Miért vállalnak közösséget (pl. Reménység fesztivál) a keresztény kisegyházak azzal a katolikus egyházzal, amelyik felelős azok "betiltásáért"?

jaaaaaaaj és még valami, a csodás jutúbos forrásról

az internet egy játékszer számomra

ami az internetről származik nem lehet sem pro- és sem kontra- bizonyíték

egyetlen forrásnak hiszek az IGÉNEK

Kicsit unalmas már az a vád amibe lépten-nyomon belebotlok itt, mely szerint „A katolikusok szobrokat imádnak”. Mivel a katolikus templomokban szobrok vannak, azzal vádolják őket, hogy megszegik a Tízparancsolatot: „Ne csinálj magadnak faragott képet, vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt.” (Kiv 20:4-5)

Helyes, ha az embereket figyelmeztetjük a bálványimádás bűnére, ha azt valóban elkövetik. De a katolikusokat azért bálványimádóknak nevezni, mivel Krisztus-szobrok és a szentek szobrai találhatóak templomaikban, vagy félreértésen alapul, vagy a Biblia azon részének félremagyarázásán, amely a szobrok (mindkét fajta: helyes és helytelen) céljáról és használatáról szól.

Loraine Boettner, antikatolikus író, a „Roman Catholicism” c. munkájában így általánosít: „Isten megtiltotta az ábrázolások használatát az Ő imádásában.” Azonban, ha az emberek jobban „fürkészték volna az írásokat” (Jn 5:39) rájöttek volna, hogy épp az ellenkezője igaz ennek. Isten megtiltotta a szobrok imádatát, de nem tiltotta meg azok vallási célú használatát. Ellenkezőleg: valójában ajánlotta azok vallásos jellegű használatát.

Isten mondta, hogy készítsünk szobrokat

Azok, akik a szentek szobrait ellenzik, figyelmen kívül hagyják a sok-sok szentírási idézetet, amelyben az Úr ajánlja a szobrok készítését. Például: „Készíts vert aranyból két kerubot az engesztelés táblájának két végére. állítsd az egyik kerubot az egyik végére, a másikat a másik végére. Az engesztelés táblájának két végére állítsd a kerubokat. A kerubok szárnya fölfelé legyen széttárva, hogy szárnyukkal befödjék az engesztelés tábláját, az arcuk pedig forduljon egymás felé. A kerubok arca tekintsen az engesztelés táblájára." (Kiv 25:18-20)

Dávid adta Salamonnak a tervet: “Az illatáldozat oltárához tiszta aranyat, a súlyának megfelelően, továbbá a szekérnek, az arany keruboknak a mintáját, amelyek kiterjesztett szárnyukkal betakarták az úr szövetségének ládáját. Ezeket mind elmagyarázta neki egy, az Úrtól származó írás alapján, hogy megértse az építés munkáit." (1Krón 28:18-19). Dávid tervei a templom építésével kapcsolatban, amelyekről a bibliai szerző azt írja, "egy, az Úrtól származó írás alapján” való volt, angyalszobrokat is magában foglalt.

Ehhez hasonlóan, az Ezekiel 41:17-18 is említ faragott szobrokat a tökéletes templomról kapott víziójában, amikor azt írja: „A bejárattól egészen a templom belső részéig és kívül, és minden falon körös-körül, kívül és belül kerubok voltak”

A szobrok és képek vallási célú használata

Amikor az úr a kivonulás ideje alatt az izraelitákat a kígyók csapásával akarta megbüntetni, azt parancsolta Mózesnak: “Csinálj egy tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben marad!” (Szám 21:8-9).

Mindenki, aki csak ránézett a bronzkígyóra, meggyógyult, s ez bizonyítja, hogy a szobrok rituális célú használata is megengedett, nemcsak a díszítés céljaira való használat.

