Vajon valóban Istenhez méltó, szent módon dicsérik az Örökkévalót az ú. n. "keresztény rock" által?

Kedves yuda!

Részemről olyan életből jöttem, aminek része volt nem csak a PUF, Kispál, Hobó, ilyesmi, de Tankcsapda, Fejbőr, Ramstein, Slayer is belefért. Egyáltalán nem áll távol a természetemtől ez a zene, a lelkecském ma is szívesen hallgat ilyet. De ennek semmi köze az Isten dicséretéhez.

A népzenével semmi gondom nincs, a színpadi show-műsorral már annál több.

Nem is ókori stílusokra vágyom én, azokról nem is nagyon tudunk úgyse semmit, csak annyit akartam megbeszélni a válaszolókkal, hogy hogyan lehet ezt a fajta eksztatikus rockzenét összeegyeztetni az Isten szelíd és csendes hangjával, méltóságteljes jelenlétével, fenségével.

És mielőtt ezt is félreértené valaki: nem azt mondom, hogy csak halkan, visszafogottan, ölbetett kézzel énekeljen az ember (jómagam is tapsolok, csörgőzök, nagy hangon dicsérem a Mindenhatót), csak annyi a meglátásom, hogy a lelkesedésem az Istentől jövő Szellem által növekedjen, ne a dobolás, csápolás, nagy tömegben való táncikálás hatására.

23-as!

>őszinte, ártatlan könnyeit a srácoknak, ami a kérdező propagandájának köszönhető<

Megmagyaráznád, miről beszélsz? Milyen srácoknak propagáltam én bármit is? Miért vádolsz olyasmivel, amit nem követtem el?

Kedves Pietrosol!

A sátorok ünnepét a Teremtő Isten rendelte el. A rockzenével kapcsolatban ezt nem lehet elmondani. Természetesen mindent lehet képmutatásból, megszokásból csinálni, és úgy az Isten ünnepei sem érnek semmit. De ennek nem sok köze van ahhoz, hogy a dicséret módja milyen.

>A legnagyobb zsivaj közepette is történhet veled csoda!<

Persze, de ettől még nem megyek direkt a legnagyobb zsivaj közepére, sem nem generálom azt magam direkt.

>Ha hangulatfokozónak használja valaki,hogy a Teremtőt "érezze" az viszont gagyi!<

Jesz. Ráadásul istentelenség, és olyan hatalmasságok előtt nyit utat, akik nem az igazságot képviselik.

Kedves 27-es válaszoló!

Én azt gondolom, hogy egy zene sok mindenre jó lehet, ha értelmes a szövege, akkor egy jó zene azt alátámasztja, és könnyebben jut el a hallgatóhoz. De. Amikor Isten dicséretéről van szó, ott nem lehet önkényeskedni, hogy 'szerintem ez rendben van', mert egyedül Isten az, akinek joga van meghatározni az imádat módját. És ezt meg is tette.

Ebbe nem fér bele a gitár nyűvése, a dobok állandó, felzaklató ritmusú püfölése, a rajongók előtti színpadi fellépések, akik csodálják a zenészek hangját, technikáját, hogy milyen csodás dallamot tudtak szerezni. Nem. A zenének max. aláfestő szerepe van az énekes dicséret mellett, semmilyen nyilvános hangszeres szólózás, áriázás nem fér bele. Akinek ilyen tehetséget adott az Isten, dicsérje Őt magában ilyen kunsztokkal, de én nem akarom ezt hallgatni, mert nem emberre kell figyelni a dicsőítés alatt, hanem egyedül Istenre.

Nem tudom, hogy ördögi találmány-e a rock-zene, azt gondolom, hogy az ember önmagában is van annyira gonosz, Istentől elszakadt, hogy képes egyedül is létrehozni 'ördögi' dolgokat. De a hatása ennek a fajta életérzésnek, kultúrának, életmódnak mindenképpen káros, ezt nem nehéz belátni ha kicsit körülnézünk, hogy hány rocker élete megy tönkre az ital/kábszer/szex miatt, és hány, mondjuk, csellistáé a szimfonikus zenekarokban.

Aki pedig egy zenével kapcsolatos nehézség miatt elhagyja a hitet/Istent, az tán sosem volt megtérve, mert ilyen dolgoknak nem lehet befolyásuk egy hívő meggyőződésére. Ha nekem most hirtelen mutatna valaki egy olyan tanítást az Írásokból, hogy márpedig muszáj rockzenével dicsérni az Urat, nekem attól még nem omlana össze a hitem.