Bűnbánat, bűntudat - hogy is van ez?

Ez is egyfajta bűn. Szélsőséges példát mondok: láttad, hogy valaki nagyon kihajol az ablakon, és gyanítottad, hogy ki fog esni, de nem szóltál rá, hogy ne hajoljon ki annyira - mire ő kiesett és meghalt. Ebben az esetben bűnt követtél el, mert megmenthetted volna, mégsem tetted.

Ha mondjuk amiatt van bűntudatod, hogy tizenévesen nem jártál többet szórakozni, az nem bűntudat, csak rossz érzés.

Ha nem éltél a lehetőséggel, az teljesen más.

A megmagyarázhatatlan bűntudat pedig lehet a depresszió egyik jele tudtommal.

Szerintem nem gondoltad komolyan ezt a kérdést, csak nagyon unatkoztál...

De azért leírom, mert teljesen világos a helyzet: bűnbánat csak valós bűnelkövetés esetén lehetséges. Ha "kihagytál" valamit, ami bűn, és te ezt a mulasztást sajnálod, az nem bűnbánat vagy bűntudat. Egyszerűen kellemetlen / rossz érzés, ennyi.

Van egy ilyen tanítás az Írásban:

""A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak.""

Valaminek az elmulasztása tehát lehet vétek, amennyiben az jó dolog lett volna; és itt nyilván a felebarát szempontjából való 'jó cselekedet'ről van szó, nem pedig olyasmiről, hogy én magamnak kedveskedjek, amiket a kérdező is írt, hogy több bulizás kellett volna. Ezt a gondolkodásmódot amúgy a mai, mesterségesen befolyásolt közerkölcs(telenség) szüli és semmi köze az Istentől belénk helyezett lelkiismerethez és bűnbánathoz.

A bűnbánat-bűntudat közt én, mint keresztény, különbséget teszek:

BŰNTUDAT az, amikor:

- nem konkrét dolog miatt érzed

- nem vetíti előre a helyrehozás lehetőségét (megtérés)

BŰNBÁNAT:

- konkrét bűn miatt érzed

- helyre akar állítani

Bűntudatod akkor is lehet, ha nem követtél el semmit. Vagy te magad sem tudod pontosan, hogy mit is követtél el, csak lelkiismeret furdalás tör rád. Szorongás, vádlás, valami miatt. De nem tudod nevén nevezni. Ráadásul ki sem tudsz törni belőle, mert nem tudod, mit és hogyan hozz helyre. Pl. úgy érzed, hogy valamit nem csinálsz elég jól, vagy hogy valaki valami miatt megsértődött. Aztán még bűntudatot is kelt. Ezzel nem szabad foglalkozni.

A bűnbánat az, amikor konkrét bűn miatt bánkódsz, és helyre is tudod hozni. Pl. megbántasz valakit, és érzed, hogy bocsánatot kellene kérned. Akkor bocsánatot kérsz azért a konkrét dologért, és helyreállítod a megromlott kapcsolatot.

tegyél meg mindent,amit akartál,és elmúlik a bánkódás.viszont kapsz helyette emésztő,mardosó bűntudatot a vallástól,és megvetést a buzgó vallásos társaidtól,amiért bátor voltál,és önálló,ők meg nem mernek azok lenni,bár lelkük mélyén ugyanúgy szeretnének.

Ezért szeretem a vallást.bocs az őszinteségért,de tényleg ezt gondolom.

Utolsónak nincs igaza, mert:

- nekem nincs bűntudatom egyáltalán.

- sokaknak viszont olyan bűntudata van, hogy aludni sem bírnak. Persze őket nyomja a bűn terhe, de nem tudnak megszabadulni tőle.

És a legfontosabb: Soha, egyetlen embert sem ismertem, aki úgy tért volna meg, hogy elővett egy papírt és felírta volna a szabályokat, amit eddig nem tartott be, de innentől kezdve betartja.

Ha akarná, sem tudná megtartani a keresztény élet tanítását.

Ha végiggondolod, érthető is. Hiszen te képes lennél rá?

Viszont, amikor megtértem, onnantól kezdve belső késztetésem lett arra, hogy bizonyos dolgokat ne csináljak, más dolgokat meg csináljak. Senki nem tanította, mégis tudtam. Az újjászületés ez a változás az emberben.

Egyik nap még úgy kel fel, hogy azon gondolkozik, hogyan tudna elmerülni a bűneiben, másik nap már azon gondolkozik, hogyan tudna megszabadulni belőle. Akkor is, ha közben hót egyedül lenne, elzárva mindenféle vallásos dologtól. Akkor is így lenne. Ez valóságos változás. Sokakban láttam már ezt a változást.