Miért nem vett részt Jézus a politikában?

"Például a hetednapi adventisták gyakran hangoztatják ezt a tágabb értelmű szekularizációt, ugyanakkor tanításuk része a szombatnap szigorú betartása is, amikor egyáltalán nem dolgoznak"

A hetednapi adventisták azért nem dolgoznak szombaton, mivel Isten törvényének megtartására törekszenek, mivel maga a Megváltó tett bizonyságot arról, hogy "Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok." (Jn 14,15) Ezt vesd össze a (Mát 7,21)-el. Isten negyedik parancsolata pedig az, hogy "Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon (2Móz 20,8-10) Máté Evangéluma 24. fejezetében található Jézus Krisztusnak a nagy apokaliptikus beszéde, amelyet a téma szempontjából teljesen mindegy hogy kettős prófécia, futurista, vagy préterista módon értelmezünk. Ha préterista módon értelmezzük, abban mindenki egyetért hogy ez a jövendölés a 66-70.-es zsidó-római háború alatt teljesedett(először) be. Akkor pedig már tudjuk, hogy nem a zsidó, hanem az Őskereszténység volt a választott nép (lásd 1Pt 2,9)! Tehát a szombat megtartása az Újszövetségi időben is érvényben van.

Az adventisták nem kényszerítenek senkit a szombat megtartására, ugyanis valják, hogy a lelkiismereti szabadság értelmében mindenkinek joga van azt tenni, amit szeretne. De azért nehogy már ők legyenek a hibásak azért mert megtartják a szombatot úgy, ahogyan Isten parancsolta, és valják hogy "Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek." (ap.csel.5,29)...

"Nem hinném hogy a Szombat megtartásának politika vonzata lehetne, mivel ezt elsődlegesen nem az állam rendelte el, hanem az Isten."

Olvasd el még egyszer azt, amit először írtam. Nem attól lesz valami politika, hogy az állam, mint intézményes hatalom hatáskörébe tartozik.

Politikának számít MINDEN, ami az emberek közügyeit érinti. Ha Magyarországon mondjuk négymillió ember elhatározná, hogy szombaton semmi esetre nem dolgozik, annak már komoly jogi és gazdasági vonzatai lennének, függetlenül attól, hogy milyen indíttatásból teszik. A fellépő helyzetet kezelni kellene, át kellene szervezni a gazdaságot, megfelelő törvényeket hozni a szabályozásra. Vagyis egy vallási kérdés nagyon komoly politikai kérdéssé változna.

De mondom, ez csak egy példa, bármely más felekezettől idézhettem volna példát, csak éppen a történelminek nevezett egyházak természetesnek veszik a politikai kérdésekben való megfelelő részvételt, addig például az adventisták meg mondjuk a Jehova Tanúi elítélik. Aztán amikor a nem megfelelő érdekérvényesítés miatt a politikai szabályozás szembe megy a vallási előírások megtarthatóságával, akkor meg megy a sírás-rívás, hogy nincs vallásszabadság. Pedig lehet, hogy meg lehetne oldani, ha hajlandóak lennének az illetők megbeszélni a többi emberrel, hogy mit is szeretnének. De a politikai élettől való makacs elzárkózás olyan, mintha nem lennél hajlandó szóba állni az embertársaiddal.

A politikai tevékenység önmagában nem gonosz. Lehet önző célokra felhasználni, ez igaz, de ugyanúgy lehet jóra is.

"Ha Magyarországon mondjuk négymillió ember elhatározná, hogy szombaton semmi esetre nem dolgozik, annak már komoly jogi és gazdasági vonzatai lennének, függetlenül attól, hogy milyen indíttatásból teszik"

Egy ateista embertől elfogadható ez a hozzááláás a témához, de egy hívő embernél most akkor ez hogy is van? A te elméleteddel szemben az Isten ezt mondja:

"Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!" (Ésa 58,13-14)

Amúgy meg hagyjuk már az adventistákat, más hívő emberek is felismerhették a szombat igazságát. Én például tapasztalatból mondom neked, hogy az egyik vállalkozónak éppen hétvégén volt a legnagyobb forgalma, amibe ugye beletartozik a szombat is. Miután az illető felismerte ennek a Szombat szentségét, és hétvégén nem dolgozott, és megtartott a Szombatot, a duplájára nőtt a forgalma.

A te elméletettel szemben inkább azt mondom, hogy akkor lenne áldás az embereken ha éppen megtartank a szombatot, és a többi 9 parancsolatot is, amit az Úr adott az embereknek.

Mi lenne, ha nem vennél támadásnak mindent, amit más vallásával kapcsolatban felhozok?

