Isten hányszor bocsájt meg?

Vidiripi

Akár 77-szer is.

Igazából nem ez a kérdés, mert Isten már megbocsátott neked mindent, a múltadban és a jövődben is, ha már elfogadtad az érted hozott áldozatát, hogy meghalt érted. De az ember még ezután is bűnözik.

Igazából az a kérdés, hogy mit jelent az, hogy elfordulsz Istentől. Mert ha nem tagadod meg, továbbra is elfogadod a megváltását, akkor - bár nem ápoltok túl jó és szoros kapcsolatot - nem fordult el tőled. Még ha úgy érzed, hogy jobban is követhetnéd a törvényeit és intelmeit az életed során, akkor sem.

(Héberek 10:26, 27) 26 Mert ha készakarva gyakorolunk bűnt, miután megkaptuk az igazság pontos ismeretét, akkor nincs többé áldozat a bűnökért, 27 hanem valami félelmetes ítéletvárás. . .

Aki szereti az igazságosságot ***

Pál ezt írja: „ha készakarva gyakorolunk bűnt, miután megkaptuk az igazság pontos ismeretét, akkor nincs többé áldozat a bűnökért” (26. vers). A szándékos bűnösök mindenképp elítélendők. Miért? Először is azért, mert a bűnük nem egyszeri eset, amit pillanatnyi gyengeségből követnek el, hiszen ilyen hibákat a tökéletlenségünk miatt időnként mindannyian elkövetünk. Ők gyakorolják a bűnt.

Másodszor, készakarva követik el a bűneiket. A romlottság már teljesen beleivódott a szívükbe.

Harmadszor, nem tudatlanul vétkeznek. Tudják „az igazság pontos ismeretét” Isten akaratáról és útjairól.

Mit gondol Isten a bűnbánást nem tanúsító, rosszindulatú bűnösökről? „Nincs többé áldozat a bűnökért” – mondja Pál. Krisztus áldozata, vagyis Isten emberiségnek adott ajándéka, elfedezi a tökéletlenségünk miatt elkövetett bűneinket (1János 2:1, 2). De akik megbánás nélkül gyakorolják a bűnt, lekicsinylik ezt az értékes ajándékot. Isten szemében ’lábbal tiporják az Isten Fiát, és közönséges értékűnek tartják Jézus vérét’ (29. vers).

Viselkedésükkel megvetik Jézust, és ’semmibe veszik’ a vérét, mintha az semmivel sem lenne értékesebb egy tökéletlen ember vérénél (Katolikus fordítás). Ezek a hálátlan személyek nem meríthetnek hasznot Krisztus áldozatából.

. Mit kell tehát tennünk, ha hibát követünk el, és ezzel vétkezünk mások ellen, még ha talán nem is szándékosan? Gondolj arra, hogy amikor Jézus megtanította követőinek a miatyánkot, a következő kérést is belefoglalta: „bocsásd meg nekünk bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindenkinek, aki ellenünk vétkezik” (Lukács 11:4). Igen, Isten megbocsát, ha imában hozzá fordulunk, és Jézus nevében kérjük ezt tőle (János 14:13, 14).

Figyeld meg, hogy Jézus szavai szerint a megbocsátásnak az a feltétele, hogy mi is megbocsássunk azoknak, akik ’ellenünk vétkeznek’. Pál apostol erre emlékeztette a hittársait: „Legyetek . . . egymás iránt kedvessé, gyöngéden könyörületessé, készséggel megbocsátva egymásnak, mint ahogy az Isten is készséggel megbocsátott nektek Krisztus által” (Efézus 4:32). Ha megbocsátunk másoknak, bízhatunk benne, hogy Isten is meg fog bocsátani nekünk.

De mi a helyzet súlyos bűnök elkövetése esetén, mint amilyen a lopás, a szándékos hazudozás, a szexuális erkölcstelenség vagy a részegség? Aki ilyesmit tesz, az megszegi Isten törvényét, és ezzel Isten ellen vétkezik

„Tanúsítsatok tehát megbánást, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a bűneitek, hogy felüdülés időszakai jöjjenek Jehova személyétől” (Cselekedetek 3:19). Vagyis a megbocsátás nem egyszerűen attól függ, hogy elismerjük és megvalljuk-e a bűneinket, hanem attól is, hogy hajlandóak vagyunk-e felhagyni a helytelenség gyakorlásával. Ez persze nem mindig könnyű. Csakhogy nem maradunk segítség nélkül.

Ezzel az érveléssel az a baj, kedves 36%-os, hogy ez a gondolkodás továbbra is kizár mindenkit a megváltásból. Mert eszerint többé nem szabad vétkezni. Visszajutunk oda, ami minden más vallás rákfenéje, hogy az embernek jó cselekedetek árán kell megváltania önmagát.

Vegyük már észre, hogy mindenki bűnözik, mindig! A megváltás elfogadása után is. Illik törekedni a jóra, de kisebb-nagyobb mértékben mindenki hibázik. Csak éppen Krisztus áldozata elfedi ezeket a bűnöket.