Miért éljük sokszor bűntudat, félelem által kódolva az éltünket?

Szia.

Egy mondatodra reagálnék, és egy kis megjegyzést írnék hozzá, hogy lásd a kérdésedre a választ.

"Isten az embert egészségesnek(lélek) és boldognak teremtette (..)"

De az ember az Istentől kapott értelmet használja a gondolkodáshoz, az események megítéléséhez, szó szerint Isten Elméjét, és ez az értelem minőségében tökéletes, így még arra is képes, hogy hamisságot, tévedéseket hitessen el magával...ezért érezhetnek sokan bűntudatot olyan esetekben, amikor nem is követik el a bűnt, ezért félnek alapvetően akármitől is, mert szimplán és egyszerűen tévedésben vannak saját létükkel kapcsoltban..nem csak itt az országban, hanem máshol is(tisztelet a kivételnek)...nem tudják az emberek mi önmaguk, mi Isten és mi a világ, így a létezésben korlátoltnak, kis porszemnek, végesnek, hiányosnak képzelik el magukat, az Isteni Elmével azt a következtetést vonták le a tapasztalathoz jutás során, hogy a tapasztalatban található anyagi megjelenés termékei és önmaguk ennek pici részletei...azt hiszik, hogy amit tapasztalnak az nem önmaguk...nem is csoda, hogy sajátnak vélt érdekeket helyeznek előtérbe mással szemben, nem is csoda, hogy félnek elveszteni bármit is, ahogyan az sem, hogy a boldogságot nem lelik...mivel ekkor alárendelik magukat valaminek, ami függést vált ki, amíg pedig függünk, addig nincsen szabadság.

ha megértjük a világot, és azonosulunk az elvvel, vagyis Istennel tesszük magunkat egyenlővé, akkor megszűnik a gond és a szenvedés...és semmi nem fog tudni hatni ránk negatívan többé...ez az emberi egyén valós célja a létezésben...:)

üdv

26/F

LastOne.Left

Valamelyik nap az egyik válaszoló által beírt linket követve rátaláltam a sátánista vallás blogjára. Kb. két mondat után máris jobban tetszett, mint a kereszténység (a közhiedelemmel ellentétben a sátánizmus nem emberek rituális feláldozását meg woodoo-baba használatot jelent. A sátán eszerint valójában egy isten, akit a keresztény hit torzítva állít be, és születésünktől fogva azt plántálja a fejünkbe, hogy rossz. Olyan, mintha lenne egy alaphit, aki szerint Jézus maga az ördög).

Lényeg a lényeg, szerintem a bűntudathoz a kereszténység nagyban hozzájárul. Ezen az oldalon olvastam, hogy a kereszténység senkinek az életéhez nem tesz hozzá semmit (lehet, hogy páran tiltakozni fognak, de azok is csak beképzelik maguknak az istenüket), és mindig is az emberek félelme és tudatlansága hajtotta hozzá az embereket, amit így az egyház igyekezett fenntartani (lásd a szabadgondolkodók máglyán elégetése). Merem állítani, hogy a keresztény egyház valójában az a gonosz, ami ellen harcolni kéne. Miféle isten lenne az, aki bűntudatban tart minket, ami leblokkolja azt, hogy kibontakoztathassuk a kreativitásunkat, ami a boldog élet kulcsa lehetne? (lásd pl. az egyház nem engedélyezte sokáig (és most is rosszallja, csak már nem mer nyíltan beszólni, mert az emberek kezdenek észhez térni) a szabad szexet, a nemi vágyak kiélését, ami az egyik legnagyobb belső erőforrás, amit kaptunk). És nézd meg mi az eredménye annak, hogy a papok megpróbálják elfojtani ezt a feltartóztathatatlan, elemi ösztönt! Pedofil és meleg papok.

A kedves egyház születésünktől fogva azt sulykolja belénk, hogy bűnben születtünk és bűnben halunk meg. Ez szerintem a világ legnagyobb emberiségellenes bűntette. Ha értesz az agykontrollhoz, ismered a tudatalatti pszichológiáját, tudod, hogy egy ilyen kódolás a gyermek egész életére kihat. Csoda, hogy depressziósak leszünk?

