A párom 41 évesen döntött úgy, hogy lelkésznek kell lennie. Támogatom, de fenntartásaim vannak. Így kell ennek lennie?

Attól függ,melyik vallásról van szó? Teológiát nála idősebbek is végeztek,de az nem biztos,hogy állása is lesz utána. Az viszont biztos, hogy lelkészként nem élhet úgy,hogy nem vagytok házasok.

Gondolom nem azért szereted az urad, merthogy milyen foglalkozást űz, így ha most mást fog csinálni, nem kellene aggódni. Nem római katolikus pap lesz, se szerzetes. Ez a jobbik eset, mert a refiknél nincs cölibátus (bocs :))

Persze azt is hozzátenném, hogy a Biblia szerint nincs ilyen foglalkozás ahogy "lelkész", se megélhetéskereszténység. De ez már másik történet... :)

A mi lelkészünk - bár valamivel fiatalabban - de elég komoly egzisztenciát adott fel, amikor elhívta az Úr. Hozzánk segédlelkészként került, de nagyon hamar önálló gyülekezetet kapott, és hatalmas munkát végzett rövid időn belül. Támogasd a férjed, egyetértek az előttem szólóval: ha Istentől való, akkor minden simán fog menni, ha nem, akkor úgyis elhal.

Nem adhatok tanácsot, mert jóval fiatalabb vagyok. Én személy szerint gyerekkorom óta arról álmodom, hogy református lelkész lehessek, de erről soha senkinek nem mertem beszélni. Sajnos az életem úgy alakult, hogy egy két gyerekes, hajadon anyuka lettem. A párommal soha nem fogunk összeházasodni. Ráadásul ő sajnos elég primitív vallási téren. Megrögzött ateista. De tiszteletben tartjuk a másik világnézetét. A gyerekeimet természetesen vallásosan nevelem.. Tudod, életem végéig bánni fogom, hogy olyan embert választottam, akinek semmit nem jelent a hit, a vallás, az erkölcsös, megfontolt élet. Hiába szeretem őt, ez nem elég. Bármit megadnék azért, ha olyan ember lenne a társam, aki támogat abban, hogy egy ilyen csodálatos hivatást válasszak, amivel más embereket szolgálhatok és segíthetek. Ha a helyedben lennék, én mindent megtennék azért, hogy egy ilyen nemes célt - talán a legnemesebbet - elérhesse az, akit szeretek..