A katolikus templomokban azért vannak szobrok, festmények és más művészeti alkotások, hogy eszünkbe juttassák az ábrázolt személyt. Mint ahogy édesanyánk arcát is könnyebben vissza tudjuk idézni, ha a fényképére pillantunk, épp így jobban az emlékezetünkbe tudjuk idézni a szentek példáját, ha ábrázolásaikat szemléljük. A katolikusoknál a szobrok használata hitoktató célzatú is. A korai egyházban különösen hasznosak voltak a szobrok az írni-olvasni nem tudó emberek oktatására. Sok protestáns hitű testvérünknek is vannak Jézus-képei, ugyanígy léteznek bibliai illusztrációk a vasárnapi iskolások számára. A katolikusok arra is használják a szobrokat, hogy bizonyos személyekről vagy eseményekről megemlékezzenek, éppúgy ahogy a protestáns templomokban is vannak háromdimenziós betlehemek.

Ha a protestánsokat is ugyanezzel a mértékkel mérnénk, akkor, mivel ők is használják az ilyen „faragott” ábrázolásokat, ők is ugyanolyan “bálványimádást” követnek el, mint a katolikusok. De ez mind nem bálványimádás. Isten megtiltotta a szobrok istenként való imádását, de nem tiltotta meg szobrok készítését. Ha megtiltotta volna, akkor mindenféle vallásos tárgyú film, videó, fotók, festmények és minden ehhez hasonló tiltott lenne. De, ahogy a bronzkígyó is mutatja, Isten még a vallási tárgyú ábrázolások rituális célú használatát is engedélyezi. Az úr akkor haragudhat meg ránk, ha egy szobrot istenként kezdünk imádni. Tehát amikor az emberek tényleg elkezdték imádni a bronzkígyót, mint kígyó-istent, (akit Nechustánnak neveztek el), az igazságos király, Hiszkija elpusztította azt (2Kir 18:4).

Helló, Kérdező, úgy látom, még mindig nem volt időd rendes kommentet írni. :(

Átgondoltad a dolgokat? Mire jutottál? Várom a választ az eddigi kérdésekre is.

Üdv. :)

Ez már megint nagyon gyenge volt, kérdező.

Arról az irományról van szó, ugyebár, amit te belinkeltél egy másik kérdésben, ill. itt is. Én _arra_ írtam, hogy nem volt időm megvizsgálni.

Te pedig annak ellenére terjeszted, hogy te magad sem vizsgáltad meg alaposan, mint menet közben kiderült.

Azért a két eset nem ugyanaz...

A másik: felhoztál itt egy rakás vitatható dolgot, s a válaszok után meg az álláspontod védelme vagy a hibák és tévedések elismerése helyett közlöd, hogy nincs időd és kedved folytatni... Szerintem nem sokan veszik be, hogy valós az indokod. Én legalábbis nem.

Ezt kimenekülésnek hívják amúgy, csak hogy tudd.

És egy jó tanács: máskor vizsgáld meg alaposabban, mit terjesztesz, mit állítasz, milyen érveket hozol fel; mert láthatod, hogy mi lesz belőle, ha nem így teszel. A legkönnyebb dolog a világon leirkálni mindenfélét csak úgy. Persze a jó szándékodat még mindig nem vonom kétségbe; de azért gondolkodj el azon, légy szíves, hogy hány embernek vetted el az idejét ezzel az egésszel, amit hasznosabban is el tudott volna tölteni.

Isten áldjon. :)

22 Vigerának

Engedd meg hogy kissé hosszú, ám de nagyon alapos írást másolja ide be, kérlek olvasd el.

"Róma és az ortodox egyházak között csaknem ezer éve fennáll az egyházszakadás, attól kezdődően, hogy 1054-ben a pápa kiközösítette a konstantinápolyi pátriárkát. Rómának a protestánsokkal való szakítása is közel ötszáz éve tart már. Ennek kezdőpontjaként 1521. tekinthető, amikor a pápa nagy átokkal, anathémával sújtotta a protestáns mozgalom vezetőjét, Luther Mártont. Az 1545–1563 között ülésező tridenti zsinat több mint 130 anathémát mondott ki a Rómától eltérő hitelveket és hitgyakorlatot követő – elsősorban protestáns – közösségek tagjaira, hogy ezzel kényszerítse ki visszatérésüket a római egyházba. A rekatolizáció erőszakos formája azonban nem tudta elérni a különböző keresztény irányzatok Róma alá rendelését. Napjainkban a protestánsok 540 millióra becsült közössége és a csaknem 300 milliósnak mondott ortodox egyház továbbra is független a római katolikus egyháztól.