Sok mindent írhatnék még, de a lényeg az, hogy az egyház a velejéig romlott, és gátolja az emberiséget annak a tudásnak és tudatállapotnak az elérésében, amire hivatott. Nem vagyok "sátánista", csak amikor kezdett kibontakozni az értelmem, elkezdtem gondolkodni, hogy hogy jön valami szervezet ahhoz, hogy megmondja nekem, hogy miben higgyek, meg hogy a pokolba dobással fenyegessen gyerekeket, akik nem imádkoznak, vagy ki merik élni a nemi örömüket. Az egyház óriási fenyegetést jelentő agymosó szekta.

Nem érdekelnek az elvakult keresztények, (akik valószínűleg megint csak azért hisznek ebben a maszlagban, mert vallásos családba születtek, tehát nem a szabad értelemmel jutottak el a hitükig), sem a Biblia-másolók, akik szokásosan ilyen kérdésekhez írogatnak. Nincs semmi, amivel bárki meggyőzhetne engem, hogy keresztény legyek, és ne azt gondoljam, amit gondolok. Mondhat akárki akármit, senki nem látta még az istent és mindenki tudja jól, hogy az imáikat senki nem hallja, a véletlen és a kollektív tudattalan irányítja az eseményeket. Ezerszer jobban hiszek azoknak a pletykáknak, amik szerint meditáló guruk Indiában és Tibetben képesek lebegni. Ők megtalálják a belső istent azzal a tudatossággal, amit kifejlesztenek. A keresztény vallás felől ezt képtelenek lennének elérni.

Szerintem ez nevelés kérdése. Ha egy boldog kiegyensúlyozott családban nősz fel, ahol szeretik egymást, és egymásnak örömöt tudnak okozni, akkor te is örülni fogsz minden apróságnak, és kiegyensúlyozott leszel (hacsak nem ront el a sok negatív ember) Ha egy széthúzó, nyavalygó, szomorú családod van, akkor azt a mintát látod magad előtt, és követed is a továbbiakban (már csak a hagyományok őrzése miatt is)

Egyet értek veled, hogy nem az anyagiak miatt boldogok az emberek, hanem vagy elfogadják a körülményeiket, és a legtöbbet hozzák ki a dologból, vagy a családod teszik első helyre, és ha az megvan akkor a többi dolog már nem számít. a magyar ember az örök elégedetlen, és ez még pozitív tulajdonság is lehetne, ha tennének ennek megszüntetéséért, de nem tesznek, csak jajgatnak, és siránkoznak (persze mert a többi is azt csinálja és egy közös program)de ezzel nem jutunk előrébb.

Sziasztok!

Érdekes kérdés, engem is foglalkoztani szokott. Véleményem szerint számitásba kell vennünk a kúltúra szerepét ami tágabb értelmezése minden szokásnak vagy ebből elhamarkadott következtetésként levont jellegnek. Ilyen jelleg pl a földrajzi elhelyezkeséből, a testalkatból, vagy akár az egy nemzethez tartozásból adódó általánositás. Szerintem ahelyett, hogy azt mondhatnák, a magyarok vagy mások ilyenek vagy olyanok, célravezetőbb megközelités lenne ennek a másságnak az okát keresni. Azt a kúltúrális sajátosságot , ami megülönböztet boldog és nem boldog közösségeket.

