Miért a szeretet vált a kereszténység legfőbb parancsává?

Valóban van, aki komolyan állítja, hogy szereti az ellenségeit csak azért mert keresztény?

A tapasztalat nem ezt mutatja. Bizony a keresztények tudnak rendkívül kirekesztőek lenni, mióta csak létezik ez a vallás.

utolsónak ott a pont, a valóság sokszor nem ezt mutatja, a vallások és köztük különösen a keresztény történelmi egyházak nagyon könnyen tudnak türelmetlenek, kirekesztőek, agresszívek lenni más véleményen levőkkel vagy másként hívőkkel.

De ettől még az elv jó, hogy szeresd ellenségeidet, csak a z igazi megvalósítás nagyon ritka...

Isten a szeretetett kéri tölünk az önzetlen szeretetett.De ez nem parancs.

Az anyit jelent hogy teljesen ki kell tárnod a lelkedet megnyilnod a világ fele.Szeres minden embert ,ne ittélkez felettük,ha adsz segitesz ne ugy tegyed,hogy azért mert visza várod hanem azért mert te szeretnél segiteni neki önzetlenül ,nem vársz visza semit.Egyszerüen a szived a leked tele van joságal.Ezt nagyon nehéz megtenni mert anyi gonoszság roszindulatuság van körülöttün.De ha ezen az uton járunk akkor sikerül.

14!

Azért is nehéz megtenni, mert a szeretet egy érzelem, ami valami hatására támad az emberben éppen úgy mint a gyűlölet.

Jó szándékkal (szeretettel) is lehet másoknak ártani, ahhoz nem kell feltétlen rossz indulat, csak ismeretek hiánya.

A gyűlölet is csak egy érzelem, csak kellemetlenebb normális esetben. Lehet gyűlölni a nélkül, hogy azzal másoknak vagy magunknak kárt csinálnánk. Senki sem tilthatja meg, hogy utáld ami számodra undorító, így meg lehet határozni mi a jó és mi a rossz.

Az emberi érzések mint a szeretet és gyűlölet nem úgy vannak, hogy az ember elhatározza szeretek vagy gyűlölök.

Ezek csak múló érzelmek és csalhatnak is, a lényeg az igazságosság ami pedig tudás függvénye.

Aki kellően tájékozott, az nem követ el hibákat, legalábbis helyrehozhatatlan hibákat nem követ el, ehhez nincs szükség szeretetre.

A lényeg, hogy mit tesz (cselekszik) az ember. Olyan dolgokat is el kell végeznünk hétköznapokon amit nem szeretünk csinálni , ezt tesszük kötelességtudatból.

Annak idején, mikor Jézus tanítása aktuális volt, igen fura törvények és szokások voltak. Pl. a fiatalok nem azzal házasodtak aki nekik színpatikus volt, hanem a házasság elfajult tiszta üzleti érdekké. A szülők választották ki melyik családdal lépnek rokonságba, már akkor eldöntötték,mikor a gyerekük újszülött csecsemő volt. Előre úgymond megírták a gyerek életét, s nem volt beleszólása mint szabad polgárnak.

Egyházi iskolában tanultam, sok "keresztény" embert ismerek. Az egész gyerekkorom azzal telt el, hogy a szeretetről tanultunk, hogy így szeressük az embertársainkat, meg úgy...

Aha...

Hagyjuk már a p*csába. A valóság az, hogy ez csak duma. A tanároknak arra volt csak jó, hogy fényezzék magukat, milyen jó suliban tanítanak, a gyerekeknek meg arra, hogy fényezzék magukat, milyen elit iskolába járnak. Ez az egész keresztény duma csak ennyi. Az emberi élet ugyanis olyan, hogy mindig kitűz maga elé valami nagy és szent célt, jelen esetben Krisztus követését. Milyen nagy szó ez, milyen magasztos, milyen felsőbbrendű... Szeretet... Megbocsátás...

De a valóság csak az, hogy a nagy jelszavak mögött (mert ezek csak jelszavak) ugyanolyan kicsinyes és gyarló, ugyanolyan gonosz emberi életet folytatnak a mindennapok pocsolyájában! És megjegyezném azt is, hogy mi voltunk a legnagyobb alkoholista gyerekek a városban, volt, hogy a lyukas órákban a tanárok jöttek értünk a kocsmába és vittek vissza az iskolába... De a tanárok sem voltak különbek. Volt egy hittan tanárom, akit azért rúgtak ki, mert az egyik szolis tanárnővel megcsalta a feleségét. Biztos ezt parancsolta neki a szeretet legfőbb parancsa...