Ezzel összefüggésben Róma a 20. század közepétől látványos egyházpolitikai irányváltást hajtott végre. Az 1962–65 között megtartott II. vatikáni zsinattól kezdődően hangsúlyozottan meghirdették a keresztény egyházak egységének, az ökumenének a célkitűzését. Az egységet azonban sajátos módon kívánják megteremteni. Egyrészt Róma hajlandó látványos gesztusok egész sorára. Így 1965-től a protestánsokat már nem bélyegzik eretnekeknek, és az ortodoxokat sem nevezik szakadároknak, hanem „különvált testvérek” megnevezéssel illetik őket. A pápák szájából több alkalommal hangzott el bocsánatkérés a protestánsok és ortodoxok ellen elkövetett bűnökért.

Ugyanakkor a katolikus egyház nem hajlandó megválni egyetlen olyan meghatározó tanításától sem, melyek a protestánsokkal és ortodoxokkal fennálló éles hitelvi és hitgyakorlatbeli ellentétek alapvető okai. Sőt, ezeket az alaptanításokat frissen kibocsátott dokumentumokban sorra megerősítik.

Jellemző példája ennek a Vatikán Hittani Kongregációja által 2000-ben kiadott Dominus Iesus nyilatkozat. Ez újólag rögzíti a katolikus egyháztannak a protestánsok és ortodoxok által évszázadok óta elutasított legfőbb tételeit. A nyilatkozat újrafogalmazza az egyedül üdvözítő katolikus egyház tanítását, és kimondja, hogy „Krisztusnak egyetlen Egyháza van, mely a Péter utóda és a vele közösségben lévő püspökök által kormányzott katolikus Egyház”. Az egyértelműség kedvéért még hozzáteszi, hogy a katolikus egyházon kívüli egyházi közösségek „nem egyházak a szó sajátos értelmében” (IV. fejezet 17. pont). Rögzíti a más felekezetek által sokszorosan cáfolt tanítást a pápa egyetemes egyházfőségéről, primátusáról is. Hangsúlyozza, hogy a primátust „Isten akarata szerint Róma püspöke objektíven birtokolja és gyakorolja az egész Egyház felett”. A protestánsok és ortodoxok egyaránt tagadják, hogy a pápák Péter utódai lennének.

Protestánsok és ortodoxok egyaránt elutasítják a pápai tévedhetetlenség tanítását, amely 1870-től kötelező érvényű tantétel, azaz dogma a katolikus egyházban. A tan ellenzői szerint e dogma nem rendelkezik bibliai alappal, az eddigi évszázadok történeti tényei pedig sokszorosan cáfolják érvényét.

Protestánsok és ortodoxok számára egyaránt elfogadhatatlan a katolikus mise is. Az egyik kifogás az egy szín alatti (bor nékül, csak ostyával történő) áldozással kapcsolatos, ami még a korai katolikus tanításokkal sem egyeztethető össze. Az 5. században két pápa is – I. Nagy Szent Leó, majd Gelasius pápa – egyaránt eretnekségnek minősítették az akkor felbukkanó egy szín alatti áldozás gyakorlatát.

Az ortodoxok és protestánsok határozottan elutasítják a mise másik központi tanítását, az átlényegülés tanát is. A latinul transzszubsztanciációnak nevezett tanítás szerint – amely csak a 9. században jelent meg a katolikus egyházban – az ostyát a pap átváltoztatja Jézus Krisztus valóságos testévé, s ezt az ostyát katolikus előírás szerint imádó hódolatban kell részesíteni. Protestáns és ortodox felfogás szerint egyetlen ember sem képes arra, hogy egy élettelen ostyát vagy kenyeret Jézus Krisztussá változtasson. Protestáns vélemény szerint, aki ilyennel próbálkozik, az a varázslás irányába tesz lépéseket, és aki az ilyen ostyát imádó hódolatban részesíti, az a bálványimádás veszélyének teszi ki magát.

A református egyház érvényben lévő hitvallási irata, a Heidelbergi Káté a miséről összefoglalóan a következőket rögzíti: „a mise nem más, mint megtagadása Jézus Krisztus egyetlenegy áldozatának és szenvedésének, és kárhozatos bálványimádás” (XXX. fejezet 80.).