Hangsúlyozom, közösségeket. Országhatásokról vagy bőrszinről beszélni kúltúrális téren értelmetlen. Az igazi nagybetűs Kúltúrára gondolok, amik olyan mémek jelnnek meg, és maradnak fenn sokáig,, amik aztán tömegek esetén boldogtalansághoz vezetnek. Ilyen meghatározó kúltúrális hozzáállás, ami gyakorlatilag a legalapvetőbb életbenmaradási szükséglet. Az élelem elzárása más fajtársainkól, vagy ami nagyobb baj, más komplett fajoktól. Valamikor tizezer évvel ezelött megjelent a földművelés, ami élelembőséget hozott az addig bóklászó, vadászó, gyüjtögető fajnak az embernek, és evvel egy exponenciális gyarapodási folyamat indult el. Megjelentek a bőségre alapozó gazdasági szerveződések, kezdve az egyházakkal egészen a mai vállalatokig. (senki ne ringassa magát illúziókba, hogy a vállalat 20.századi találmány :) Evvel párhuzamosan más fajok azóta hullanak ki a Darwini kosárból. De ez a boldogság szemszögéből kevesebbet számit.

Ami fontosabb, az szerintem maga az egyedszám. "Szaporodjatok és sokasodjatok, népesitsétek be a Földet. Neked teremtettem, te ember vagy a mű vége. Saját tökéletes képmásomra formáltalak" satöbbi,satöbbi. Na pl egy ilyen meghatározó kúltúrális mémhalmaz, plusz a korlátlan élelem, képes arra, hogy irreálisan elszaporodjunk. Ismert kisérlet a hetvenes évekből, hogy egérpopulációk viselkedését vizsgálták éveken át több száz generáción át, hasonló bemeneti jellemzőkkel. A két legfontosabb jellemző a hely és az élelem volt. Az egyik csoport korlátlanul kapott élelmet egységnyi helyen. A kontrollcsoport helyének nagyságát és a táplálékát is mindig egy adott szinten tartották. Végeredményben a bőséges táplálék túlszaporodáshoz vezetett, ami a csoporton belül irracionális viselkedést eredményezett. Pl agresszivitás, magasabb stresszhormonok a vérben, alacsonyabb életkor... stb Egyszerűen túl akartak élni az egyedek. Ezalatt a kontrolcsoport elért egy népességi szintet, ahol az élelem még elég volt, és ott megált. Még épp elfértek, nem stersszeltek, elvoltak. Mondhatni boldogok. Ettek, ittak, szaporodtak, és meghaltak. Elfogadták a halál természetét, és megtanultak kis kilengéssel annyit szaporodni, hogy ne legyen tömeges elhalálozás. És itt a rettegett halál :)

Szóval szerintem pont ez az amitől végtelenül félünk. Azért, hogy elkerüljük, bármire képesek vagyunk. Nagy tömegben nagyobb kűltűrális bűnöket is elkövetni akár, csak hogy úgy érezzük, ez az életbenmaradásunk egyetlen esélye. Kúltúrális bűn alatt minden olyan együttélési szabályra gondolok, amit azért hozatott, hogy minden tovább folytatódhasson úgy mint elötte. Vagyis tovább szaporodjunk :) Viszont amint megszeg az egyén egy ilyen mélyen elültetett szaporodási szabályt mint pl ne lopj, ne ölj, ne bánts másokat, ne csináld ezt, ne csináld azt, egyből megjelenik a bűntudat. Minden szabályal igy van. Az elme igy védekezik. Ezt hivják kognitiv disszonanciának. (wiki:Az elmélet alapgondolata, hogy mikor valamilyen új információ vagy tapasztalat ellentmond a korábbi elképzeléseknek vagy ismereteknek, akkor disszonanciát, belső feszültséget élünk át. Ez a disszonancia szorongáskeltő állapot, melyet csökkenteni igyekszünk.) Persz, hogy óriási ellentmondáshegy van bennünk az egész életünket átható tiltások megszegése miatt. Gondoljatok bele mennyire szerteágazóak és az életünk minden apró pontján mennyire megjelenő tiltások ezek, mint pl "ne egyél ezt vagy azt mert elhizol vagy mert egészségtelen, ne menj át a piroson, holott nem jön semmi, ne égesd a villanyt feleslegesen stb...." Szóval persze, hogy baromi nagy bűntudatunk van. De mivel félünk az elmúlástól, nem fogjuk abbahagyni :) Továbbra is szaporodni fogunk (amig van miből), továbbra is megteszünk bármit azért hogy életben maradjunk, de ezt csak a kúltúráslis együttműködését szabályait felrúgva leszünk képesek, továbbra is bűntudattal és igy tovább :)

Véleményem szerint fel kell adnunk a végtelen szaporodás álmát, és megtanulni olyan együttélési szabályok mentén vezetni az életünk ezen a bolygón, ami lehetővé teszi a szabályozott populációt. Vagy ha nem megy akkor bizzuk ezt egy eleve adott ilyen rendszerre, a természetre. Ehhez mindössze három szabály kell.

