Minden vallási irányzat a saját hitét tartja helyesnek. Ez azt jelenti, hogy kérlelhetetlen ellentét van köztük és nem lehetséges megegyezés, megértés?

Mivel a vallások elképzelései különbözőek, mégpedig általában lényegi dolgokban különböznek (kivéve az egyes vallások belső irányzatait, de sokszor még ezek is lényegileg különböznek), és ráadásul nagy részük a hittételek terén elég szigorú, ezért nyilván elvileg nem lehet belőlük egy olyan vallást gyúrni, amiben mindnyájan meg tudnak egyezni, mégis mindnyájan megtartják az eredeti hitüket.

Vagyis a közös vallás, a "megegyezés" csak az egyes vallások saját hitelveinek feladása vagy relativizálása mentén lenne lehetséges, erre pedig sok (vagy talán mondhatjuk: a legtöbb) vallás nem hajlandó.

Megértés lehetséges, sőt bizonyos mértékű elfogadás is lehetséges, hiszen a legtöbb vallás azért a normális formájában olyan, hogy nem üldözi a többi vallású embert a más vallása miatt. Viszont sem a megértésnek, sem az elfogadásnak nem szükséges odáig terjednie, hogy

a) a saját hitelveinkből bármit is feladjunk azért, hogy a más vallásúaknak ezzel "tetsszünk",

b) lemondjunk arról a lehetőségről, hogy megpróbáljuk meggyőzni egymást.

Sokan talán ez utóbbival nem értenek egyet, mert nem szeretik, ha valaki "téríteni" akarja őket, de szerintem pont nem az az intoleráns, aki téríteni akar, hanem az, aki utálja a térítőket. Úgy gondolom, nincs semmi baj a térítő jellegű vallásokkal sem (főleg, hogy én keresztény vagyok :D), amíg nem lépnek fel erőszakosan.

Bár az is igaz, hogy erőszakos is sokféleképpen lehet valaki. Érdekes, hogy Jézus azt mondta, hogy menjetek, és tegyetek bizonyságot mindenkinek, és amelyik városban befogadnak titeket, ott maradjatok, amelyik városban nem fogadnak be titeket, onnan menjetek ki, és még az út porát is verjétek le a lábatokról. De azt egy szóval nem mondta, hogy ahol nem fogadnak be, oda menjetek vissza karhatalommal, meg hadsereggel, meg a pokollal való fenyegetőzéssel. :)

Egyszóval az én "verziómban" illetve felfogásomban az elfogadható térítés a párbeszéd és a meggyőzés, erőszakosság vagy tolakodás nélkül. De azt jó lenne látni, hogy abban az esetben, ha én megkérdezem valakitől az utcán, hogy akar-e Jézusról beszélgetni, és ő megsértődik, hogy mi közöm nekem az ő hitéhez, akkor nem én vagyok az erőszakos, intoleráns térítő, hanem ő az, aki nem hajlandó párbeszédre, ha meg meg is sértődik, akkor intoleráns is. Normális kultúrában ugyanis elvileg bármilyen témában szóba lehet elegyedni az emberekkel anélkül, hogy megsértődnének, persze mondjuk a vulgáris és sértő dolgokat kivéve. Sajnos nálunk az emberek már egyből védekező mechanizmusokat indítanak be, ha valaki közeledik feléjük az utcán, pedig még azt sem tudják, hogy mit akarnak vajon, mégis a "mit akar ez tőlem?" reflexszel reagálnak, és szinte botrány, ha megkérdezem valakitől, hogy hány óra van. Míg mondjuk ha elmész Görögországba, és egy majdnem üres buszon nem egy utas mellé ülsz, hanem egy távol eső helyre (ami nálunk a "normális"), akkor a "mi baja van ennek énvelem?" reflexet indítod be, és szinte sértő a viselkedésed. :)

Na jó, egy kicsit messzire kanyarodtam az eredeti témától, de a lényeg talán érthető: szerintem a megértés és a párbeszéd lehetősége az egyik legfontosabb dolog lenne az emberek, illetve a vallások között, és ettől még nem kell a másik isteneit imádni, elég egymást meghallgatni. Persze nagy utópia ez egy olyan világban, ahol mindenki annyira meg van győződve arról, hogy ő a helyes úton jár, hogy nem is kíváncsi a többi emberre.

Pedig még ha valaki úgy is gondolja, hogy a kereszténység nem igaz, talán azzal az eggyel mégis egyetért, hogy kevesen vannak, akik megtalálják azt a bizonyos keskeny ösvényt...