Most utoljára mondom: az égvilágon semmi bajom azzal, ha valaki tartja a szombatnapot. Mégcsak azért sem, mert nem vasárnap. Nincs baj a szombattal. Nem ez volt a lényeg. Egyszerűen gyorsan kerestem egy példát egy vallási előírásra, aminek hatása lehet a környezetünkben élő emberekre. A kérdés szempontjából teljesen lényegtelen, hogy mit ír a Biblia, a lényeg, hogy maga a tevékenység hatással van a többi ember hétköznapjaira, ezért, mondhatni, közvetetten beleszólsz a másik ember életébe.

Vagy hagyjuk az egész szombatos témát, mondok egy másik, immáron létező problémát:

Nyugat-Európában komoly konfliktusokat okozott, hogy a bevándorló muszlimok vallási előírásaikra hivatkozva takarták a saját arcukat, mivel ezzel vissza lehetett élni elég komolyan, például bűncselekmények elkövetésénél. Ezt megelégelve a francia kormány törvényt hozott, hogy a visszaélések elkerülése és a bűncselekmények visszaszorítása érdekében tilos arcot takaró ruhát hordani, még ha vallási előírás is (például muszlimok esetében). Vagyis egy tisztán vallási kérdés komoly belpolitikai kérdéssé vált.

Mert kérdem én, mit szólnál ahhoz, ha mondjuk tegyük fel azért nem tudnál állást találni, és biztosítani a családod megélhetését és biztonságát, mert az érvényben lévő törvények alapján neked meg kellene szegned a vallási elveid? Pedig lehet, hogy a megfelelő érdekérvényesítéssel lehetne kompromisszumos megoldást találni, ami mindenkinek jó, de ezt ellehetetleníti az, hogy az egyik fél nem hajlandó asztalhoz ülni a másikkal. Gőgös és önző dolog, ha valaki kivonja magát a közösségi munkából, miközben elvárja, hogy ugyanaz a közösség biztosítsa neki a lehetőséget a zavartalan életre. Az egy dolog, hogy meg akar valaki felelni vallása előírásainak,

de közben tekintettel kell lenni a többi emberre is, akivel egy közösséget alkot. És ebbe beletartozik, hogy adott esetben politizálunk. Mert a politika elsődleges célja a közösség életének minél hatékonyabb, biztonságosabb és konfliktusmentesebb megszervezése.

Sziasztok!

Titus, egy valóban nagyon érdekes kérdést vetettél fel, amire szeretnék is válaszolni. A kérdésed így szólt:

"Mert kérdem én, mit szólnál ahhoz, ha mondjuk tegyük fel azért nem tudnál állást találni, és biztosítani a családod megélhetését és biztonságát, mert az érvényben lévő törvények alapján neked meg kellene szegned a vallási elveid? "

Tudod, én úgy gondolom, hogy itt derül ki, hogy ki az aki valóban hűséges Istenhez, és ki az, aki csak érdekből van Vele. Én nem szegném meg Isten törvényeit, és nem adnám fel a vallási meggyőződésemet azért, mert éppenséggel nem találok munkát. Jézus ugyanis amikor a földön járt azt mondta hogy "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik." (Mát 4,4) Lehet hogy egy ideig nagyon nehéz időszakom lenne, amíg Isten megpróbálja az én hitemet, de ugyanakkor azt is tudom, hogy Isten nem hagyja el az ő népét, és előbb-utóbb megszabadítana engem.

Voltam már egyébként nagyon nehéz helyzetekben, amikor választhattam volna a könnyebb utat, de inkább hűséges maradtam az Úrhoz, és a szabadításom sem maradt el. Egyébként pedig a Keresztényüldözések pont erről szóltak, hogy bizonyos Emberek inkább mártírhalált haltak, de nem adták fel a hitüket. Úgy van, ahogyan Jézus Krisztus mondta:

Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért...De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.(Mát 24,9;13)

#17

Én igazat adok neked, és tisztelem azokat, akik minden viszontagság ellenére megtartják hitüket és vallásukat.

Azt szerettem volna megvilágítani csak, hogy a politikában való megfelelő szerepléssel az ilyen helyzetek akár el is kerülhetők, vagy legalábbis vérontás nélkül is megoldhatóak lehetnek. Persze nem minden esetben, s magam sem tudom, hogy bizonyos problémákra mi is lenne az üdvös megoldás. Példának okáért lehet, hogy megfelelő nemzetközi politikai nyomással vagy lépésekkel mondjuk az Iránban élő keresztény közösségek helyzetén lehetne javítani. Nem tudom, hogyan, meg hogy mik lennének a megfelelő lépések, de nem ez lenne az első a történelemben, ahol vallások okozta politikai konfliktust politikai eszközökkel simítanak el.

A politika, ha jól csinálják, nagyon hatékony eszköz lehet arra, hogy segítsünk embertársainkon.