Ortodoxok és protestánsok egyaránt elutasítják a szobrok használatát a katolikus hitgyakorlatban. Az Ószövetség és Újszövetség egybehangzó tiltása alapján a szobrok előtti térdhajtást, leborulást egyértelműen bálványimádásnak tekintik.

Az ortodox ikontisztelet vonatkozásában ugyanakkor legalább ilyen kibékíthetetlen nézetkülönbség áll fenn a protestánsok és ortodoxok között is, mivel a protestánsok bibliai alapon mindenféle képmás vallásos tiszteletét elfogadhatatlannak tartják.

Protestánsok és ortodoxok egybehangzóan elutasítják a római katolicizmus által hirdetett tisztítótűz létezését. Arra hivatkoznak, hogy ez a katolikus tanítás sem rendelkezik bibliai alappal.

Különösen éles, kölcsönös szembenállás forrása a protestánsok, katolikusok és ortodoxok között a Mária-kultusz kérdése. A protestánsok legfőképpen azt bírálják a két másik felekezet ez irányú vallási gyakorlatában, hogy az nem is a bibliai Máriának a fokozott tisztelete, hanem a valódi Máriától teljesen idegen, pogány istennők tulajdonságaival felruházott Madonna kultusza, s így egyszerre bálványimádás és idegen istenek imádása is.

A protestánsok tagadják Mária istenanyaságának dogmáját a Zsidókhoz írt levélre hivatkozva (Zsid 1:5), melyből egyértelmű, hogy Jézusnak az isteni természete az Atyától született és nem Máriától.

Mária örök szüzességének dogmáját sem tartják elfogadhatónak, hiszen a Máté és Márk evangélium név szerint is felsorolja Jézus négy fiútestvérét, megemlítve, hogy még leánytestvérei is voltak, tehát bizonyos, hogy Jézus születése után Mária nem maradt szűz a Józseffel való házasságában.

A protestánsok Jézus egyedülálló szerepét súlyosan sértő tanításnak tekintik Mária szeplőtelen fogantatását, azaz eredendő bűn nélküli megfoganását az ő anyjának a méhében. A Szentírás állítása szerint ugyanis egyedül Jézus fogant eredendő bűn nélkül, és éppen emiatt csak ő volt alkalmas a megváltás elvégzésére. Megjegyzendő, hogy Mária szeplőtlen fogantatásának 1854-ben kimondott dogmáját az ortodoxok is határozottan elutasítják.

Szintén Jézus egyedülálló szerepét tagadja – a protestánsok szemében – a Mária romolhatatlan testben történt feltámadását és mennybemenetelét hirdető katolikus dogma. A Biblia ugyanis ezeket a természetfölötti eseményeket csak és kizárólag Jézussal kapcsolatban említi.

Hasonlóképpen a Mária királyságáról, országáról, a Regnum Marianumról szóló katolikus tanítást is Krisztust sértőnek, azaz antikrisztusi jellegűnek tekintik a protestánsok, hiszen a Szentírás csak egyetlen örökkévaló, természetfölötti országot, királyságot ismer, Jézusnak, illetve az Atyának az országát, amelynek eljöveteléért a Miatyánkban is imádkoznak a keresztények.

A vázlatos felsorolás is egyértelműen jelzi, hogy milyen nagy szakadékok választják el egymástól a protestáns, katolikus és ortodox alaptanításokat. E szakadékok áthidalására a protestánsok és – számos kérdésben – az ortodoxok részéről is felajánlott közös bibliai alapot katolikus oldalról többnyire a Szenthagyomány fontosságára hivatkozva utasítják el.

Róma részéről az ökumené erőteljes hangoztatása közepette a kompromisszumok helyett a harcos katolikus tradíció megerősítése folyik. Ezt jelzi, hogy néhány évvel ezelőtt, 1999 októberében sor került a tridenti átkok nyilvános megújítására is. Figyelemre méltó, hogy az átkok érvényességét megerősítő dokumentumot katolikus részről Edward Cassidi bíboros, a Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács elnöke bocsátotta ki. Mindez arra utal, hogy jelenleg keresztény egységre csak protestáns és ortodox önfeladás árán lenne lehetőség. (a szerző történész)"

[link]

[link] (elsőre az első három kötetet javaslom)

[link]