A Bibliában lehet elütés vagy helyesírási hiba?

Mint minden könyvben, így a Bibliában is lehet elgépelés. Hidd el, ettől függetlenül a kiadók jól megszerkesztik, és kiadás előtt több emberrel is átolvastatják az ilyen elgépelések miatt.

A szakdolgozatom csak 38 oldal, 3 emberrel olvastattam át, mielőtt beköttettem, és még mindig találok benne 1-2 nyomdahibát.

Az akkori átlag görögnyelvű írástudó nem ismerte a kis és nagybetűk közötti különbséget. A Septuagintában a tetragrammaton átírásai (küriosz, theosz) mind kisbetűek.

Több másolat is létezik, de a különbségek jelentéktelenek.

Az, amiről te beszélsz, az nem a Biblia, hanem a katakombáknak a megmaradt feliratai.

Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levelére gondolsz? Megnéztem, az én Bibliámban 1,24-nél is nagy I-vel szerepel az Isten. A tiedben nyilván nyomdahiba.

Azt ugye tudod, hogy az Újtestamentumot több ember írásaiból állították össze, és az egyes iratokat később a kor szükségletei szerint átírták, kihagytak vagy betoldottak részeket. Születtek olyan iratok, amelyek nem őrződtek meg, másokat megőriztek, azonban módosítottak rajta.Ezért olyan gyakoriak az ellentmondások és az érthetetlen részek benne.

Oké, semmi gond! :))

Amúgy megnéztem én is a Római Levelet, Szent Jeromos Bibliatársulat kiadása, Bp., 1997. És nagy I-vel írja Istent, tehát a tiedben van elgépelés.

Ha általánosságban csak idézni akarsz a Bibliából, akkor alapesetben nem kell semminek az írásmódját átjavítani, de az ilyen (több válaszoló által példaként felhozott) elírásokat, nyomdai hibákat nyugodtan átírhatod úgy, hogy legalább érthető legyen, vagy hogy ne legyen zavaró.

A Róma 1:24-nél, ahol "Isten" helyett "isten" van a szövegben, mérlegelés után megállapítható, hogy a Biblia egyetlen Istenéről van szó, ezért a nagybetűs írásmód a helyes. (Amúgy a Bibliában több helyen is találhatunk kis kezdőbetűvel írt "isteneket". Nagybetűvel csak akkor kell írni, ha az Istenről mint egy személynek a tulajdonnevéről van szó.)

Előfordulhat (pl. szakmai v. tudományos szövegben, ahol nagyon ügyelni kell a pontos idézésre), hogy nem akarod az írásmódot egy idézetben megváltoztatni, de jelezni akarod a félreértések elkerülése végett, hogy nem te vétettél hibát. Ilyenkor lehet így idézni:

"Annak okáért adta is őket az isten (sic!) szívük kívánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék;" (Róma 1:24, Károli Gáspár ford., Egyetemi Nyomda, Budapest, 1990.)

A "sic!" azt jelenti latinul, hogy "így!", amit akkor szoktak egy idézetben használni, ha az idézett szöveg eredetijében van valamilyen nyelvhelyességi vagy helyesírási hiba, hogy az olvasók lássák: nem mi, akik a szöveget átvettük, írtuk rosszul. Ez azért lényeges, mert elvileg ha szerzővel és kiadással megjelölöm a forrást, ahonnan idézek, akkor egy betűt sem változtathatok meg benne.

Azt tudni kell, hogy a Károli-fordítás egy több mint 400 éves magyar szöveg. A betű szerinti idézés azért is lenne nehézkes belőle, mert ma már nem minden kiadás olyan, hogy 100%-ban betű szerint a 400 éves vizsolyi bibliát követi, mivel tudvalévő, hogy abban is voltak nyomdai és helyesírási hibák, illetve időközben sok szavunknak más lett az elfogadott írásmódja (pl.: eredetiben: bölcseség - mai elfogadott: bölcsesség), amiket néhány kiadásban korrigáltak, néhányban meg nem. Holott mindegyik úgy van kiadva, hogy ez a Károli Gáspár fordítása. Mivel mai szemmel könnyebb úgy olvasni, hogy "bölcsesség", mint hogy "bölcseség", és tudjuk, hogy a szó jelentése jottányit sem változik ettől, ezért nyugodtan lehet például az ilyeneket két s-sel idézni. (Nekem pl. az elektronikus bibliámban eleve ki is vannak az ilyenek javítva.) Persze ettől még az olyan régies szóalakokat, hogy "vala" meg "evék" stb. nem kell bántani.

(Egyébként az azért sem lenne jó, mert a Károli által használt magyarban még többféle igeidő volt, mint a ma használt 3 - múlt, jelen, jövő -, és a figyelmes olvasónak így még gazdagabb a szöveg!)