Miért van az hogy a Biblia szerint csak is Jézus a közbenjáró?

Csatlakozok az előttem válaszolóhoz:

A SzentÍrás kizárólag Jézust jelöli meg egyedüli közbenjárónak ember és az AtyaIsten között.

(protestánsok és katolikusok között ez a mai napig vita tárgya - szerintem értelmetlen vita, mert a kereszténységnek a SzentÍrást kell/ene/ figyelembe venni)

A zsidó-levél Jézust (aki a Krisztus) a megváltásunk egyedüli és tökéletes végrehajtójaként mutatja be - /nézzük végig a közbenjárás felépítését! /

1. Csak Ő volt méltó, hogy áldozatul szolgáljon a bűneinkért (Zsidó 9/12-14; Zsidó 10/1-10)

2. Nagy főpapunkként, egyedül Ő mutathatta be euz au áldozatot, önmagát áldozva fel (Zsidó 9/14; Zsidó 9/25-26; Zsidó 10/11-12)

3. Miután tökéletesen kiegyenlítette az ember bűn miatti adóságát Istennel szemben (Zsidó 10/10-18, most mint főpapunk ül az Isten jobbján (Zsidó 8/1; 9/24; 10/12)

4. Minthogy teljesen azonosult az emberekkel, tökéletesen együttérez velünk minden helyzetünkben és folyamatosan közbenjár miérettünk (Zsidó 2/16-18; Zsidó 4/14-15; Zsidó 7/25)

5. Főpapi munkájának felsőbbrendűsége és állandósága miatt minden más közbenjáró feleslegessé vált (Zsidó 7/23-28; Zsidó 8/6.13)

6. Őáltala bizalommal járulhatunk egyenesen az Isten trónjához, hogy irgalmat és kegyelmet kapjunk (Zsidó 2/18; Zsidó 4/16; Zsidó 10/19-22) - ezéer nincs szükség senki másnak a közbenjárására.

Azonkívül a Máté 11/28-30-ban Jézus így fogalmaz: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan akik megfáradtatok és megterheltettetek..." - Jézus ezt saját magára értve fogalmazza. Tehát nem ezt mondja: "Jöjjetek hozzám és a boldog anyámhoz...", és nem is azt mondja, hogy "Jöjjetek Szent Johannához, meg a Szent Brigittához (stb.)...", hanem kizárólag saját magához hív minket. Elmondja ebben az igerészben, hogy nincs olyan teher, olyan nehézség, amin Ő (mármint Jézus) ne tudna megbírkózni, és képes minekünk nyugodalmat adni.

Ez a SzentÍrás állásfoglalása. És most kérdezem azt, hogy bárki aki mást állít, milyen meggyőződésből teszi??

Hogy mer egyáltalán mást állítani, mint amit a SzentÍrás tesz??

A Biblia és a Szentírás két külön könyv!. A Biblia az Ószövetségről szól, a Szentírás pedig az Új szövetségről,Jézus születésétől.

A Jehovista Biblia állít csak ilyeneket. Eléggé átírták az eredetit.

A Biblia és a Szentírás két könyv? Mivan? :D

Kettéválasztani a Biblia két részét óriási hiba.

Érdekes módon az ÚSZ-ben ilyeneket találunk:

Jn 5,39 - Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam (JÉZUS) tesznek bizonyságot.

ApCsel 10,43 - Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő (JÉZUS) neve által bűnbocsánatot nyer."

Biblia az egyelő (=) Szentírás. Isten szava emberi nyelvre lefordítva. Isten által kiválasztott emberek írták, hogy mindenki megismerje üzenetét.

Bibliához, vagyis a Szentíráshoz, hozzátartozik, az Ószövetség és az Újszövetség is. Nem választható el a kettő. Nagyon sok helyen az Újszövetségben utalás van az Ószövetségben való eseményekre. Nem is tudnánk megérteni nélküle Isten üzenetét. Az ember javát szolgálja a leírt, hitben erős emberek bukása is. Itt Isten rávilágít, hogy ha elbukunk, van ki út, ha hozzá megyünk hittel és szeretettel. Egyszülött Fiát adta, hogy megmentse az embert a kárhozat haláltól. Jézus Krisztus által ismerhetjük meg, a mennyei Atyát az Istent. Jézus Krisztus emberré lett, hogy megismertesse velünk Isten önmagát az emberekkel. Jézus Krisztus mielőtt a földre jött Isten volt. Letette isteni hatalmát és olyan lett, mint mi emberek. Így lehet közben járó az ember és Isten között, mert nem volt benne bűn. A földi élete során, Ő is kísértve vagyis megpróbálva volt a gonosztól, de Ő ellen állt a gonosznak. Megmutatta, hogy lehet győzni az embernek a gonosz felet, ha hittel követi Őt. Imádkozik értünk az Atyához mert Ő a védőügyvédük.

Az egész könyv által ismerjük meg Isten csodálatos énjét, hosszútűrését, szeretetét, dicsőségét, hatalmát, az emberért való harcát, azért hogy megmentse az ember az örök haláltól, és megmutassa Országát.

