Mi az ellentét a Református és a Katolikusok között?

nem hiszem,hogy ellentétet szülne, a vallási hovatartozás.

annyi csak a különbség, hogy a katolikus vallás sokkal 'szigorúbb'

Hosszú elmagyarázni, de ha megnézed a Luther című (egyébként nagyon szórakoztató) filmet, akkor az alapjairól kapsz képet.

[link]

Először is a református és a katolikus (és az evangélikus, a baptista, az adventista, a pünkösdi stb...) ugyanahhoz a valláshoz tartoznak: kereszténység. Ez a vallás neve.

A kereszténységen belül vannak különböző felekezetek, az előbb soroltak. Amik között hitgyakorlásbeli és teológiai különbségek vannak. Ellentétek nem igen, talán csak ha kiélezik őket.

A gyakorlók között azért vannak ellentétek, mert felszínesen közelítik meg a hitüket. Nem mélyülnek el benne, hanem leragadnak a vita szintjén. Szent Mária, szűz volt vagy nem volt szűz... cőlibátus vagy nem cőlibátus.

Isten nem ezt nézi, hanem hogy hiszed-e, teszed-e, vallod-e. Hogy hogyan... az már más kérdés, az csiszolható, fejleszthető.

Alapvetően az az ellentét a református és a katolikus egyház között, hogy annó Luther, aki hithű katolikus volt ráeszmélt a papság és pápaság hibáira és önzőségeire és ezt 95 pontban kifüggesztette a templomkapura. Ezért megharagudtak rá... és így elindult a reformáció, amiből létrejőtt a református egyház, ami tulajdonképpen a 95 ponttal módosított katolikus hittanra épül. Bár belekavart még Kálvin is... de ez már bonyolult. :)

Még boldog napjaimban ezt írtam:

I, Mit kell értenünk Egyház alatt?

- A katolikus Egyház többé kevésbé az ortodox egyházak egyetértésével azt vallja, hogy Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása után az ő elődjeit küldte missziós útra a megtérésre, és az apostoli szentségi öröklődés a világ végezetéig tart. Így a kereszténység csak a katolikus Egyház falain belül érvényes, aki azon kívül értelmezi, eretnek. Az igazság értelmezése egyértelműen a Szentlélek sugallatából krisztusi kegyelemre származik, mely írásosan (Biblia) és szóban megőrződött. (Ezt a kettőt nevezzük Szenthagyománynak) Az Egyház szent uralom alá szerveződik, melynek vezetője a pápa. Azokat a Szentlélek által sugallt igazságokat, melyek ellen egyesek, kiket eretneknek bélyegez meg az egyház, fellépnek, dogmává emeli. Az Egyház elkülöníti a laikus, tehát a profán feladatok ellátóit és a klerikusokat, melyek az Egyház feladatait tanításban és a szentségek kiszolgáltatásában látja el.

Egyetlen különbség a katolikus és ortodox Egyházak között: az ortodox Egyház nem fogadja el a pápai primátust.

- A református Egyház azt vallja protestánsokkal egységben, hogy az apostolok idejében az igazság megmerevedett a Bibliában, így a Bibliának abszolút tekintélye van, mint Isten teljesen biztos Igéje, és az apostoli kor és időnk között vákuum terjed ki, tehát nincsen kegyelmi apostoli öröklődés, sem valóságos egyház, csak gyülekezetek, melyekből épül fel az üdvözült Egyház: aki az abszolút érvényére igére épít egy közösséget, az már igaz. A református Egyház nem fogadja el a szent uralmat (hierarchiát), ugyanis azoknak a tanításoknak egyes dogmáit hamisnak, vagy az őáltaluk kitűzött cél megvalósításában utódlagosnak tekinti, amelyeken maga szenturalom alapul. A közösségben létezik vezetőség, de egyáltalán nincsen olyan mély jelentősége, mint a katolikusoknál.

II. Egyház belső élete.

- A katolikus Egyház azt vallja, hogy belső életének elsődleges feladata Jézus megtestesülésének, tanításának, kínhalálának, feltámadásának ünneplése és Krisztus láthatatlan és egyetemes kegyelmeinek [=minden embernek kell az üdvösségre] (szentségek) közvetítése, mely a szentmisében valósul meg a leginkább. A szentségek látható jelek, melyek az Újszövetségben bennfoglaltatnak, amely láthatatlan kegyelmeket közvetítenek; nem függ a befogadásuk az befogadó hitétől, gyümölcsözésüknek azonban alapfeltétele.

A legfontosabb a keresztség, mely előkészíti a krisztusi életet, a bérmálás, melyek a felnőtt és öntudatos keresztény életre készítenek fel, az Oltáriszentség, mely Jézus Krisztus önmaga megjelenik és eggyé tesz lényegben vele minket; továbbá a bűnbocsánat szentsége, mely a bűnök eltörlését és egy megújult élet elkezdését biztosítja, a betegek kenete, mely a betegeknek erősítést, a haldoklóknak lelki útravalót ajánl; és végül a közösségi szentségek: a laikusok szentsége, a házasság, a klerikusoké pedig az egyházi rend.

Továbbá az Egyház méltatja a szentek érdemeit ünnepléssel, így megtisztelik azzal, hogy az oltárokba elhelyezik ereklyéiket, és felettük mutatják be az Eucharistiát, bár az eredeti oltárt már nem használják. Harmadízben pedig hiszi, hogy a megholt szentek - az élők imáihoz hasonlóan - Jézus Krisztushoz a mennyországban közbenjárnak, aminek következtében egyénileg, amely hiányzik a hitben való gyümölcsözéshez, kiegészítik.

- A református Egyház benső élete a protestánsokkal együtt csupán Isten Igéjének tanulmányozásából, és Jézus Krisztus megváltóként elfogadásán alapul, nincsen Istennek kultusza, és az imádat sem fejeződik ki benne konkrétan. Ez a templomok szimbolikáján is alapul. Két szentséget fogadnak el: keresztség és az eucharistia, de azt sem a katolikus tanítás szerint, ugyanis szentségtanilag nem vallják azt, hogy az egyéni kegyelmek mellett (mely a katolikusoknál akár közbenjárásra is megtörténhet) léteznek egyetemes - mindenkinek ugyanolyan hatású - kegyelmek, így önmagában nem üdvösek, eredménye csak a hívő hozzájárulása esetén érvényes.

--Speciális református tan az Eucharistiáról az, hogy semmiféle jelentősége nincsen egy jelképen kívül. Ez szinte az összes későbbi újprotestáns tan is elfogadja.

A reformátusok az istentiszteleteinek csupán oktató jellege van, ellentétben a katolikus misével.

A reformátusok a szenteknek nem tulajdonítanak közbenjáró szerepet.

III, Üdvösség

- A katolikusok azt vallják, hogy az üdvösség alapfeltétele a szentségek felvételével kezdődik meg, de mindenkinek ezt más-más úton kell gyümölcsöztetni, mellyel hitüket megvallják.

- A reformátusok azt vallják, hogy az üdvösség alapfeltétele csupán a hit.

--Speciális református tan, hogy Isten előre megítéli a bűnösöket (predesztináció), mielőtt megszületne.

--Ezzel szemben a katolikus tan az a Szentírással, az egyházatyákkal és a szent tudósokkal egységben, hogy Isten látja minden személy jövőbeni kimenetelét, de ítéletet csak az ember megholta után hoz érdemei alapján.