1, Ne irtsd ki a vetélytársadat (a vadonban ilyen soha nem fordul elő)

2, Ne semmisitsd meg a tápláléklánc egyik tagjának sem a táplálékát, hogy a magadénak előnyt szerezz (ne öld meg az összes farkast, csak mert rájár a birkádra. A farkas is a rendszer elengedhetetlen része)

3, Ne tagadd meg más létformáktól, hogy táplálékhoz jussanak. (azt megtagadhatod, hogy a te táplálékodból vegyenek, de nem mondhatod, hogy bármi másból se egyenek. az oroszlán is védi az elejtett gazellát, de nem védelmezi az egész csordát más ragadozókkal szemben.)

Sziasztok!

Érdekes kérdés, engem is foglalkoztani szokott. Véleményem szerint számitásba kell vennünk a kúltúra szerepét ami tágabb értelmezése minden szokásnak vagy ebből elhamarkadott következtetésként levont jellegnek. Ilyen jelleg pl a földrajzi elhelyezkeséből, a testalkatból, vagy akár az egy nemzethez tartozásból adódó általánositás. Szerintem ahelyett, hogy azt mondhatnák, a magyarok vagy mások ilyenek vagy olyanok, célravezetőbb megközelités lenne ennek a másságnak az okát keresni. Azt a kúltúrális sajátosságot , ami megülönböztet boldog és nem boldog közösségeket.

Hangsúlyozom, közösségeket. Országhatásokról vagy bőrszinről beszélni kúltúrális téren értelmetlen. Az igazi nagybetűs Kúltúrára gondolok, amik olyan mémek jelnnek meg, és maradnak fenn sokáig,, amik aztán tömegek esetén boldogtalansághoz vezetnek. Ilyen meghatározó kúltúrális hozzáállás, ami gyakorlatilag a legalapvetőbb életbenmaradási szükséglet. Az élelem elzárása más fajtársainkól, vagy ami nagyobb baj, más komplett fajoktól. Valamikor pár ezer évvel ezelött megjelent a földművelés, ami élelembőséget hozott az addig bóklászó, vadászó, gyüjtögető fajnak az embernek, és evvel egy exponenciális gyarapodási folyamat indult el. Megjelentek a bőségre alapozó gazdasági szerveződések, kezdve az egyházakkal egészen a mai vállalatokig. (senki ne ringassa magát illúziókba, hogy a vállalat 20.századi találmány :) Evvel párhuzamosan más fajok azóta hullanak ki a Darwini kosárból. De ez a boldogság szemszögéből kevesebbet számit.

Ami fontosabb, az szerintem maga az egyedszám. "Szaporodjatok és sokasodjatok, népesitsétek be a Földet. Neked teremtettem, te ember vagy a mű vége. Saját tökéletes képmásomra formáltalak" satöbbi,satöbbi. Na pl egy ilyen meghatározó kúltúrális mémhalmaz, plusz a korlátlan élelem, képes arra, hogy irreálisan elszaporodjunk. Ismert kisérlet a hetvenes évekből, hogy egérpopulációk viselkedését vizsgálták éveken át több száz generáción át, hasonló bemeneti jellemzőkkel. A két legfontosabb jellemző a hely és az élelem volt. Az egyik csoport korlátlanul kapott élelmet egységnyi helyen. A kontrollcsoport helyének nagyságát és a táplálékát is mindig egy adott szinten tartották. Végeredményben a bőséges táplálék túlszaporodáshoz vezetett, ami a csoporton belül irracionális viselkedést eredményezett. Pl agresszivitás, magasabb stresszhormonok a vérben, alacsonyabb életkor... stb Egyszerűen túl akartak élni az egyedek. Ezalatt a kontrolcsoport elért egy népességi szintet, ahol az élelem még elég volt, és ott megált. Még épp elfértek, nem stersszeltek, elvoltak. Mondhatni boldogok. Ettek, ittak, szaporodtak, és meghaltak. Elfogadták a halál természetét, és megtanultak kis kilengéssel annyit szaporodni, hogy ne legyen tömeges elhalálozás. És itt a rettegett halál :)