@ ma 12:59

Teljesen igaz ez a hozzászólás. Teológiailag elmélyült, a SzentÍrás álláspontjára szorosan ráépült, abszolút helytálló vélemény - ajánlom mindenki számára.

Számomra 100%-ban hasznos.

Szia!

A Szentírásban ezt olvassuk: "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus" (1Tim 2,5). Az itt olvasható kéttagú hitvallási formula az ősegyház egyik legrégibb hitvallása, amelyik Istennek és Jézus Krisztus személyének, kiengesztelést, új szövetséget szerző munkájának dicsőítése.

Ahogyan már elhangzott ennek a részletes kifejtése a Zsidókhoz írt levélben található. Itt olvashatunk arról, hogy a mennyben van egy szentély, az "igazi sátor", amelyet az Úr épített, nem ember. Itt végez szolgálatot értünk Krisztus, elérhetővé téve a hívők számára a kereszten egyszer és mindenkorra hozott bűntörlő áldozatának áldásait. Jézus Krisztus a főpapunkká lett, és mennybemene­tele­kor meg­kezdte közbenjárói szolgálatát.

Jézus közbenjárásának másik fontos része a vizsgálati ítélet munkája, amely minden bűn végső elrendezésének része: ezt az ősi héber szentély megtisztítása jelképezte az engesztelés napján. A szentélyt a jelképes szolgálatban áldozati állatok vérével tisztították meg, a mennyei dolgok Jézus vérének tökéletes áldozatával tisztulnak meg. A vizsgálati ítélet a mennyei lények előtt nyilvánvalóvá teszi, hogy a halottak közül kik "aludtak el Krisztusban", ezért méltók az első feltámadásra. Nyilvánvalóvá teszi azt is, hogy az élők közül kik maradtak meg Krisztusban, megtartván Isten parancsolatait és Jézus hitét, ezért készek az elváltozásra, a bemenetelre Isten örök országába. Isten igazságosságát igazolja ez az ítélet, megtartván azokat, akik Jézusban hisznek. Nyilvánvalóvá teszi, hogy akik hűségesek marad­tak Istenhez, elnyerik az országot. Krisztus e szolgálatának befejezése – a második advent előtt – az emberiség próbatételének lezárását jelzi.

Lásd ezzel kapcsolatosan: Zsid 8,1–5; 4,14–16; 9,11–28; 10,19–22; 1,3; 2,16–17; Dn 7,9–27; 8,13–14; 9,24–27;

4Móz 14,34; Ezék 4,6; 3Móz 16. fej.; Jel 14,6–7; 20,12; 14,12; 22,12.

Üdv. Péter

Kedves Kérdező!

Jézus közbenjáró-szerepe főpapi tisztje miatt van, tehát nem istenségéből kifolyólag, hanem emberségéből.

"1Tim 2,5

Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az _ember_ Krisztus Jézus"

Az ő papi szerepéből - bár különböző módon -, de minden megkeresztelt újjászületett részesül. Ezért nevezi őket Péter királyi papságnak.

"Akihez járultatok, az élő kőhöz, amelyet - bár az emberek elvetettek - Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző _lelki áldozatokat_ ajánljatok fel Jézus Krisztus által." [1Pét 2, 4]

"Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára." [1Pét, 2, 9]

Továbbá így a szentek mind a földön, mind a mennyben közbenjárnak értünk. Az apostolok többször buzdítják híveiket könyörgésre, és ő maga is imádkozik értük [Róm 15,30; 2Kor 1,11; 2Kor 13,9; Ef 6,18-19; Fil 1,19; Kol 1,3; Kol 1,9; Kol 4,3; 1Tessz 5,17; 1Tessz 5,25; 2Tessz 1,11; 2Tessz 3,1; 2Tim 1,3; Zsid 13,18-19; Jak 5,14-15; 1Jn 5,14-15; 1Jn 5,16-17; Jak 5,16; Jak 5,16-18]. A Jelenések könyve szintén említést tesz a szentek imádságairól:

"Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel tele aranycsészéje - ezek a szentek imádságai." [Jel 5, 8]

"Aztán egy másik angyal jött, és megállt az oltár előtt arany tömjénezővel. Sok jó illatszert adtak neki, hogy mindegyik szent imádságából tegyen az arany oltárra, amely Isten trónja előtt áll. A jó illatszerek füstje fölszállt a szentek imádságából, az angyal kezéből Isten előtt. Az angyal fogta a tömjénezőt, tett bele az oltár tüzéből, és ledobta a földre. Akkor mennydörgés, zúgás, villámlás és nagy földrengés támadt." [Jel 8,3-5]

Az angyalok is közbenjárhatnak:

"Lelke a sírveremhez közeledik, és élete a halálthozókhoz. De ha közbenjár érte egy angyal, csak egy az ezer közül, hogy hírül adja az embernek kötelességét, megkönyörül majd rajta és mondja: „Engedd őt szabadon, hogy ne szálljon a sírverembe, megtaláltam már, amiért neki kegyelmezzek"

[Jób 33,22-24]

"Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát." [Mt 18, 10]