Miért van az hogy a Biblia szerint csak is Jézus a közbenjáró?

@ Actio Catholica "ma17.15"

Az 1.Tim 2/5-ben az emberré vált Krisztusról beszél Pál. Arról a Krisztusról, aki mindenható és mindenütt jelen van. A főpapi szolgálat tehát együtt jár Krisztus Istenségével is.

A fenti Igehelyek valóban a közbenjáró ima fontosságát, Krisztus felé történő hasznosságát - valóságos voltát - emelik ki.

Azonban NEM elköltözött személyek imádságaira utalnak, hanem itt a földön tartózkodóakra.

Abban a meggyőződésben vannak ezek az Írások, hogy Jézus vére minden bűnünktől képes megtisztítani, vagyis szentté tenni.

Itt azt kell megérteni, hogy ha én, Te vagy bárki, hittel befogadjuk a szívünkbe Krisztust (vagyis megtérünk hozzá, és megkeresztelkedünk /Apcsel 2:38/), onnantól kezdve van lehetőségünk tisztává lenni, és bátran járulhatunk a kegyelem királyi székéhez akár bűnbocsánatért is. Tehát kizárólag a páshka bárány kiontott vére által lehetünk tisztává, vagyis szentté.

A Jelenések Könyvében lévő Igék az igekörnyezetükből nem utalnak konkrétan elköltözött lények imádságaira. Szentek imádságairól van szó, akik a Bárány vére által tisztulnak (vagy tisztultak) meg. Ez a tisztulás pedig itt a földi életben is megadatott nekünk.

Ami a Jób 33/ 22-24-ben írtakat illeti:

- Jób Krisztus megtestesülése előtt (tehát a Megváltást megelőzően) élt ezen a földön. Vagyis Jób számára még nem adatott meg a Krisztusi főpapi szolgálat. Erre vonatkozott az angyal lehetséges közbenjárása, ami Krisztus főpapi munkájával szemben sokkal alacsonyabb rendű. Vagyis Istennek csodálatos munkája az, hogy Krisztus nemcsak a Menny útját nyitotta meg nekünk, hanem Őbenne mindenkinél felsőbbrendű és soha nem múló közbenjárást kaptunk. Ettől kezdve minden más közbenjáró feleslegessé vált (vesd össze: Zsidó 7/23-28; Zsidó 8/6.13)

A Máté 18/10 nem utal semmiféle angyali közbenjárásra. Örző-védő angyalokról (teremtett lényekről) van szó, akik a Mennyben közvetlen kapcsolatban vannak az Atyával.

Ennyi.

"Itt azt kell megérteni, hogy ha én, Te vagy bárki, hittel befogadjuk a szívünkbe Krisztust (vagyis megtérünk hozzá, és megkeresztelkedünk /Apcsel 2:38/), onnantól kezdve van lehetőségünk tisztává lenni, és bátran járulhatunk a kegyelem királyi székéhez akár bűnbocsánatért is. Tehát kizárólag a páshka bárány kiontott vére által lehetünk tisztává, vagyis szentté."

Ez így van az ortodoxok és a katolikusok szerint is. Nem imádkoznak szentekhez azért, hogy kegyelemben részesüljenek, ez egyedül Isten kiváltsága. A szentekhez való imádság mindig kérés arra nézve, hogy imádkozzanak érettünk. Nem a szentek által nyerünk bűnbocsánatot, nem általuk jutunk Istenhez, s ilyesféleképp nem imádkoznak hozzájuk.

Itt alapvetően az a gond, hogy az emberek többsége a tan lényegét leegyszerűsítik, holott a katolikus tanítás általában összefüggőbb dolog szokott lenni.

Amikor a szentekhez imádkozunk, nem csinálunk mást, minthogy velük együtt imádkozunk a mennybe, és kérjük a közbenjárását AZÉRT, hogy az imádságunk hathatósabb legyen.

Nyilván itt felszokták róni a szemünkre a himnuszokat, amelyek a szentek érdemeit dicsérik; azonban ez csupán egy dísz; jóllehet egy egész bazilikát meghaladó dísz, hisz az ember lelke minden alatta levő tárgyi dolgot felülmúl.

A szenteknek égi jelenlétük van, míg Jézusnak földi is. A kegyelmi élethez nem járulnak hozzá, ami szintén sokkal összefüggőbb, mint a protestáns solák által összevagdalt nézet.

De miért is lenne szükség erre? Miért kellene így tenni, ha a Biblia nem támogatja ezt?

A Biblia tanítása egyértelmű: Jézus az egyetlen közbenjáró