Vajon valóban Istenhez méltó, szent módon dicsérik az Örökkévalót az ú. n. "keresztény rock" által?

Kedves metálos!

Nekem egy porcikám sem kívánja az ilyen koncerteket, alkalmakat, inkább csak nyűg, fáradság, megterhelés. A belső, újjászületett emberemnek ez teljesen idegen. Ha neked ez belefér, ám csináld, de azt nem lehet eltagadni, hogy maga a stílus negatív hatású és egyáltalán nem az Isten dicséretére lett létrehozva.

És dehogy irigylek én bármit is! Költsön annyi pénzt, akinek indíttatása van, amennyit csak akar az ilyen felesleges, agymosó cuccokra, mint az a Hillsong-os női oktató-csomag. Az azonban bizonyos, hogy ez a fajta üzletelés az Isten(ének hazudott) dolgokkal gonosz.

És vajon az idézett dalszöveget feltétlenül csak ezen a módon lehet előadni? Nincs más módja a tanúságtevésnek, csak ez a felfokozott, vadulós, gitárszólós dübörgés? Nem gondolnám. Amúgy is, általában a szövegekkel nincs gond - bár ott is akad túl nyálas, meghatni akaró - hanem maga a muzsika az, ami teljesen eltaszít magától, legalábbis engem. Nem is tudtam meghallgatni végig a linkedet, egyszerűen nem esett jól.

Kedves 40-es válaszoló!

Nem gondolnám, hogy a techno és a rave alkalmas az Isten dicséretére. Ugyanolyan mértékben kifacsarodott életstílus kötődik hozzájuk, mint a világi rockzenéhez, egyáltalán nem való istentiszteletre.

És egyik esetben sem a résztvevők jóakaratát kérdőjelezem meg, lehet, hogy szeretetből vannak együtt, mégsem helyes amit csinálnak. Az ember előtt sok minden jónak tűnik, de Isten csak az egyenes, tiszta, szent imádatot fogadja el.

>Következtetni tudok a tettekből a szándékra, ahogy nálad is, de halvány gőzöm nincs arról, hogy a te lelked milyen zene hangolja dicséretre. Neked sem arról, hogy másokét milyen.<

Pont erről van szó! Az én lelkemet - vagyis inkább szellememet - ne 'hangolja' semmi dicséretre! Ha hangolni, turbózni, felpörgetni kell erre, akkor már rég baj van. Nincs szükségem semmilyen külső hatásra ahhoz, hogy dicsérjem az Istent az én Uram által, bárhol, bármikor énekelek Neki, imádkozom Hozzá, könyörgök. Ez nem függ semmilyen zenétől. Ha csak felajzó zenére lennék képes dicsőíteni a Teremtőmet, akkor bajban lennék.

Tehát. Ha jól értem van egy olyan zenei stílus, ami kedves a fülednek, és ezt olyan szövegekkel hallgatod, ami szerinted hívő jellegű. Ezt saját kedvtelésedre teszed. Erre én azt mondanám, hogy nem feltétlenül szerencsés, de szíved joga.

Van továbbá az istentiszteleti dicsőítő éneklés, ami viszont teljesen más szerintem, és azt gondolom, te is megérted, hogy nem való a gyülekezetbe a fejrázós-fíling.

>Ők ott dicsérik az Urat, én itt, te ott. Ez így van jól. Mert Istennek mindenféle emberek közt van népe, hogy mindenféle emberekből megmentsen némelyeket.<

Persze, mindenfélék vagyunk mi emberek, de Isten csak egyféle, sosem változik, és az általa megadott módja sem változik a dicséretnek. Nem lehet minden hiábavalóságot, istentelenséget azzal elkenni, hogy 'hát sokfélék vagyunk, mindenki úgy csinálja, ahogy akarja'. Nem. Istennél szép rend van és egység. Ha én egy ilyen metál-közösségbe elmennék, a belső emberem nem bírná a dolgot, el akarnék jönni onnan, pedig lehet, hogy hitünk alapján testvérek vagyunk, mégsem tudnék közösségben lenni velük. Ez biztos nem lehet Istentől, mert Ő ugyanazt a szellemet adja mindannyiunknak, ami által Őt Atyánknak hívhatjuk.