Hogyan zajlott a megtérésed?

Hát az úgy kezdődött, hogy. Szóval. Elindultam itthonról. Elég sokáig kellett mennem, megsimogattam Alex kutyát is, de végül megtértem a kertbe. És így volt ez nálam. :D

__________________________________________________________

Lehet lepontozni, bocs, de most sz*r kedvem van ezért írtam. :) Am nem tértem meg, de hiszek Istenben. De benne, és semmi és senki másban. És benne is csak addig, amíg a logika engedi. Én eléggé logikusan gondolkodok, s sokmindenben nem tudok egyetérteni, ami a biblibában írva vagyon, sem pedig az egyházzal. Utóbbival iszonyatosan nem, és mérges is vagyok rá. Istenben (vagy ki hogyan nevezi) hiszek, de, mint mondottam, én abban az Istenben hiszek, akiben, és nem abban, akit valakik kitaláltak nekem/nekünk. Nem mondom, hogy saját Isten, mert mindannyiunké, de részint az enyém is, és őbenne hiszek.

Család, egy akkor szerelemnek hitt kapcsolat ami rásegített ahhoz, hogy elmenjek gyülekezetbe. Itt magával ragadott a milliő a hangulat és a már bennem lévő dolog nyíltá vált.

Hát remélem érted, h mire gondolok.

Megtörtént a saját akaratomból való keresztelkedés.

Aztán egy szép napon,elmentem egy forró nyári napon az alkalomra, ahol egy férfi felállt a gyülekezetből és elkezdett beszélni a paráznaságról, a kívánatos női testrészekről, amelyek abban a melegben ki és fel villannak.

Eltelt kábé 1 vagy 2 hét, amikor kiderült , h a férfi azért beszét erről, előre nem megbeszélve az ottani pásztorral, mert az én öltözékem parázna gondolatokat indított el, és rosszalóan nézett rám. Nekem szólt a beszéd, de én nem vettem magamra, sőt észre sem vettem.

Különben egy bokáig érő nadrágban voltam, és egy olyan felsőben, amelyiknek az egyik oldala rövid újjú a másik oldalán pedig nincs újj. szóval, olyan asszimetrikus.

Ezt a pásztor felesége mondta el és figyelmeztetett, hogy nem volt megfelelő az öltözékem.

Aztán még hallottam olyan zagyvaságokat , amiktől elhűltem és azt mondtam, akkor köszönöm nekem ebből ennyi elég volt!!!!!!

Szeretem Istent és Ő is szeret engem. Neki kell megfelelnem és nem embereknek, akik butasággal saját dolgaikat akarják a másokra erőltetni.

A.

Csak nem bíom megállni, hogy ne írjak itt is:) Amikor valami nagyon bennem van, akkor arról nem lehet hallgatni:)

Mindenképpen kell egy olyan ember, akivel tudsz beszélgetni. Jó, ha pap vagy lelkész, de egy igazán hívő ember is ugyanolyan jó. Előkerülhet általában a hit kérdései, a benned levő kérdések, amit nem értesz vagy nem tudsz elfogadni. Ezek a beszélgetések egyre személyesebbé alakulnak általában és így a Te életed, eseményeid, bűneid átbeszélése is előjöhet. Minden vallásban máshogy van, de én pl. katolikus vagyok, nálunk a gyónás csak pap előtt elképzelhető, de sok kisegyházban bárkinek elmondhatod a bűneidet.

Fontos a Biblia olvasása és az, hogy rendszeresen járjj el misére/istentiszteletre és egy olyan közösség is jó, ahol nagyjából veled korabeliekke tudsz beszélgetni ilyen kérdésekről sé együtt is imádkozhattok.

Ritka az olyan megtérés, hogy letérdel, elmond egy imát és attól megváltozik minden és az mégritkább, hogy ez tartós is lenne, de láttam ilyet. Isten nem kényszerít semmire, nem fog erőszakkal odarángatni sehova, a legtöbbször ez egy hosszabb folyamat. Megismeresz egyházakat, beszélgetsz, eljársz alaklmakra, olvasol, gondolkodsz, próbálasz beszélgetni Istennel és aztán lassan egyre személyesebbnek érzed ezt a kapcsolatot. A megtérést sokszor valami látványos dolognak várjuk, pedig sokszor csak annyi, hogy kimondod Istennek, hogy "Igen, mostantól Veled szeretnék egy kicsit jobb lenni" és ezt napról napra próbálod megélni. És persze, hogy nem fog mindig sikerülni, de előbb-utóbb majd csak összejön:))