Ateisták! Hány éves korotokról valljátok magatokat annak, aminek?

Sosem tudtam őszintén hinni Isten létezésében. Próbálkoztam vele, mert azt hittem a nagyszüleim elmondása alapján, hogy az a normális, ha hiszel benne. És évekig (kb 8-14 éves koromig) őrlődtem rajta, hogy mi a gond velem, hogy én nem tudok hinni. Aztán évekig (kb 15-19 éves koromig) vállat vonogattam és azt mondtam, hogy büntessen csak meg az Isten, de akkor sem érdekelnek a szabályai és hinni sem fogok benne. Aztán felnőtt koromra helyreálltak bennem a dolgok és egyszerűen már nem gondolom, hogy létezne Isten. És nem is foglalkoztat, hogy mi van ha tévedek. Egyszerűen nem számít, nem érdekel. Boldog és kiegyensúlyozott ember vagyok, istenhit nélkül. De néha fáj látni az istenhívő nagyanyám letagadott boldogtalanságát. Mert a tekintete nem hazudik. Akármennyit imádkozik, akkor sem.

atheist girl, abszolút a szívemből szóltál. Az időpontokat leszámítva centire, mintha én írtam volna. Annyi különbséggel, hogy én egy évig jártam gyülekezetbe, oda menekültem az agresszív apám elől.

Én így nőttem fel.Meg lettem ugyan keresztelve de anyukám sosem erőltetett rám semmilyen vallási nevelést.Nem ismeretlenek előttem a Bibliában foglalt írások,de mindig úgy gondoltam rá mint egy 2000 éves mesekönyvre.Nagyszüleim szerették volna ha lekonfirmálok,de később belenyugodtak,hogy nem fogok.Minél többet fogtam fel a világból,annál biztosabban mondtam ki magamról,hogy ateista vagyok.Mert milyen Isten engedhette volna idáig fajulni a világot?25/N

Én úgy tizenhárom éve koromtól fogva voltam ateista. Onnan kezdve tudtam, hogy mit jelent a szó. Azelőtt nem foglalkoztam vele, sem a vallással, az életemnek nem volt része a vallás. Volt egy lány az iskolában, aki mindig azzal fenyegetett, hogy megbüntet az Isten, csak mert gyakran voltak nézeteltérésink. Így méginkább nem akartam magamnak semmilyen vallást. Tizenkilenc éves korom óta érdekelnek az ezoterikus tanok, és azóta érdeklődöm a különféle vallások iránt, de egyiket sem tartom magaménak. Viszont a wicca (és a buddhizmus) alapvető gondolata tetszik. Bármint megtehetsz, ha azzal nem ártasz senkinek.