Mit gondoltok, szerintetek helyes a bálvány imádá pl. szent képek rozsa füzér, kereszt és ha nem akkor miért?

Jó, kérdezd meg tőle, aztán oszd meg velünk is. Várj csak, megvan! Azt mondja: "Gyermekem, nem ítélj, hogy ne ítéltess."

Nem vagyok katolikus, nem imádkozom szobrokhoz és képekhez, de van egy keresztem egy nyakláncon. Azét szeretem, mert néha ha babrálom és megérzem a kezemben, mindig eszembe jut Ő. Ennyi a történet.

Elnézést, csak Andizsuzsi válaszával kapcsolatban volna megjegyzésem.

Az jutott eszembe, hogy ha a szeretteink fényképének őrizgetéséhez hasonlítjuk pl. a Jézus ábrázolásokat, akkor azt állítjuk, hogy Jézus valóban úgy nézett ki, ahogy egy-egy képen látjuk? És melyik az igazi Jézus, mármint melyik festményt, ikont, szobrot, domborművet vegyem úgy, mint ami tökéletesen hasonlít Jézusra? Honnan tudjuk, milyen volt ő? Ha meg csak sok évszázaddal, évezreddel később kitalált ábrákról van szó, akkor hogyan lehetne ez olyasmi, mint a szeretteim fényképe, ami pontosan őket ábrázolja?

Abban egyetértek többekkel, hogy a kereszt ábrájának semmi köze nem volt az eredeti apostoli egyházhoz. Ha egyáltalán valamiféle rajzolatot használtak, az a hal stilizált képe volt, de ez sem istentiszteleti, vagy hitvallási céllal, hanem a bujkálni kényszerült gyülekezetek tartózkodási helyének megjelölésére, kvázi egyezményes titkos jel volt. Ilyesmire nekünk semmi szükségünk, a hitemet pedig nem egy nyakamban lógó tárgyról kell, hogy felismerjék rajtam az emberek, hanem a magaviseletem, életmódom szükséges, hogy tanúskodjék róla.

Amúgy ezt sosem értettem, hogy kéne működjön: jön velem szemben az utcán egy ismeretlen ember, látom, hogy kereszt van a nyakában... és? Mit kéne nekem most gondolnom? Hogy hű, ez biztos nagyon rendes ember, hiszen kereszténynek hirdeti magát? Vagy hogy? Kinek jelzi a katolikus, hogy ő katolikus? Kívülállóknak, hitetleneknek, más katolikusoknak? Komolyan nem tudom, mi ennek az értelme.

munyamunya!

Ha nagyon kötözködni akarnék - nem akarok - akkor mondhatnám, hogy a fényképek sem ábrázolják pontosan a hozzátartozókat, legfeljebb csak abban a pillanatban, amikor a kép készül. Ha te Istenre, Jézusra gondolsz, te is társítasz hozzá valamilyen képet, gondolom. Ezzel a párhuzammal csak azt próbáltam elmagyarázni, hogy attól, hogy valakinek van egy képe, ami szerinte Jézust ábrázolja, még korántsem jelenti azt, hogy az illető azt a konkrét képet tiszteli és ahhoz a képhez imádkozik.

Azt igazán nem értem, hogy miért baj az, ha valaki katolikusként ezt jelzi egy egyszerű kereszttel a nyakában? Hogy mit kell neked gondolnod? Egyszerűen azt, hogy az illető katolikus vallású. Se többet, se kevesebbet. Rengeteg vallás képviselője jelzi öltözetével, testfestésével, hajviseletével a külvilág felé hovatartozását. Az, hogy miért lett a katolikusok jelképe a kereszt, és hogy ez szerencsés-e, ma már teljesen lényegtelen. Viselésével a katolikusok az egy közösséghez való tartozásukat jelzik. Amíg ezt nem bántó módon, harsányan, hivalkodóan teszik, addig szerintem ez mindenkinek a magánügye.

Kedves Andizsuzsi!

Köszönöm a gyors választ!

Jómagam szándékosan igyekszem semmilyen képet nem magam elé képzelni, amikor Istenről, vagy az Ő Fiáról gondolkodom, imádkozom. Szerintem a 'ne csinálj faragott képet' nem csak a gyakorlati, fizikai dolgokra vonatkozik, hanem az elmém tisztán tartására is.

Ha meg valakinek egy olyan "jézus" képe van, ami se nem hasonlít a valóban a földön élt Urunkra, se nem tiszteli azt az illető, se nem imádkozik hozzá, akkor MINEK a kép? Egyáltalán miért kell?

Az, hogy én egy szembejövő emberről, akit sem azelőtt, sem azután többet nem látok, megállapítom, hogy ő katolikusnak vallja magát, az mire jó? Őneki ettől jobb lesz? Vagy nekem? Megintcsak: mi értelme? Hogy más vallások mit csinálnak (öltözettel, kinézettel jelzik magukat), az miért kéne, hogy érdekeljen egy keresztényt? Mi köze a világosságnak a sötétséghez?

