Ha örökké élhetne — Emellett döntene?

Nem.

Viszont nagyon szívesen végignézném az Univerzum keletkezésétől a végéig a történéseket, úgy, hogy minden egyes kis részletét láthassam, köztük az egyes bolygók lakóinak létét is, ha van földönkívüli élet. Szerintem van, túl nagy az univerzum ahhoz, hogy egyedül legyünk benne.

A teremtő Istenben viszont nem hiszek, sem a teistában, sem a deistában. Maximálisan ateista vagyok, de benne van a pakliban, hogy tévedek.

Mit számít az örök élet, szeretet nélkül?

Az élet önmagában semmilyen,, nyers.

Mik a feltételek, szabályok, a konkrét helyzet?

Másoknak is örök élete van, vagy csak nekem?

Mert örök pokolra nem vágyom. Annyira ego meg nem vagyok, hogy építem a vállalatom, a többiek meg dögöljenek meg.

Tudom, jól hangzik, hogy felfedezni a világot. Repkedni az űrben, beugrani a vulkánokba szétnézni egy kicsit. Víz alatt élni, búvárkodni stb..

De örök életen át? És ha mindent már tudunké s nincs tovább?

Határozottan igen, de nem változatlanul. Az élet örök, feltétele a változás. Az, amit most a halálként ismerünk ma a leggyakoribb változás. A halál úgy látszik mindent tönkre tesz, kivéve az ember isteni kilétét, a személytelen öntudatát vagy azt, amit a vallások léleknek neveznek a hajlamaival együtt, melyek az eszközei lesznek egy következő megtestesülésben.

De van a halálnak egy sokkal könyörületesebb, emberhez méltó változata, amit csak nagyon nagyon kevesen ismernek. Ez a változás nem csak kíméli a testet, hanem tökéletesíti is. Azon felül megadja egy magasabb rendű természeti törvény tudatos alkalmazását; akkor az ember olyan dolgokat végbevisz melyeket addig csodáknak nevezett.