irgalmára, kegyelmére szorulnak, semmit sem tudnak nyújtani Neki, mindent ingyen kegyelemből várnak. De értelmezhető úgy, ahogyan a fő szövegben áll: 2) a Szellem koldusai. Ez olyanokra vonatkozhat az előbbihez hasonlóan, akik koldusként, nincstelenként könyörgik Istentől a Szent Szellemet. Jelenti ezt is: 3) Koldusok / nincstelenek a Szellemben, vagy szellemi koldusok / nincstelenek, azaz olyanok, akik lemondanak minden anyagi javuk feletti rendelkezésről Isten országáért (akár a szó szoros értelmében, ahogyan az apostolok tették, akár abban az értelemben, hogy minden tulajdonukat mintegy sáfárként kezelve azokat nem saját, hanem Isten tulajdonának tekintik, és a javaik feletti rendelkezési jogot teljesen átadják Istennek). Jézus minden bizonnyal mindhárom jelentést beleértette. Mindenesetre egyet biztosan nem jelent: lelki szegényeket abban az értelemben, ahogyan ezt sokszor érteni szokták: együgyűeket! (Megjegyezzük, hogy az itt szereplő görög ptókhosz szó jelentése nem egyszerűen szegény, hanem teljesen nincstelen ember, koldus; a pneuma pedig nem lélek, hanem szellem. Ezt a mondatot tehát drasztikusan félrefordították a magyar bibliafordítási hagyományban.)

(forrás:újexodus)

A lelki szegény nem azt jelenti, hogy érzelmek megjelenésétől mentes (ami nem egyenlő az érzéketlennel)?

Példaként nem vágyódó, nem ragaszkodó, nem gyűlölő, nem lobbanékony, nem temperamentumos, nem aggódó, nem irigy, nem türelmetlen. Ugyanis amikor ezeket teszi az ember, akkor Péter által említett énközpontúság, egótól fűtöttség nyer érvényt, és valljuk meg nem is éppen kellemes érzés bármelyiket átélni ezek közül.

üdv

27/F

LastOne.Left