Csak én gondolom így?

:) Szerintem sokan gondolják így, de valószínűleg neked inkább azzal van a bajod, ha valaki veled kapcsolatban a poklot emlegeti. :)

Egyébként rengeteg olyan dolog van amiben anlélkül hiszünk, hogy lenne rá bármiféle bizonyíték. Pl. egy egyszerű vizsga előtt mindenki hisz valamit aminek valószínűleg köze nincs a valósághoz. :)

Vallásos hit? Ha nem valamiféle neveltetésből eredő bigottság az alapja, akkor jó esetben megelőzi pár kérdés a kialakulását: "Ki vagyok én? Miért létezem? MI az élet értelme? Ha ezeken nagyon, de nagyon mélyen elgondolkodsz, akkor bizony előbb utóbb eljutsz egy olyan szintre, ahol már nem is lesz olyan távoli dolog Istenben hinni.

De még fiatal vagy, majd eljön ennek is az ideje...

Hívő emberként mondom, hogy attól még, mert valaki máshogy látja a világot, lehet jó, erkölcsös ember, bár úgy gondolom, hogy valami nagyon fontos hiányzik az életéből, csak nem veszi észre. Ez persze magánvélemény, ateista ismerőseim többségének ismerem az indokait, amiért elvetették a hitet, és meg is értem őket.

Engem az akaszt ki, mikor egyes szekták tagjai vágják a képembe, hogy csak, mert nem hozzájuk tartozom, pokolra kerülök majd. Bár ilyenkor a képükbe röhögök inkább... Egyrészt, mert nem abban a pokolban hiszek, amiben ők - örök tűz, stb. -, másrészt meg, mert ennek kapcsán annyi hülyeséget hordanak össze, hogy az már fáj. Jegyzem, hogy nem vagyok fanatikus, és azt mondják, ostoba se. Amíg nem cáfolják meg teljes bizonyossággal Isten létezését, logikus érvekkel levezetve - nem csak annak tűnőkel -, addig igenis feltehtő, hogy létezik egy felsőbb hatalom, amit teljesen mindegy, hogy nevezünk. Persze ez is csak magánvélemény.

A démonokról és ördögökről meg csak ennyit: a világban egyetlen végtelen hatalmú démon létezik, aminek neve emberi hülyeség.

A hitet nem lehet erőltetni. Tisztelem azt aki Hisz, és a legtöbben valóban kiváló emberek. Alapvetően a Katolikus hit történelmi fontosságát is elismerem mert egyfajta keresztény erkölcsöt adott az embereknek. Én nem tudok sajnos hinni istenben és a vallások bármelyikében amivel biztos sokat vesztek...

A vallási fanatizmus szerencsére hazánkban nem jellemző.

Nem számottevő.

Persze példa akad rá...de nem aggaszó a helyzet. Hacsak abból a szemszögből nem hogy a gyenge kiszolgáltatott és megtört embereket könnyen célba vehetik. De ezeknek az embereknek vajon tényleg árt a hit?

Vagy nyújt valami újféle élet értelmet...

Én igyekszem türelemmel kezelni a Hittel kapcsolatos dolgokat. elvégre nem tudni kit mi "vezet Istenhez", lehet az tragédia, neveltetés.....

Szervusz.

Hasonlóan vélem az előttem hozzá szólóval a te esetedet.

Bár már nem vagy annyira kislány már.

Magam is úgy vélem, hogy el kell gondolkodni azon, hogy miért vagyunk itt, van-e az életnek célja, vagy minden így marad ahogy most zajlik?

Az élettel kapcsolatban, pedig 5 kérdésnek érdemes utána járni.

1. Hogyan kezdődött az élet?

2. Nevezhető-e bármelyik élő szervezet is egyszerűnek?

3. Honnan kerültek a sejtbe az utasítások?

4. Minden élőlény egy közös őstől származik?

5. Ésszerű hinni a Bibliának?

Nos ezekre vannak válaszok.

A pokollal való fenyegetéssel pedig ne foglalkozz, mert a biblia nem tanít, soha a teremtőnek a gondolatában sem fordult meg soha az ilyesmi.

A biblia tanítása szerint a bűnért a halállal fizet az ember, vagy is a nem létezés állapotába kerül, függetlenül, hogy az életében "rossz" volt, vagy "jó."

Ádám És Éva a hibájukért a halállal fizettek, és nem jutottak a pokolba, mert akkor az is benne lenne, hogy ott égnek már 6000 éve.

És meddig éghet valami?egyszer csak kialszik a tűz nem?:))

Bocsi vicceltem, de nagy baromság ilyet a biblia tanítására fogni, bemocskolni vele a teremtő gondolkodását, mint valami szadista lenne.

Szörnyű, oda se figyelj.

Kata

Bocsi Kata vagyok, írtam a privátba is.

Ne haragudj, nem tudom, hogy történhetett, mert nem derül ki a kommentedből, hogy mi a nemed, csak úgy jött.:))

én vallásos vagyok de senkit nem akarok megtéríteni és ilyeneket sem mondok :) elfogadok mindenkit olyannak, amilyen, akinek a természete, hibái felett képtelen vagyok elsíklani, azt kerülöm és kész.

fanatikus sem vagyok, templomba is akkor megyek ha késztetést érzek rá, nem mindig.

én a poklot nem egy helynek képzelem el hanem egyfajta lelkiállapotnak és nem is feltétlenül a fizikai halál utáninak.

úgy gondolom, a tetteiért valahogy mindenki felelni fog. ha jót tesz, talán ugyanúgy érik rossz dolgok is, de ezt valaki valahol viszonozza ahogy a rosszat is.

előbb-utóbb megelégelik és nem viselik el a végletekig rosszindulatú embert sem, ha fenyegetéssel, pénzzel le is kenyerezi őket, amint egy pillanatra meginog a biztos helyzete, valaki hátbatámadja.

a pokol, azt gondolom a teljes reménytelenség érzete, az önbizalom hiánya, csalódás amit az egész világra kivetít az illető, tehetetlenség, a legmélyebb depresszió. és igen, úgy gondolom, a nagyon rossz embereknek a halál valóban az a halál amiben megszűnik a tudat létezni.

és ezáltal a jók nem szenvednek tovább miattuk... mert ha a pokol a halál után tartana, én sosem lennék boldog a mennyben ha egy olyan ismerősöm "égne a pokolban" akit tiszta szívből szerettem a tettei ellenére is ...mert hogy tudnék örülni, ha más, akár egy családtagom, örökre szenved...

Egy hívő ember véleménye következik.

Nem szép dolog olyanokat mondani valakinek, hogy a pokolban fog égni stb. Az ilyesmi jogosan esik rosszul.

Dicséretes tőled, hogy tolerálod a mások véleményét. Egyszer talán vágy támad majd a szívedben arra, hogy megtudd, vajon létezik-e Isten. Ha elkezded őt keresni, meg is találhatod. Aki keres, talál, aki nem keres, nem talál. Ilyen egyszerű.