A párom 41 évesen döntött úgy, hogy lelkésznek kell lennie. Támogatom, de fenntartásaim vannak. Így kell ennek lennie?

14 éve vagyunk együtt. Mindig is fontos volt számunkra a hit és Istennek tetsző életvitel.

Most 40-en túl, úgy döntött beiratkozik teológiára és felhagy mindennel, lelkész szeretne lenni.

Őszinte az elhivatottsága és imponál is nekem, hogy céltudatos, hogy tanulni vágyik és tesz is érte.

Mégis az van a fejemben, hogy ez amolyan férfias kapuzárási pánik (csak szerencsére nem egy fiatal lány az, aki elcsavarja a fejét, hanem Jézus).

Támogatom persze, miért ne tenném. De belül nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez nem csak pótcselekvés a részéről. Hogy ennek valóban így kell-e lennie?

A teológián majd hogyan állnak hozzá? Egy 41 éves, mire végez 46 éves férfira hogyan tekintenek az oktatók, a gyülekezet? Meg egyáltalán én hogyan férek bele majd a jövőképbe?