Isten miért azt szeretné, hogy higgyünk benne miért nem azt, hogy tudjuk, hogy létezik?

Isten a szívedben található. Ha ott megtalálod, bizonyságod van felőle. Ha nem, akkor csak a sötétben tapogatózol.

Azért nem "bizonyítja" magát, mert életünk ebben a világban nem arról szól, hogy szemtől szemben legyünk Istennel.

Ha Isten megjelenne neked, egy idő után azt mondanád: hallucináltam. Ha álmodban szólna hozzád, azt mondanád: csak egy álom volt.

Isten nem test, testben tehát most nem fog megjelenni. Nem lesz mennyei szózat egyelőre, mert a tudósok még azt is meg kísérelnék magyarázni. És ha lenne is: ha valaki azért tartja meg a törvényt,mert fél az égi hang gazdájától, az olyan, mintha meg sem tartaná. Az ember jelenlegi formájában (a bűnbeesés miatt) nem alkalmas az istennel való olyan kapcsolatra, mint ami az édenkertben fennállt. De ha beengeded őt a szívedbe és egy szeretet kapcsolat van köztetek akkor fel tudsz nőni, félelem nélkül élni, és végül nyugodtan, tiszta szívvel meghalni. Szerintem ez a legjobb módja, én nem szeretnék egy testetlen hang kedvében járni. Szívesebben növök fel magamtól. Amíg Isten a szívedben van, addig úgyis TUDOD, hogy ő létezik és nem hagy el.

Freya

"Miért nem bizonyítja be magát, mi ezzel a célja?"

Az ember szabad, ami kiterjed a gondolkodásra is. Ebből következik, hogy Isten nem tudja bebizonyítani a létezését. Ha pl. kiírná az égre, hogy "hahó, itt vagyok", akkor az ateisták azt mondanák, hogy ez trükk vagy hallucináció.

"Ezt az utat választotta az ember."

Ezt az utat választotta Ádám és Éva, nem én, nem te, és nem a szomszéd. Mivel a kereszténység nem hisz a reinkarnációban, ezért az én személyem már egy teljesen új, friss lélek, akinek köze nincs az édenkerti párhoz. Az ő döntésük, az ő tévedésük, az ő bűnük nem az enyém, mert én akkor talán még gondolatban sem léteztem - akkor Isten miért általánosít?

Miért ítél meg engem régi-régi emberek tettei alapján? Jobban belegondolva, hozzájuk képest én semmilyen lehetőséget nem kapok arra, hogy valójában döntsek, mert alapvetően beleszületek a bűnbe, holott még semmit nem is tettem... logikailag ennek nem sok értelme van.

Ádám és Éva története jelképes. Ez az emberiség döntése volt. A történet lényege, hogy az emberiség azóta permanens árulásban él.

Ennek eredménye volt az egó öntudatra ébredése, ami veled is megtörtént. Te lemondanál róla? Nem hiszem. Te nem tudsz olyan állapotba kerülni többé mint a paradicsomi ember, azt az állapotot vesztették el ugyanis a kezdetekkor örökre.

Ha megengedsz egy frappáns mondatot Einstein szavait némileg módosítva.

"A hit tudás nélkül vak, a tudás hit nélkül sánta."

Az Isten létére pedig van bizonyíték, mégpedig az ember szelleme(értsd elme), és az anyagi világ folyamatos változása. De mivel az anyagi világ illúziója az embert megbéklyózza, ezért hitét abba veti, így bizonyossága nem lesz egy ideig még az Úrról.

A Bibliában szereplő "hit" kifejezés nem csupán a hinni szóból ered, hanem kőkemény bizalom, bizonyosság van annak hátterébe. A hit azért is van kiemelve a Bibliában, mert az emberi elme csak ezt tudja, mármint hinni, minden olyan számára, amilyennek hiszi, gondolja. A Biblia szerint az emberi elme az elsődleges az "anyaggal" szemben, nem is véletlen, hogy Jézusunk egyik beszédében mustármagnyi hitről és annak következményeiről beszél.

Röviden és tömören tehát: Aki megtapasztalja Istent, az már nem csak hit lesz, hanem szilárd tudás is. Aki józanul, objektíven vizsgálódik, az tudja jól nem csak azt, hogy van Isten, hanem azt is, hogy mi is igazából Isten, így az ember és a világ.

ui.: Egyszer pedig már bizonyította materiális úton a létét az Isten. Ezt a bizonyítást pedig Jézus Krisztusnak hívták. Nemsoká lesz még egy...:)

üdv

27/F

LastOne.Left