Szóval szerintem pont ez az amitől végtelenül félünk. Azért, hogy elkerüljük, bármire képesek vagyunk. Nagy tömegben nagyobb kűltűrális bűnöket is elkövetni akár, csak hogy úgy érezzük, ez az életbenmaradásunk egyetlen esélye. Kúltúrális bűn alatt minden olyan együttélési szabályra gondolok, amit azért hozatott, hogy minden tovább folytatódhasson úgy mint elötte. Vagyis tovább szaporodjunk :) Viszont amint megszeg az egyén egy ilyen mélyen elültetett szaporodási szabályt mint pl ne lopj, ne ölj, ne bánts másokat, ne csináld ezt, ne csináld azt, egyből megjelenik a bűntudat. Minden szabályal igy van. Az elme igy védekezik. Ezt hivják kognitiv disszonanciának. (wiki:Az elmélet alapgondolata, hogy mikor valamilyen új információ vagy tapasztalat ellentmond a korábbi elképzeléseknek vagy ismereteknek, akkor disszonanciát, belső feszültséget élünk át. Ez a disszonancia szorongáskeltő állapot, melyet csökkenteni igyekszünk.)

Persz, hogy óriási ellentmondáshegy van bennünk az egész életünket átható tiltások megszegése miatt. Gondoljatok bele mennyire szerteágazóak és az életünk minden apró pontján mennyire megjelenő tiltások ezek, mint pl "ne egyél ezt vagy azt mert elhizol vagy mert egészségtelen, ne menj át a piroson, holott nem jön semmi, ne égesd a villanyt feleslegesen stb...." Szóval persze, hogy baromi nagy bűntudatunk van. De mivel félünk az elmúlástól, nem fogjuk abbahagyni :) Továbbra is szaporodni fogunk (amig van miből), továbbra is megteszünk bármit azért hogy életben maradjunk, de ezt csak a kúltúráslis szaporodási együttműködés szabályait felrúgva leszünk képesek. Trmészetesen továbbra is bűntudattal és igy tovább :)

Véleményem szerint fel kell adnunk a végtelen szaporodás álmát, és megtanulni olyan együttélési szabályok mentén vezetni az életünk ezen a bolygón, ami lehetővé teszi a szabályozott populációt. Vagy ha nem megy akkor bizzuk ezt egy eleve adott ilyen rendszerre, a természetre. Ehhez mindössze három szabály kell.

1, Ne irtsd ki a vetélytársadat (a vadonban ilyen soha nem fordul elő)

2, Ne semmisitsd meg a tápláléklánc egyik tagjának sem a táplálékát, hogy a magadénak előnyt szerezz (ne öld meg az összes farkast, csak mert rájár a birkádra. A farkas is a rendszer elengedhetetlen része)

3, Ne tagadd meg más létformáktól, hogy táplálékhoz jussanak. (azt megtagadhatod, hogy a te táplálékodból vegyenek, de nem mondhatod, hogy bármi másból se egyenek. az oroszlán is védi az elejtett gazellát, de nem védelmezi az egész csordát más ragadozókkal szemben.)

A természet is igy csinálja, és működik. Persze az átállás véres lenne, mivel a túlszaporulat elég nagy, de más hosszútávú út szerintem nincs :)

A gondolatok nem a sajátjaim. Az Izmael cimű Daniel Quinn könyvből valók.

üdv