Azt mondod, magánügye mindenkinek, mégis nekem kell úton-útfélen egy olyan jelképet látnom, amin az én Uram szenvedett, és ami az emberi gonoszságon kívül semmi másról nem szól, mint hogy milyen kíméletlen gyilkolóeszközöket képes kitalálni a világ. A Krisztus áldozati halála nem áll önmagában, csak és kizárólag az ő feltámadásával és mennybe felvitetésével együtt van értelme, így jelenti az Isten könyörülő szeretetét az egész teremtés számára. Önmagában a kereszt hamis üzenet, mert félúton megáll, és nem közli a valós örömhírt: hogy mindannyian megmenekülünk, mert a Felkenttel együtt meghalunk és feltámadunk majd, ugyanúgy, ahogy ő.

21:25= kedves válaszlónak

(János 4:23, 24) 23 Mindamellett eljön az óra, és az most van, amikor az igaz imádók szellemmel és igazsággal fogják imádni az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres, hogy imádják őt. 24 Az Isten Szellem, és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk.”

Az imádatunk akkor elfogadható Istennek, ha összhangban van a Biblia lapjain feltárt igazsággal, és a szent szellem irányítja.

magában foglalja azt is, hogy az ember engedelmeskedik Isten követelményeinek, s hűségesen és őszintén szolgálja őt. Egy szamaritánus asszonynak Jézus Krisztus azt mondta: „eljön az óra, és az most van, amikor az igaz imádók szellemmel és igazsággal fogják imádni az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres, hogy imádják őt. Az Isten Szellem, és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk” (János 4:23, 24). Az ilyen imádat nem alapulhatott elképzelésen, hanem ahhoz kellett idomulnia, ami összhangban van a dolgok valóságos állásával, és ragaszkodnia kellett ahhoz, amit Isten a Szavában kinyilatkoztatott önmagáról és a szándékairól.

4 Jézus tulajdonképpen világossá tette, hogy a zsidóknak is és a szamaritánusoknak is ki kell majd igazítaniuk az imádatuk módját, hogy tetsszenek Istennek.

. Az Isten lélek [szellem, NW ]: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban [szellemmel és igazsággal, NW ] imádják” (János 4:23, 24). Úgy imádhatjuk Istent „szellemmel”, ha az ő szelleme van rajtunk, és ez a szellem vezet bennünket. „Igazsággal” úgy lehetséges imádni Istent, hogy tanulmányozzuk Szavát, a Bibliát, és feltárt igazságával összhangban imádjuk őt.

Mély tisztelettel

"Az, hogy én egy szembejövő emberről, akit sem azelőtt, sem azután többet nem látok, megállapítom, hogy ő katolikusnak vallja magát, az mire jó? Őneki ettől jobb lesz? Vagy nekem? Megintcsak: mi értelme? Hogy más vallások mit csinálnak (öltözettel, kinézettel jelzik magukat), az miért kéne, hogy érdekeljen egy keresztényt? Mi köze a világosságnak a sötétséghez?"

Ha szembe jön veled egy ember, akkor egy csomó dolgot megállapítasz róla, ha figyelsz rá. Látod, hogy lány-e, vagy fiú, fiatal-e, vagy öreg, láthatod, ha házas stb. Ezekkel az ismeretekkel több vagy? Miért baj az, ha látod azt is, hogy katolikus? Ha azt látod, hogy zsidó, Krisna tudatú, mohamendán stb. az is zavar? Ugyan így tiltakozol a kipa, a csador, a hijab és a többi ellen is, vagy csak a katolikusok zavarnak? Én úgy gondolom, több vagyok azzal, hogy nyíltan vallom a hovatartozásomat. Nem másoknál vagyok több, hanem önmagamhoz képest. De legkevésbé sem zavar, ha más vallásúval találkozva róla is látom, hova tartozik. És nem kritizálom sem a szokásait, sem azt, hogy Istenhez való viszonyát hogy éli meg. Egyébként az én lakásomban nincsenek szentképek (egy ajándékba kapott ikont leszámítva), és keresztet sem hordok magamon, de nem zavar, ha más ezekkel tudja teljessé tenni az életét. Gandhinak van egy nagyon találó mondása: "Hinni valamiben, és nem azáltal élni becstelenség." Vagyis nem az számít, ki miben hisz, hanem az, hogy a hitében teljes legyen.

És még egy mondás tőle: "A vallások különböző utak, amelyek ugyanoda vezetnek. Mit számít, hogy külön úton járunk, ha a célunk közös?"

Kedves Andizsuzsi!

Nem értem, miért kéne nekem a Gandhi nevű ember okosságaival foglalkozni, különösen az ilyen istentelen megnyilatkozásaival, ami ellentmond a hitemnek és az Írásoknak. Egyedül Krisztus az út, nincs más mód eljutni az Istennel való közösségre. Hogyan lenne mindegy, miben hisz valaki? Ha a gyermekem Molocknak való feláldozásában hiszek, akkor szerinted csináljam csak, mert így leszek "teljes a hitemben"? Egyre kevésbé értelek.

A kipa, csador, stb. azért irreleváns számomra, mert a viselője nem hirdeti magát "keresztény"nek, vagyis Krisztus-követőnek. Ami számomra érdekes, az az, amit az állítólagos krisztusiak csinálnak, mivel a hibás tetteikkel az Élő Istenre és az Ő Fiára hoznak szégyent.

Egyáltalán nem ENGEM zavar személy szerint a kereszt, nekem nem okoz semmit, inkább csak sajnálom azt az embert, aki így az átkozottság jelét veszi magára.