Hogyan tudjuk kimutatni az igazi szeretetet?

Úgy kell(ene) élnünk mint pl.

Kalkuttai Teréz

Csaba testvér(Böjte Csaba Erdélyben)

Bosco Szent János aki az utcagyerekeket mentette

Gonzága Szent Alajos aki lemondott a trónról és 24 évesen azért halt meg mert pestises betegeket ápolt és elkapta a betegséget.

Hmmm... szeretet... Érdekes ezt a kérdést nagyon kevesen teszik fel. Vajon miért?! Talán mert olyan kevés embert érdekel már. Talán mert már olyan kevesen gyakorolják. Hát igen a helyzet az, hogy ezek a kérdések is azért tevődnek fel az emberekbe - ne haragudj kérdező - mert már a fogalom a szeretet, már csak fogalom... Már nem ott van ahol kellene lennie, az emberek szívében, hanem már csak könyvekben. És a gyerek aki felnő ott látja először, vagy a filmben amit éppen a TV-ben megnéz:"szeretlek".

Annyira fájdalmas csak gondolni is arra, hogy hova tovább gondolunk annál kevesebb remény van a szeretetre. Miért? Megmutatom:"és a törvénytelenség növekedése miatt a legtöbb emberből kihül majd a szeretet"(Máté24:12)

Igazából, ahhoz, hogy megértsük hogyan tudjuk mégis gyakorlatias módon kimutatni a szeretetünket, meg kel tudjuk mit is jelent valójában a szeretet? Honnan van? Miért van? Kitől kaptuk? És ezek után megtudjuk érteni miért is olyan fontos tulajdonság a szeretet... Miért is lelhető meg olyan kevés emberben már... Mit várhatunk... Mindenképpen jó gondolatokat tartalmaz az 1 Korintusz 13:4-7, ahol megmutatja, hogyam mutatkozik meg gyakorlatias módon az igazi szeretet. Egy kis ízelítő:

"A szeretet nem viselkedik illetlenü" - A szeretet nem modortalan. Nem jellemző rá az illetlenség, mint pl helytelen szexuális viselkedés vagy a botrányos életvitel. Nem lehet durva, vulgáris, udvariatlan, szemtelen, közönséges vagy tiszteletlen. Aki szeretetet nyílvánít ki, nem viselkedik úgy, hogy azzal társait felzaklassa, sem a kulsejével, sem a viselkedésével. Ez egy néhány gyakorlati terület, persze a szeretet határtalan és az életünk minden egyes mozzanatában nyílvánvaló tud lenni ha az uralkodó szellem bennünk nem más mint Isten szent szelleme. Mert ha ennek a világnak a szelleme a mozgató erőnk, akkor semmi esélyünk a szeretet kimutatására. Ugyanakkor a szeretetet megkaptuk Istentől születésünkkor, mint ajándékot szerető Atyánktól. A kérdés csak az, hogyan használjuk? Remélem tudtam kicsit segíteni, a gondolatok Szentírason alapuló gondolatok és ki más tudná a legjobban efféle kérdésekre a választ mint az aki adta az életet és a szeretetet. Aki a szeretet megtestesítője(1János4:8-11).

Hajajj, hogy én mennyi "szeretetteljes" keresztényt láttam már másokat pocskondiázni, lenézni, a búsba elküldeni, vagy csak simán átkozódni, mocskolódni, álszenteskedni és képmutatóskodni... Érdekes, hogy bár a kereszténység a szeretet vallásának mondja magát, a történetét megnézve a szeretetteljes megnyilvánulásai mégis inkább kivételek voltak, semmint norma. Ha pedig a jelent nézzük, ahogy írtam is, feltűnően és bántóan sok az álszent keresztény, aki büszkén hirdeti a hitét-vallását, de közben meg ugyanúgy, vagy még jobban is durvul, mint mások.

Egyébként szerintem kissé túl van misztifikálva ez az egész. A szeretet alapjában véve egy elég spontán és magától értetődő dolog, amit az ember elég gyakran gyakorol, csak sokszor rá se lehet ismerni, mert egyesek elég meglepő dolgokra tudják rámondani, hogy szeretetből csinálják (még rosszabb, ha ténylegesen el is hiszik hogy például az is a szeretet megnyilvánulása, ha kékre-zöldre verik a gyereküket valami apróságért). Amikor azonban rendesen, normálisan emberien gyakorolják, akkor el se lehet téveszteni.

Sokszor nem is annyira az a baj, hogy nem mer szeretni az ember, hanem hogy sokan _elfogadni_ vonakodnak a kapott szeretet. Ennek nyomán mások meg persze kevésbé is adnak, ha látják, hogy hiába.

Szóval, ahogy írták is fentebb, egy kis nyitottság és melegség mindenkinek jól jön.