Ha én kiválasztott vagyok (nagyon úgy tűnik), akkor a felsőbb hatalom miért dob elém megmászhatatlan akadályokat?

kaptam gyerekkorom óta egy ajándékot, méghozzá az írás hatalmát, de ez mára már szinte teljesen elveszett.

én úgy éreztem, kiválasztott vagyok, megajándékozott, és próbáltam ezt nem sajátom malmom hajtására felhasználni, hanem az igazság, a lelkiismeret, a jobbá válás (másoké) kibontakoztatásának lehetőségeként szolgálatba venni.

a probléma az, hogy az utóbbi pár évben rohadok.

meghalnak rokonaim, elhagynak szeretteim, hátbaszúrnak szerelmeim és bizalmasaim, fogy az erőm, rohad a testem, elmém kezdi felmondani a szolgálatot, néha már csak hangtalanul zokogok, és nem értem, miért.

szinte mindenem elveszett az utóbbi időben, körülöttem, kívül, belül, legbelül.

és olyan helyzet alakult ki, ahonnan nem lehet felállni, mint mikor egy járműnek nem csak a motorja megy tönkre, hanem szinte minden egyes alkatrésze, és megjavíthatatlanná válik.

miért történik ez velem, ha kiválasztott voltam, vagyok?