Miért kell annyit könyörögni?

Istent nem tekintheted egyenrangú félne, társnak, mert fölötted áll.

A könyörgés pedig nem a talpnyalás szinonimája. Egyszerűen csak a közbenjárását kérjük, hogy legyen velünk. De tudni kell mindig mondani a végén, hogy "legyen meg a te akaratod", vagyis ne az legyen az első, hogy én mit akarok, mert ő úgy is jobban tudja, hogy mi kell nekem.

Ne légy ennyire büszke, mert ha nincs benned egy csepp alázat sem, akkor tényleg nem fogod sokra vinni. (nem kell csúszni-mászni, csak egyszerűen fejet kell hajtani az Úr előtt)

Néri Szent Fülöp életéből:

"Hogy szentként való tiszteletét visszaszorítsa, Fülöp sokszor bolondként, bohócként viselkedett másokkal. Ezzel egyúttal próbára is tette őket. Egy ismert anekdota szerint egy állítólag csodatevő, vizionárius apácát kellett megvizsgálnia. Fülöp betoppant az apáca zárdájába és megkérte őt, hogy húzza le sáros cipőjét. A nő felháborodva utasította vissza a kérést, mire Fülöp megállapította, hogy az apáca nem lehet szent, „mert hiányzik belőle az alázat”."

Vegyük úgy, hogy a kérdés nem csak kitaláció, és nem is provokatív. :)

1. Szókincsbővítés a szinonimaszótár segítségével:

1. 1 alázat: hódolat, tisztelet, behódolás, alázatosság

[link]

1. 2 talpnyaló: stréber, hízelgő, nyalizó, törtető, túlbuzgó, güzü

[link]

--> Tehát a két fogalom jelentése jól láthatóan elkülöníthető egymástól; így egymással fel nem cserélhetők, ill. nem összekeverendők.

Ez talán segíteni fog az emberekkel való kapcsolataidban is. Egy kis barátságosság, egy kedves mosoly, egy dicséret, egy elismerés, a tisztelet vagy a nagyrabecsülés kifejezése mások felé teljesen normális dolog, NEM negatív.

Ezek hiánya annál inkább, mert egy valamilyen okból sérült személyiségre utal (befelé fordulás, megkeseredés, felfuvalkodottság stb.)

2. A leírásod alapján te nem szimplán független vagy, hanem önfejű, makacs, egocentrikus és minden tekintély ellen lázadó. Bocs, ez van.

Nem mondom, hogy nem gond, mert saját tapasztalatomból tudom, hogy az, méghozzá nem is kicsi...

De ha szerencséd lesz, akkor nálam jóval kevesebb "fejbetöréssel" meg fogod tanulni a helyükön kezelni a dolgokat. :)

Például azt is, hogy Isten valóban szerető Atya, a legjobb barát, az egyetlen, akire mindig számíthatsz, DE nem egyenrangú társ. Tudod, Ő egy hatalmas Isten, nem pedig egy porszemnyi teremtmény, mint mi; "csak" ennyi a különbség.

Nem teszel te semmilyen szívességet Istennek sem a templomba járással, sem az imádkozással, sem semmi egyébbel; majd rájössz magad is, remélhetőleg. :)

IGEN?

Nos akkor Jézus elég gyenge jellem lehetett, mert ő rendszeresen könyörgött imádkozott az atyjához.

Már ne is haragudj de ha neki szüksége volt rá, pedig tökéletes volt, akkor te mit gondolsz mennyivel nagyobb szüksége van rá nekünk tökéletlen embereknek.

(Héberek 5:7, 8) 7 Testének napjaiban Krisztus könyörgésekkel és kérésekkel, erős kiáltásokkal és könnyekkel járult Ahhoz, aki képes kimenteni őt a halálból, és kedvező meghallgatásra talált istenfélelméért. 8 Jóllehet Fiú volt, engedelmességet tanult azokból, amiket elszenvedett;

15 Jézus nem a saját erejére támaszkodott, hogy kitartson, jóllehet ő Isten tökéletes Fia. Ehelyett égi Atyjához fordult, és hozzá imádkozott segítségért

. Figyeld meg, hogy Jézus nemcsak kérésekkel „járult” Isten elé, hanem könyörgésekkel is. A „könyörgés” kifejezés szívből jövő és őszinte kérlelésre utal, arra, hogy valaki segítségért esedezik. A szó többes számú alakja azt mutatja, hogy Jézus többször is könyörgött Valóban újra meg újra buzgón imádkozott a Gecsemáné-kertben (Máté 26:36–44).

Kedves kérdező lehetnél egy kicsit alázatosabb is.:(

Bizony, ezek világunk égető problémái...

Irigylem itt mindenki problémáit az imádkozásokkal, könyörgéssel, meg vasárnapi virágöntözéssel.