Miért nem vett részt Jézus a politikában?

Attól függ, mit értesz részvétel alatt.

Az, hogy megölték, az is részvétel, ha úgy vesszük, vagy hogy elmondta a véleményét szabadon, pl. Pilátusról, vagy Heródesről.

Persze az ő királysága nem e-világból való, és amikor királlyá akarták tenni elszaladt, mert csak azért akarták, mert ettek a kenyerekből és jóllaktak.

Szia!

Hogy miért? Ezért:

"Felele Jézus: Az én országom nem e világból való." (Jn 18,36)

Jézus nem azért jött hogy ezt a világot megmentse, mert ennek a világnak a történelme hamarosan véget ér (Ésa 24,1-20) Megtéretlen tömegekkel, akik a világi, hatalmi dolgokkal akarják megoldani a problémákat, nem lehet egyről a kettőre jutni. Jézus Krisztust azért küldte el az Isten, hogy "valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)

A politikának pedig semmi köze nincs Isten országához. Ezért Krisztus különválasztotta a politikát a vallástól " Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek." (Lk 20,15) Hogy mennyire igaz-ez, azt láthatjuk abból is, hogy éppen a középkorban volt az, amikor a világ a "trón és oltár" szövetségétől szenvedett...

Jézus Krisztus más országot akar alapítani ahol nem a politika van az események központjában, hanem " új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik." (2pét 3,13)

Részt vett, de, mivel nem volt sok követője, a maga korában nagyon komoly politikai tényezőt nem jelentett.

Mielőtt jobban belemennék, valamit szeretnék tisztázni:

véleményem szerint a szekularizáció, tágabb értelemben mint a vallási és a világi ügyek különválasztása megvalósíthatatlan elképzelés, egy téveszme. A kettőt nem lehet elkülöníteni egymástól, nem lehet megmondani, hol végződik az egyik, és hol kezdődik a másik. Ha az ember megéli a hitét, a vallását, az részévé válik a mindennapoknak, és onnantól kezdve, hogy ez megtörténik, politikai üggyé válik, akár akarja valaki, akár nem. Onnantól kezdve a közösségnek, kisebb vagy nagyobb, de világi ügyévé válik, mert befolyással van a világi dolgokra.

Ez az egész politikától való elzárkózás leginkább a (még) kevés követővel bíró irányzatokra jellemző, ahol ez valamennyire megoldható. Például a hetednapi adventisták gyakran hangoztatják ezt a tágabb értelmű szekularizációt, ugyanakkor tanításuk része a szombatnap szigorú betartása is, amikor egyáltalán nem dolgoznak. Ez momentán még fenntartható, mert sehol nem fordulnak elő a népesség nagy százalékában. De vajon mi történne, ha mondjuk egy ország lakosságának kétharmada elkezdené követni az adventizmust? Onnantól bizony olyan elképzelések, minthogy szombaton nem dolgozunk, nem pusztán hitbéli kérdés már, hanem a legkeményebb közügy, ami nem kevés konfliktus forrása is lehet, s ezt már nem lehetséges puszta elzárkózással megoldani, szekularizációra hivatkozva.

Visszatérve az eredeti kérdésre, amikor például Jézus szájából olyan mondatok hangzottak el, mint "Add meg a császárnak, ami a császáré", "tegyetek tanítványommá minden népet", "szeressétek ellenségeiteket", vagy "add el mindened, és árát oszd szét a szegények között", akkor ő igazából kivette részét a politikából is. Ő sosem hirdette, hogy a vallás magánügy, hanem azt, hogy az őt követőkre (vagyis a keresztényekre) mint emberek közösségére tekintett, ezért nevezte őket eklésziának, gyülekezetnek. Ha pedig emberek közösségbe tömörülnek, legyen az akármilyen céllal, annak így vagy úgy, de van politikai(=közéleti) vonatkozása.

Mindenesetre állást foglalt a hatalmasokról és bizonyos kérdésekről. Ezt hívhatnánk politizálásnak. Pl.:

Luk. 13:31. Ugyanazon napon jövének ő hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni. 32. És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.

Mát. 24:24. Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát? 25. Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől? 26. Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok. 27. De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.

Jn 19,11 Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked: nagyobb bűne van azért annak, a ki a te kezedbe adott engem.